Híd

2014-03-02 23:15:47 - Ishar
Kategória: Épület

Magyaráznom kell a bizonyítványom. Az úgy volt, hogy a kökény kicsit több lett, mint gondoltuk. Különben is az erdészet hibája, hogy nem adnak engedélyt a favágásra. De nézze meg a tanár úr a többieket, az ő erdőjük még csúnyább, még régebb óta! Tanár úr, én készültem!

A lényeg, hogy a kökény nem lett kész. Annyira nem, hogy húztunk egy vonalat az erdő felénél-kétharmadánál, jelezve, hogy idén télen annyit csinálunk meg, és nem többet. Becsületünkre legyen mondva, ez már sikerült. Örömmel jelentem tehát, hogy a kökénnyel a következő télre hivatalosan is végeztünk, az ilyesmit pedig meg kell ünnepelni egy kis jutalommunkával.

Hogy miért írtam ilyen hosszú bevezetőt? Mert nem nagyon készültem fotókkal munka közben, így csak a végeredményt tudom megmutatni:



Menő? Végre nem kell a patakon átugrálni, valahányszor a faluban van dolgunk, vagy csak át akarunk menni az erdőbe. Mi több, ugyanezt a vendégeknek se kell végigcsinálni.

Építkezős blogpost, tehát muszáj rinyálni is kicsit: sokkal nehezebb volt megépíteni, mint látszik. Úgy kezdődik, hogy kiválasztottunk négy piszok nagy nyárfát, majd rájöttünk, hogy meg se tudjuk őket mozdítani. Ez van, kevés sült szalonnát eszek mostanában, egy 300 kilós fa felét még elhúzni is bajosan tudom, nemhogy megemelni. Végül a kordéra valahogy felpakoltuk őket, és odavonszoltuk.

Hasonló volt a helyzet a deszkákkal. Hát mi az nekünk, veszünk tölgy deszkát és rászögeljük, nem? Mi baj lehet?
Például az, hogy a deszkákat kb 200 méterre tudtuk lerakni a híd végső helyétől, onnan kézzel kellett behordani. Hopp, egy nap. Összeforgatni kevés, össze kell őket faragni baltával. Átütni szöggel keményfát szinte lehetetlen, elő kell fúrni. Szerencsére össze tudtunk úgy dolgozni, hogy ezek a munkafolyamatok majdnem teljesen párhuzamosan haladjanak, de azért így is elszórakoztunk vele egy ideig. A korláttal szintén.

Írd és mondd, az egész híddal vagy négy napot elpiszmogtunk, bár a végeredmény szerintem egész pofás lett. Közben új szavunk is van az ilyen jellegű épületekre: micimackós. Ezennel a kifejezést ünnepélyesen felveszem a következő klasszikusok közé: autentikus, népies, rusztikus, korhű. További melléknév-javaslatokat mindig szívesen veszek.

Komment (4)

Új komment

Összes komment

Ishar - 2016-03-24 18:25:44

Szia!
Az van, hogy a híd korlátja már nincs meg, kitörte a szamár. Így az már nem bírja. A rönkök, amik tartják az egészet, probléma nélkül átvészelték az éveket. Ez híd még minimum tíz, de inkább húsz évig itt lesz.
A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem minden nyárfás tapasztalatom pozitív: a nyárfa napfény és eső hatására szeret a szög mellett olyan szinten szétrepedni, hogy a szög kvázi kicsúszik belőle. Ez nem hibája, tulajdonsága - tető alatt kell használni, ahol ezektől a hatásoktól védve van, és akkor príma. Azóta több tetőt is építettünk nyárfából, és semmi gond nincs egyikkel se. A szénatároló is egy az egyben saját nyárfából van.

Lóri - 2016-03-24 10:05:20

Szia! Régebbi, passzív olvasója vagyok a blognak, legritkábban hetente megnézem nincs-e új írás :) De csak ez lesz az első hozászolásom. Nagy tisztelője és csodálója vagyok a munkátoknak, segítséget jelent nekünk is a folyamatban levő váltáshoz egy természetesebb életmód felé. Ez azért kevésbé gyors és radikális mint amilyen keményen ti véghezvittétek, az a kis családomnak már túl durva lenne.

Jelenlegi kérdésem, hogy a nyárfa részek hogyan bírják a gyűrődést közvetlenül a víz felett, milyen állapotban vannak így 2 év után?

Köszönettel:

Lóri

Ishar - 2014-03-06 20:01:35

Kosárfonással én a belátható jövőben nem tervezem foglalkozni, de az erdő újratelepítésénél ültetünk fűzfákat is, ha nem is sokat. Mint fa, nem sokat ér, a vesszőt viszont tényleg tudjuk hasznosítani - ha nem is kosárfonásra, paticsfal készítésére biztosan.

Gotami - 2014-03-06 16:14:52

A patak mentén szépen tűzdeljetek le fúzvesszőket. Pár év múlva minden kosárfonáshoz lesz apanyagotok. Könnyen megered, gyorsan nő!