Kunyhó
2013-08-21 21:44:06 - Ishar
Kategória: Épület
Bár a hónapok óta épülő-szépülő földkunyhó még mindig nincs "kész", abban az értelemben, ahogy egy családi ház sincs "kész" soha, azért én már beköltöztem egy ideje, és most eljutottam odáig, hogy ennek lépéseit be is mutassam. Ismét fotós beszámoló következik, úgyis ezeket szereti mindenki a legjobban. A képsor lehetne jobb is, de az elmúlt hónapokban kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy fotódokumentációval bíbelődjek.
Ezt a képet hónapokkal ezelőtt a kitartó olvasók már láthatták: ez volt az első lépés, az alap kiásása. Kb 20 köbméter, ketten két és fél nap alatt ástuk ki.
A tetőt tartó akácoszlopok töve a kerítéshez hasonlóan meg lett pörkölve, viszont ezek csak potom 30 centi mélyen vannak a talajban - kevésnek hangzik, de került rájuk 15 cm zúzott kő, és az egész tető is merevíti. Nem lesz ezzel gond, áll, mint Katiban a gyerek. Félkész vesszőfonat is látható a képen.
Szarufák, fonat, nyílászárók a helyükön. A szarufák felrakása vicces történet: először is, kigyulladt az aggregátorunk, úgyhogy mindent kézzel fűrészeltünk a tetőhöz (apróság). Másodszor, és ez érdekesebb: a szarufák lent fektetett akácrönkökön állnak, ami természeténél fogva nem egyenes, hiszen nem fűrészáru, csak rönkfa. Igen ám, de a szarufákat be akartuk deszkázni, tehát nekünk legalább fél centis pontossággal párhuzamos szarufákra volt szükségünk. Két napig csak álltunk fölötte, és azon gondolkodtunk, hogy kell görbe fákhoz egyenest csinálni. A megoldás: beraksz egyet nagyjából jól, ahhoz körben lősz egy vízszintet, ezt megemeled annyival, amennyit a szarufa felfekszik a gerendára (nálunk kb 5-7 centi), így elhelyezed az új szarufát, berajzolod, leveszed, levágod, visszarakod. Szerencsés esetben csak néhányat rontasz el - mi a két kunyhónál csak két selejtet csináltunk!
Így visszaolvasva azt hiszem, az előbbi magyarázat a (csekély) olvasótáborom nagy részének túl kaotikusra sikerült, de nem baj: legalább mindenki átérzi, milyen szép kihívás volt megcsinálni.
Bejárati ajtó, kisablak. Itt szépen látszik, hogy milyen keret rejtőzik a falban... szemfüles olvasók még áramra utaló jeleket is felfedezhetnek.
Tető bedeszkázva, a fal épp tapasztás alatt. Ebben az időben volt az a nagyon durván vaddisznó meleg, ekkor már nagyrészt a kunyhóban aludtam a képen látható körülmények között, a sátor elviselhetetlenül meleg volt. Zúzott kövön aludni rossz.
Ellenben ilyen környezetet látni már jó. Egészen kint-bent érzése volt már a dolgoknak ezen a ponton.
Félkész nádtető, itt még elég ronda, de már nagyrészt működik. Gyakorlati teszt persze elmaradt, hiszen hónapok óta nem esett egy csepp eső - akkortájt sem.
Szinte kész nádtető. Ezen a szinten már csak esztétikai javítások vannak hátra. A sorok, ahogy felvarrtuk a nádat, a mai napig eléggé látszanak még nálam, ezt úgy szokás megoldani, hogy alulról nádat töfködünk a résekbe. Meg fogom csinálni én is, csak még nem volt rá érkezésem.
És így néz ki berendezve. Oké, nem egy palota, de nincs rajta hitel, nem fizetek lakbért, és az egész kijött egy húsz éves Opel árából. Rezsi csak a főzéshez használt PB palack (három havonta 5000 forint), a fűtéshez télen használt fa (kevés és ingyen, a saját erdőmből), illetve a mobilnet, szóval ha úgy döntök, hogy holnaptól nem csinálok semmit, csak a kajámat kell megoldani, semmi más kötelezettségem nincs. Hányan tapsikolnának örömükben, ha ezt elmondhatnák magukról? A magam ura vagyok, a szó legszorosabb értelmében.
A kunyhó nem nagy, de okosan használva szerintem simán lehet elég, egy embernek mindenképpen. Én mindenesetre nagyon jól érzem benne magam, már teljesen az otthonomnak érzem.
Komment (6)