Saját erdő
2013-08-02 21:17:01 - Ishar
Kategória: Biznisz
Rájöttem, hogy még nem is írtam erről: erdőtulajdonosokká váltunk. A történet még tavasszal kezdődött, nem sokkal az után, hogy ideköltözünk. Hamar megtaláltak minket az év ajánlatával, az olyan ritka üzletek egyikével, amin tényleg mindegyik fél csak nyerhet, mert kellőképp béna az alaphelyzet: adott egy velünk szomszédos erdő, amit anno kitermeltek, de nem telepítették újra - aki nem tudná, ez kötelező. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az erdő nyárfa, ami a kivágott tuskókról kisarjadt, és mára szép nagyra nőtt. A tulajnak a sarjak kipusztítására, és a normális telepítésre se pénze, se lehetősége nincs, így mostanra már büntetéseket kapott.
Őszintén szólva nem tudom sajnálni: kitermelte a fát, akkor volt kb 20 millió haszna, az, hogy akkor ebből házat épített, és nem fordított rá a 20-ból 1-et az újratelepítésre, az ő hülyesége, nem másé. Persze mindez mindegy, sőt, nekünk pont kapóra jött a szorult helyzet. Gyorsan meg is alkudtunk az ilyenformán eladósodott erdőre, a tulajnak kifizettünk a büntetését, és kapott ezen felül némi fájdalomdíjat, mi pedig a két hektár szántónk mellé rendelkezünk két és fél hektár erdővel bővítettük.
Mivel jár ez? Pontokba szedve:
-Annyi tüzifánk lett hirtelen, hogy azt se tudjuk mennyi - évekre elég, az biztos. Simán száz köbméter fölötti.
-Ugyan nyárfa, de melléképületeknek tökéletes építési fa lesz - szintén kurvasok.
-Nem fogunk unatkozni a télen - ki kell vágni az egészet a vérbe.
-Két évünk van betelepíteni: 12000 facsemetét jelent mindez, plusz kerítés, plusz nyilván az előbb említett fakitermelés.
-Mézgás égert és fűzfát fogunk ültetni: a fűzfát vesszőért (és mert szép), az égert pedig asztalos faanyagként.
Szép terv, ugye? A fűzfából még egész hamar lehet némi hasznunk, a mézgás éger vágásfordulója viszont 50 év. Persze már előtte is van gyérítés, amiből leesik némi haszon, de az igazi haszonvétel 75 éves korunkban esedékes.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért vágtunk bele. Nos, egyrészt remek nyugdíj és örökség, amivel csak most van munka, amíg még kemények vagyunk, mint a vídia (ha a csemeték megerősödnek, ritkán kell hozzányúlni). Most persze dolgozunk vele téltől, nem is keveset, de tisztán a befektetett pénzt tekintve simán hússzoros haszonra lehet számolni, ha nem többre - a vételár annyira alacsony volt, hogy nem lehetett kihagyni.
A másik indok: ha megszorulunk bármikor, és beüt a crach, az erdő a beültetés pillanatában három milliót simán megér, tehát már akkor háromszoros értéknövekedésről van szó. És ez a fák növekedésével egyenes arányban nő...
Egy szó mint száz, jó dolgunkban nem tudunk mit kitalálni, a nyakunkba kellett venni még egy óriási szívást a meglevők mellé.
Komment (4)