Vízió a Jövőnkről
Marshall Rosenberg, a klinikai pszichológia doktora, író. Az Erőszakmentes-Együttműködő Kommunikáció megalkotója. Elhunyt 2015. feb. 7-én. Módszerét sikerrel alkalmazzák háborús övezetekben.
A VÁLTOZÁS ERŐI
- Elkeseredettség és egy Új Szemléletmód
Van két egymással összefüggő erő, amik kikényszerítik a változást. Az egyik a kétségbeesés. Amikor ráébredünk, hogy olyannyira tönkretesszük a természetet és a bolygót magát, hogy már nem tudjuk folytatni a bolygó pusztítását úgy, hogy mi mégis túl éljünk. Emiatt idővel kétségbe fogunk esni.
Másrészről egyre több olyan ember van, akik azért kapcsolódnak össze, mert egy jobb jövőt képzelnek el az emberiségnek. Számuk egyre nő. Bizonyos kutatások szerint, amelyeket kb. 20 éve kezdtek el, számuk 5% körül volt. (Kulturális Kreatívok). Ma már ez rohamosan nő. (kb. 50-60%).
Elég szerencsés vagyok, hogy szerte a világ országaiban megfordulhatok, és minden országban találkozom ezekkel az emberekkel, akiknek másfajta víziójuk van a jó életről, szemben azokkal az emberekkel, akik a bolygó pusztításához járulnak hozzá.
A VÁLTOZÁS ERŐI
- A Béke és a Háborúk Élenjárói
Meglátásom szerint az elmúlt száz évben számos olyan háború volt, amik elkezdték ráébreszteni az emberiséget arra, hogy jobb lenne rémálmunkból felébrednünk, különben pusztulásig tönkretesszük saját magunkat.
Ilyen módon az erőszak már önmagában is erőteljes tanítónk.
Emellett az elmúlt száz évben volt néhány jelentős személyiség, akik más lehetőségeket is felismertek és képességeikkel nagyon hatékonyan vezették rá emberek tömegeit egy másik út lehetőségének felismerésére.
Például Martin Luther King az USA-ban, Gandhi Indiában, és hozzájuk hasonlóan most is lépnek elő emberek szintén egy szebb jövőalternatívát mutatva.
A VÁLTOZÁS ERŐI
- Személyközi és Társadalmi Erőszak
E kettő kölcsönösen összefügg egymással. Munkám során olyan gyermekeiket büntető szülőket látok, akiket ugyanaz a gondolkodás vezet rá gyermekeik büntetésére, mint ami a világ vezetőit egész lakosságok és nemzetek büntetésére. A büntetés mindkét esetben egy gondolkodásmódon alapul.
Ez a gondolkodásmód elég régi időkre nyúlik vissza. Úgy olvastam, hogy úgy 8 ezer éve egy mítoszt indítottak el a bolygón a világ keletkezéséről. Eszerint a mítosz szerint egy nagyon erkölcsös férfinemű isten szilánkokra törte az ördögi energiákat a női istenségben, viszont ezen ördögi energia széttöredező szilánkjaiból, amit a jó (annak feltüntetett) férfi Isten indított el, létrejött a bolygó és a rajta levő emberek.
Így ez a meggyőződés okozta azt a tragikus civilizációs énképet, hogy az emberek alapvetően rosszak, bűnös energiából származnak és erre megoldásul kényszerűen szükség van egy emberek feletti (patriarchális) rendszer irányítására.
Számos teológus és antropológus, akiket tanulmányoztam, úgy tűnik, hogy ugyanezen az állásponton van, hogy ezzel indult civilizációnk énképe és ez indította el azt az elképzelést, hogy rossz energiából származunk, és emiatt keresnünk kell az istenekhez legközelebb álló embereket, hogy azok felettünk állhassanak és jogot adunk nekik arra, hogy irányíthassanak minket. Szintén emiatt terjesztették el a hibáztatás és kritizálás, illetve a büntetés és jutalmazás elvét.
Én magam ugyanakkor olyan kultúrájú emberekkel is dolgozom, akik másféle tudatosság alapján fejlődtek: olyan kultúrában, ahol szinte egyáltalán nincsen erőszak. Radikálisan más a tudatossági szintjük. Bennük nincs meg ez a gondolkodás, hogy valakik felettük állnak és nekik joguk van az alattuk levők felett hatalmat élvezni. Tehát ez a tudatosság áll az erőszakosság vagy annak hiánya hátterében.
