Idei kiskert

Idén egy paraszthajszálnyival jobban alakul a kertem, mint tavaly, és mivel már benne járunk az évben rendesen, ezért van már néhány tapasztalatom, amit meg tudok osztani.

Először is, az látszik, hogy sokkal több időt kéne erre rászánni, mint amennyit én rászánok. Ahogy múlnak az évek, persze egyre jobb lesz majd minden, de most még kínlódok, mint disznó a jégen. Nő a fű, a gyom, a minden. Szerencsére nő elég sok más is.

A fokhagymát például már ősszel elültettem, egy-egy gerezdet kb 30x30 centis rácsba. Ezek szépen megnőttek, már kb térdig ér a növény - hátránya, hogy nehéz megkülönböztetni az erős szálú fűtől, úgyhogy elég rusnya az ágyás. Miután néhány fokhagymát tévedésből kihúztam, inkább úgy döntöttem, nem gyomlálok ott. Locsolni ritkán (értsd: nem) szoktam, a fokhagyma nagyjából teljesen a természetes kiválasztódás gondjaira van bízva.

Hasonlóan járt a spenót és a borsó is. Ezeket a jó kis könyvem tanácsait követve egy ágyásba ültettem, a hatás nem maradt el. Tavaly kritikán aluli volt a borsóm, idén viszont a spenót mellett gyönyörűen felbokrosodott. Kicsit későn érik, sokat van árnyékban, úgyhogy csak jövő héten szüretelek borsót várhatóan. Máshol már rég leszedték. Vizet kb hetente egyszer kapnak, nem vittem túlzásba a locsolgatást itt sem. A borsót állítólag amúgy se szabad nagyon vizezni, mert hajlamos rohadni.
A spenót elképesztő mértékben elburjánzott ebben az ágyásban, a gyomoknak nagyjából esélyük se volt, lenőtte az összeset. Érdekesség, hogy vetettem spenótot magában is (előveteményként), de abból alig jött ki valami. Úgy látszik, a borsóval kölcsönösen jót tesznek egymásnak, jövőre is fogok ilyen társulást ültetni.

Az ősszel elültetett eper palánták még nem muzsikálnak úgy, ahogy igazán kéne. Évelő növény, az átültetés (és a gaz, amivel nem bírok) biztosan megviselte. Ennek ellenére azért van rajta néhány szem, és folyamatosan érik. Amíg a gyümölcsfák ilyen aprók, ezt a kevés epret is megbecsülöm: az első és egyetlen saját gyümölcsöm.
Amúgy szép, és nagyon finom, csak hát idén még kevés.



A saját paradicsom palántáim kritikán aluliak lettek. A kunyhóban egyszerűen nem lehet palántákat nevelni, közel se elég nekik a fény. Jövőre kint kell ezt csinálni, üveg alatt. Szerencsére egy ismerős házaspártól kaptunk vagy százhúsz palántát (nekik ennyi csak a maradék), úgyhogy ezt sikerült elcsalni. Ezek a palánták nagyon szépen nőnek, Ádáméknál a fólia alatt már virágzik is, szerintem nálam sincs ez messze. Lassan illene kikarózni őket, a gazolás itt egyelőre lépést tart a káosszal, úgyhogy bizakodó vagyok.

Ültettem uborkát és babot is, de ezek még gyerekcipőben járnak. Mindkettő kibújt már, de nagyon aprók. Az uborkában igazából nagyon nem bízom, az csak játékból van ott, hátha idén jobban sikerül - tavaly kritikán aluli volt. A babot állítólag nehéz elrontani, én lehet, hogy bebizonyítom, hogy azért nem lehetetlen.


Komment (1)



Új komment

* Ez egy biztonsági kérdés, ami azért van, hogy ne árasszanak el minket az ukrán spambotok. Válaszolj értelemszerűen - tulajdonnév nagybetű, többszavas válasz nincs.




Összes komment


Caesia - 2014-06-23 23:18:28


Christa Weinrich könyve tényleg aranyat ér. Amikor először ráakadtam a könyvtárban, a tarkabarka borítója láttán kicsit megijedtem, hátha ennek is ugyanúgy a nullához közelít az információtartalma, mint néhány más biokertészkedéssel kapcsolatos könyvecskének, de szerencsére tévedtem. Leginkább az tetszik benne, hogy részletes táblázatokat ad nemcsak a zöldség-zöldség társításokról, hanem arról is, hogy melyik fűszernövény, virág és gyümölcsfa kinek a társaságát kedveli, meg jónéhány, a kártevők és betegségek ellen szintén hasznos növényi lé receptjét is leírja. Utóbbiakról pár szerző említést sem szeret tenni, ezért is örülök, hogy még a könyvesboltokban is kapható, én gyorsan be is szereztem.