Nádvágás, kőkeményen
2013-03-23 20:41:47 - Ishar
Kategória: Meló
Kaptunk egy kedves felajánlást, hogy némi cseremunkáért cserébe leirthatunk egy nádast, és elvihetünk belőle annyit, amennyit csak bírunk - ha ügyesek vagyunk, ez gyakorlatilag simán kivált több százezer forintnyi cserepet. Ennek a hátterében egyébként az áll, hogy ha mi nem vágtuk volna le, akkor rámentek volna szárzúzóval, szóval a történet végén mindenki jól jár.
Életemben először volt szerencsém nádvágó géphez. Vicces szerkezet: a kis, kézitraktorra szerelhető változat is nagyjából annyi nádat vág le fél nap alatt, amennyit kb öt fasza ember egy hét alatt. Amellett viszont, hogy a gép magában a vágásban ilyen hatékony, igazából semmi másban nem. Gyakorlatilag mindent beleköt a kévékbe, hetekig lehet majd tisztogatni őket, hogy eltűnjön belőle az a rengeteg szmötyi. Van ezekben a kévékben iszalag, fű, rózsabokor, faág, épp a pockot nem köti bele, de gyakorlatilag minden mást igen. A minőséget össze se lehet hasonlítani a kézzel vágott, szabályos kévékkel. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy iszonyú hatékony eszköz. Akitől távol állnak ezek a hektár, munkanap, és hasonló földhözragadt fogalmak, azoknak is talán elég elképzelni, hogy ezt az eszközt kb talicskaként vezeti maga előtt az ember, és két méter szélesen darál be mindent, ami előtte van. Durva cucc, ez a lényeg.
Legnagyobb gond ezzel az egésszel viszont az, hogy az összekötött kévéket csak potyogtatja maga mögé - ez elég nagy probléma, ha az ember nem pont a nádasban akar lakni, vagyis a kévéket el kell juttatni A pontból B pontba. És itt kerülnek képbe a klasszikus módszerek.
Természetesen az elképzelhető legszarabb időben csináltuk ezt is. Maga a nádvágás még remek volt, szép napos időben sétáltunk a gép mögött, és kapkodtuk össze a kévéket. Nem mondom, hogy nem fáradtam el benne, de az sima ügy volt, a szállítást viszont sikerült belőni a március 15-ös hosszúhétvégére. Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy nem az a tipikus kora tavaszi klíma volt akkor.
Ennek ellenére kemények vagyunk, mint Tarzan sarka, és az összes nádat elhordtuk a szomszéd faluból Peremvidékre egy kölcsön utánfutóval, hat kőkemény emberrel (akiknek ezt nem lehet elégszer megköszönni), és kedves öreg volvómmal. Hogy mennyi az az összes? Íme:
Az "összes", na az hatszor ennyi. Ebből egy tető kijön, de egy, és nem több - meg kell még tanulnom, hogy megfelelő tisztelettel használjam azt a kifejezést, hogy kurva sok nád, mert minden évben ezt mondom arra, amennyit kivágunk, és visszanézve a korábbi évekre, mindig vicces.
Komment (1)