A VÁLTOZÁS ERŐI
- Megtorló és Helyreállító Igazságosság
Ezek a fogalmak ahhoz a képhez kötődnek, hogy ez a hímnemű Isten mindenkiről ítélkezik, születéstől a halálig, hogy aztán jó ítéletet kapjanak és az úgynevezett mennybe jussanak, vagy elítélést kapjanak és az úgynevezett pokolba jussanak.
Ez a (patriarchális) gondolkodásmód évezredeken át fennmaradt és emiatt olyan szülők születnek, akiknek meggyőződésük, hogy ők felsőbbrendű létezők a családi körben, és ítélkezésük arról, hogy a gyerek jó-e vagy rossz-e (=engedelmes-e), határozza meg, hogy jutalmazásban vagy bűnhődésben részesítik.
Az iskolákban ugyanezt láthatjuk. [kontrollálás célzatú jutalmazás-büntetés] A gazdasági életben szintén: van egy menedzsernek hívott személy, akinek elfogadjuk a jogát a hibáztatásunkra és a jutalomban részesítésünkre. Végül mindez a nemzeti és nemzetközi politikában csúcsosodik ki.
Minden szintet áthat ez a "felettes kontrollálja az alábbvalót" minta. Mindehhez egy olyan (erőszakos) nyelvezetre van szükség, mely a létigét ítélkező szavakkal köti össze, ítélkezik mások léte felett, és az ilyen rendszerekben kialakult igazságszolgáltatás koncepciója szintén egy ítélkező, megtorló, retributív igazságszolgáltatást jelent. Ennek alapja az, hogy a feljebbvalók ítélkeznek az alárendeltek felett.
Nagyon boldog vagyok, mert Brazíliában egy olyan kezdeményezést látok, mely egy radikálisan más tudatosságból eredően a helyreállító, resztoratív igazságszolgáltatást vezeti be.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS
- Mik a Mindannyiunkban Élő Szükségleteink?
Ha képesek vagyunk kapcsolódni ahhoz, ami bennünk él (érzelmi-testi-lelki szükségletek), akkor egy teljesen más világ tárul fel, mintha ítélkeznénk egymás felett, hogy kinek van igaza, kinek nincs és ki a jó, ki a rossz.
Ha észrevesszük mindazt, ami a másikban is él és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz, akkor az a tapasztalatom, hogy örömmel járulunk hozzá egymás kölcsönös jól létéhez. Azonban ha ahelyett, hogy ezt a kapcsolódást tanítjuk meg az embereknek, inkább arra oktatjuk őket, hogy egyfolytában aszerint gondolkodjanak, kinek van igaza, és kinek nincs, ki a jó és ki a rossz, akkor az ilyen rendszerben erőszak lesz (érzelmi-testi-lelki erőszak).
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS
- Érzések és Szükségletek
Nézetem szerint a legjobb módja, hogy kapcsolódni tudjunk ahhoz, ami a másikban él, az, hogy tudatába kerülünk, hogy mit érez és mire van szüksége. Minden emberi lénynek ugyanazok a szükségletei. Amikor ezen a szinten kapcsolódunk, többé nem látunk elidegeníthető "másikat". Meglátjuk egymásban az Egységünket.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS
- Milyen Gondolkodásra Tréningeztek Minket.
Minden embernek végső soron saját hatalmában van annak meghatározása, hogy adott pillanatban mire van szüksége. Nem mondhatja meg más. Viszont mindnyájunknak ugyanazok a szükségletei (és érzései). Bármilyen szükséglete is legyen valakinek, az valójában mindannyiunk szükséglete is.
A különbség tehát nem a szükségleteinkből adódik. Hanem ahogyan magunk és a másik szükségleteinek (és érzéseinek) kezelésére megtanítottak.
Itt kezdődnek valójában a problémák: hogy miképpen tanítottak minket gondolkozni [és ítélkezni vagy nem ítélkezni] az érzésekről és a szükségletekről.
