Reális lehetőségek I.
2012-10-23 21:14:49 - Ishar
Kategória: Beszámoló
A korábbi, finoman szólva pesszimista irományok után ma egy kicsit pozitívabb történetet terveztem megosztani. A történet főszereplői részben a Karajosparaj művésznevet kapott település, illetve egy Ostrom Ferenc nevű ember, akit természetesen szintén nem így hívnak valójában.
Az egész úgy indult, hogy a korábbi, csalódást okozó módszerünk helyett (azaz hogy rábökünk a térképre, és kocsival felkeresünk ismeretlen településeket) Ádám, leginkább próba szerencse alapon, feldobott egy "hirdetést" netre, amiben leírta a helyzetünket, az igényeinket, megadta az elérhetőségeit, és várta, hátha valaki jelentkezik.
Mi magunk őszintén meglepődtünk, de tényleg akadt olyan ember, aki vette a fáradtságot, és felhívta Bálintot. Feri javasolta Karajosparajt, mivel ő maga is ott lakik, állattartással foglalkozik, és megtetszett neki, amibe belevágni készülünk. Azt mondta, szívesen segít, megmutatja a falut, vendégül lát minket, állattartással kapcsolatban is kérdezzünk nyugodtan, területet is tud, ami ugyan nem az övé, de ha megfelel nekünk, szólhat egy-két szót az érdekünkben a tulajnál.
Külön ki kell hangsúlyoznom: semmiféle ellenszolgáltatást nem tudtunk ígérni, szóval egy vadidegen ember teljesen ingyen és bérmentve ajánlotta fel a segítségét. Az ilyesmi azért igazán jól tud esni.
Természetesen elfogadtuk a meghívást, első körben degeszre ettük magunkat (szerény anyagi körülményeik ellenére négyfogásos ebéddel vártak minket - a magam részéről egészen zavarba jöttem), közben elbeszélgettünk egymás elképzeléseiről. Jó volt látni, hogy végre találtunk egy olyan embert - vagy inkább ő talált meg minket - aki felfogja, hogy mit akarunk. Ahelyett, hogy azt kérdezte volna, hogy hogy képelünk bejárni dolgozni, inkább azt kérdezte, hogy mihez értünk. Kertvárosi házak helyett végre hektárban mérhető területekről beszéltünk. Hosszú idő után sikerült egy értelmes emberrel beszélni erről az egészről, aki végre többet, és nem még nálunk is kevesebbet tudott a gazdálkodásról.
Az anonimitásra tekintettel nem mennék bele részletesebben Ferenc állattartó tevékenységébe, de a lényeg, hogy a portáján voltak tyúkok, nyulak, kecskék, disznók, régebben tartott teheneket, és újra tervezi, sőt, a falusi házát is tanyára akarja cserélni, amint lehetősége lesz rá.
Maga Karajosparaj első ránézésre kicsit riasztó méretű település. Persze tősgyökeres budapestiként nézve rettentően kicsi a maga 1700 lakosával, de a korábbi 50-300 fős kistelepülésekhez képest bőven óriási. Kicsit tartottunk (és továbbra is tartunk) az ilyen méretű településektől, mivel egy félig kihalt kis falvacskában viszonylag könnyű ugrálni, kevés ember, kevés tényező, kis ellenállás - az ember könnyebben mehet a saját feje után. Ferenc érvelése szerint ugyan ez kétségtelenül így van, de szerinte az ennél egy kicsit nagyobb települések jobbak: még nincs lakótelep és nincsenek csövesek, viszont már van pár tucat huszon- és harminc- éves fiatal, akikkel esetleg kooperálni lehet, van értelmes infrastruktúra (utak, áram, internet, tömegközlekedés), és az elkerülhetetlen civilizációs baromságok se okoznak akkora problémát: egy ekkora településen már van orvos, óvoda (Gabinak munkalehetőség), iskola, rendőrség, értelmes méretű bolt.
Bár ezek az érvek - legalábbis számomra - önmagukban nem voltak lehengerlőek, azért mindenképpen elgondolkodtattak. Ebéd, és a porta megtekintése után elmentünk megnézni két szóba jöhető területet. Mindkettő bőven kint volt a faluból, az egyik domborzatilag nem a legszerencsésebb helyen, de elég közel az aszfaltozott úthoz. Cserébe a hely is kicsi volt, az alakja se volt az igazi, szóval ez annyira nem volt fasza.
A másik placc annál jobban nézett ki. A szélén kis patak, fűzfákkal, a másik szélén erdő - ugyan akác, de hát ez kit érdekel? A stihlfűrész hipp-hopp tüzifát varázsol belőle, és van néhány őshonos fafajta, ami egész gyorsan a helyére nő (pl nyárfa). A környék is gyönyörű, a terület egyetlen hátránya, hogy jó messze, pár száz méterre van az utolsó háztól: ilyen helyre közműveket kivinni nem gyerekjáték. Persze semmi sem lehetetlen, úgyhogy mindenesetre annyiban maradtunk, hogy Ferenc utánanéz, hogy pontosan hogy vannak a tulajdoni viszonyok, illetve mennyire eladó a terület. Nyilván minden eladó, de nem mindegy, mennyiért.
Mielőtt hazajöttünk volna, még elmutatott a távolba, hogy ott, ott meg ott vannak még szóba jöhető területek, ha gondoljuk, menjünk el még egyszer azokat is megnézni. Mivel továbbra is fürdőskurvák vagyunk, és kéretjük magunkat, ezért nem vágtuk rá kapásból, hogy igen, ez lesz a hely, de első körben kicsit megnyugtató volt látni, hogy végre érkezett egy értelmes ajánlat. A háttérben persze bujkál egy másik (Göcsörtöspuszta, erről később), de igyekszünk úgy tenni, mint ha az nem létezne, és tőle függetlenül nézelődni.
Sajnos a kinézett területről kiderült, hogy NAGYON nem eladó, mert a tulaj épphogy bővíteni szeretné, állatokat legeltet ott, és még nagyobb legelőre pályázna. Ettől függetlenül a lehetőséget nyitva hagytuk, és bár nézelődünk másfelé is, egyelőre a Karajosparaj dolgot nyitva hagytuk, Ferenccel továbbra is kapcsolatban vagyunk. Még ha nem is ide költözünk végül, a gazdálkodással kapcsolatos tapasztalatai mindenképp aranyat érnek nekünk.
A következő hétvégén Proszt lesz műsoron, egy újabb kistelepülés, ahol szokatlan módon konkrét ingatlanajánlattal várnak minket, ami ráadásul elmondás alapján nem is hangzik rosszul: nagy terület, nagyjából lakható ingatlan (felvonulási épületnek jó eséllyel minimum megteszi amíg építkezünk), pénztárcánkhoz való ár. Nagy kérdés itt, hogy mennyire lepukkant a település, illetve mekkora probléma a közmű. Bizakodóak vagyunk, az előzetes információk alapján ígéretesnek tűnik.
Komment (0)