Önkénteskedés
2014-03-30 22:40:17 - Ishar
Kategória: Ember
Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy miért nem toborzunk magunkhoz önkénteseket - mekkora jó lenne már, ezek a fickók örömmel jönnének segíteni, ők sok élménnyel gazdagodnak, mi ingyen munkaerőt kapunk, mindenki jól jár.
Nos, nem. Mi pl piszok rosszul járunk előbb-utóbb.
Van egy fickó, nevezzük Szókratésznek (mivel így aztán senki nem hívja a gyerekét). Már egyszer-kétszer találkoztunk vele, egyszer még kicsit segített is nádat hordani. Na ő hosszú kihagyás után ismét előkerült, és kérte, hogy hadd töltsön itt pár napot. Pénze most nem nagyon van, de szívesen dolgozna. A szállást, kaját mi adjuk, ő meg dolgozik, leegyszerűsítve ez volt a megállapodás. Annyiban maradtunk, hogy csütörtök reggel érkezik, és szombat este megy, de még pontosítunk.
Magunk között gyorsan és egyszerűen felosztottuk a feladatokat: nálam alhat, Ádáméknál ehet. Éva mindössze csütörtök hajnali egyig főzött, munkahelyre járás mellett igazán apróság. Az, hogy én is kicsit alaposabban takarítottam a szokásosnál, szót se érdemel.
Az viszont marhára nem volt frankó, hogy csütörtökön Szókratész nem hogy nem jött el, de még csak annyit se tett meg, hogy ezt közölje. Ádám este hívta fel, hogy mi a frászkarika van. Persze szabadkozni kezdett, hogy jaj, bocs, bocs, elfelejtett szólni, van egy kis munkája, most nem tudott jönni. Ugye nem baj?
De, baj. Ezért nem toborzunk önkénteseket. Kinek hiányzik ez rendszeresen? A többség egyszerűen megbízhatatlan, ilyesmit még az ismerőseink közül is csak gondos szelektálással lehet csinálni, vadidegenekkel iszonyú rázós lenne.
A megboldogult George Carlin szavaival élve: gondolj bele, milyen hülye az átlagember. És gondolj bele, hogy az emberek fele még annál is hülyébb.
Komment (1)