Én 21 éven keresztül jártam iskolába, és ezalatt soha senki nem kérdezte meg tőlem, mit érzek, vagy mire lenne szükségem. Az iskolák állandósítják azt a helyzetet, hogy vannak a feljebbvalók, jelen esetben a professzorok, akik mindenre tudják a jó választ, és ha úgy felelsz, ahogyan meghatározzák, akkor megjutalmaznak. Ha viszont nem, akkor valami rossz fog veled történni.
Így eltartott egy darabig, míg kifejlesztettem magamnak az Élet Tudatosságát: vagyis az azt kifejező szavakat, hogy mi az, ami élő bennem és a másikban.
A világ számos országában végzett munkám során azt vettem észre, hogy amikor egymással háborúban álló csoportokkal kerülünk kapcsolatba, és össze tudjuk kapcsolni őket azzal, ami mindannyiunkban bennünk él, és így képesek figyelembe venni mások szükségleteit is, akkor bámulatos látni, hogy az első látásra feloldhatatlannak tűnő konfliktusok szinte maguktól megoldódnak.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS
- Szükségletek és Globális Együttműködés
Kritikus fontosságú, hogy ezt megvalósítsuk, és már el is indítottunk néhány kezdeményezést az ENSZ-szel közösen. Ez még nagyon messze jár attól, hogy úgy működjön, ahogyan azt szeretnénk. Legfőképpen azért, mert néhány ország nem igazán akarja megadni egy központosított szervezetnek azt a hatalmat, amire szüksége lenne ahhoz, hogy egy olyan világot hozzunk létre, amelyben mindenkinek a szükségleteit figyelembe veszik.
Megvannak a forrásaink ahhoz, hogy mindannyiunk szükségleteinek eleget tegyünk. Pusztán a gondolkodásmódunk az, ami miatt tovább folytatódik az erőszak és az éhezés. Ennek ellenére nagyon elégedetten látom a növekvő létszámát ezeknek a csoportoknak azokban az országokban, melyekben dolgozom. Úgy 50 országban munkálkodom. Mindenhol látom ezeket a csodálatos embereket.
A következő lépés az számunkra, hogy egyesítsük erőinket és az ENSZ vagy valamely más szervezet kezébe adjuk a hatalmat, hogy ennek segítségével meg tudjuk teremteni azt a világot, amelyben minden ember szükségletei kielégítést nyernek. Megvannak a forrásaink ehhez.
Minden nap ezrek éheznek és nem azért, mert nincs elég élelem, hanem, mert nem vesszük észre, hogy mindannyian Egyek vagyunk, Egy energia. Ugyanabból az energiából származunk mind.
Nem élvezhetjük igazán az életet amíg nem látjuk, hogy minden ember szükségleteit teljesítik.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA
- Gazdag Emberré Válni
Az egyik diák elkísért engem és együtt utaztunk országról országra. Az egyetem megengedte neki, hogy szakmai gyakorlatát velem töltse az utazásunk alatt. Ez akkoriban történt, amikor számos ország, ahol akkor éppen dolgoztunk, háború sújtotta országnak számított. Ha jól emlékszem, már kb. a hetedik országban jártunk.
Látta, hogy a helyi lakosok meghívnak magukhoz és szívéből azt mondta: "Te egy nagyon gazdag ember vagy!" Ezzel arra célzott, hogy észrevette, én egy másfajta világot látok magam körül, mint ami a hírekben van. Láttuk azt is ezekben az országokban, hogy az ott élő emberek a szükségben milyen együttérzéssel viszonyultak még azokhoz is, akik mások voltak, mint ők.
Nagyon magabiztos vagyok azt illetően, hogy világszerte emberek csoportjai lassan elkezdenek rájönni, hogyan is tudunk kapcsolódni egymáshoz és hogyan vagyunk képesek átalakítani azokat a struktúrákat, amelyek hozzájárulnak
az erőszak kialakulásához.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA
- Az Együttműködés Ereje
A tudatossági szintünk radikális megváltoztatására van szükségünk.
Arra, hogy az emberek ne úgy gondolkodjanak, hogy a jó élet az, ha azok, akik magukat jónak tartják, megölik a rosszakat. Teljesen másfajta tudatosságra lenne szükségünk! Ez az együttérző hozzájáruláson alapulna.
Amit az embereknek meg kellene érteniük, és ezt mélyen belül valójában mind tudjuk is, hogy mint emberi lények, mindennél jobban szeretjük azt, ha készakarva hozzájárulhatunk más emberek jól létéhez.
Bármerre járok ezen a bolygón, munkám során megkérem az embereket, hogy gondolkodjanak el, mikor tettek utoljára olyasmit, amivel gazdagabbá tették valaki más életét. Amikor erre gondolnak, megkérdezem tőlük: "Milyen érzés tudatában lenni annak, hogy megvan az erőd ahhoz, hogy hozzájárulj más emberek jólétéhez?" Ilyenkor mosolyogni szoktak és látom rajtuk, hogy mennyire megérinti őket a kérdés. Még senki sem mondta nekem, hogy ne azt gondolná, hogy létezne bármi élvezetesebb dolog számunkra emberi lényeknek, mint hozzájárulni mások jól létéhez.
Ezekben a háború sújtotta országokban sokszor mindkét fél oldalán megfordultam. Nagyon adakozó jelleműek, nagyon szeretetteljesek az emberek mindkét oldalon. Annak ellenére, hogy a másik csoportot pedig gyilkolják. A tudatosságunkkal van tehát a fő probléma. Így aztán terjesztenünk kell azt a fajta tudatosságot, amit mélyen magunkban mind vallunk, hogy az együttérző, könyörületes adakozás az, amiben mi emberek igazából örömünket leljük.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA
- Összetartozunk
A másik összetevője ennek a tudatosságnak a kollektív egységünk. Hogy soha nem elégíthetjük ki teljesen saját szükségleteinket valaki másnak a kárára. Tudatossá kell válnunk arra, hogy a bolygó minden lakójának jól léte az a mi jól létünk is.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA
- Családjaink és Iskoláink
Minden országban, ahol szervezzük és igazgatjuk szervezetünk tagjait - és itt elsősorban háború sújtotta országokról beszélek -, olyan embereket veszek magam mellé, akikkel úgy gondolom, hogy a legkönnyebben tudok kapcsolatot teremteni és akik megértik a munkánk lényegét és azt akarják, hogy a tréningjeink a saját országaikban is meghonosodjanak.
Amikor szervezzük tagjainkat ezekben az országokban, megkérdezzük tőlük: "Mit gondoltok: a térség békéjéhez való hozzájáruláshoz hol kellene elkezdenünk?" Nagyon érdekes, hogy szinte mindegyikük egyetért azzal, hogy a családokkal és az iskolákkal kell kezdenünk, mert ha azt akarjuk, hogy béke legyen, akkor radikálisan más módon kell a következő generációt oktatnunk és nevelnünk.
Lehetőségeinkhez képest mindent meg kell tennünk, hogy a tréningjeinket elérhetővé tegyük a háborúzó felek számára. És bár ehhez együttműködünk a hadseregekkel és a kormányokkal is, de igazából úgy érezzük, hogy el kell jutnunk egyenesen a szülőkhöz és az iskolákhoz.
Rendkívül más módon működő iskoláink vannak sok országban, a többi iskolától radikálisan különbözőek: ahol a tanárok és tanulók kapcsolata az együttműködésen alapul, és nem azon, hogy a tanár irányítja és ellenőrzi a gyereket. Az EMK-s iskolákban nincsen büntetés, sem jutalmazás. Mi nem akarjuk, hogy a gyerekek bármit megtanuljanak addig, amíg nem látják át, hogy az hogyan gazdagítaná az életüket, és amíg mindezt nem saját választásukból teszik meg.
Az egyik oka annak, hogy mindezt az iskolákkal kezdtük, az az iskolai erőszak egyre növekvő mértéke volt, különösen az Egyesült Államokban, ahol a munkám során leginkább iskolákkal foglalkoztam. Érdekes módon amint kezelhetetlenné fajul az erőszak az iskolákban, azonnal nyitottak a változtatásra. Ilyenkor odamegyünk és megmutatjuk, hogyan teremtsenek meg egy radikálisan más iskolai struktúrát. Ez magában foglalja azt, hogy megtanítjuk a tanárokat, a diákokat és a szülőket is az erőszakmentes kommunikációra.
Az egymással történő kommunikáció egy teljesen más, életközpontú módjára. Megmutatjuk a módszereket, hogy hogyan tudják a diákok tanítani egymást. Így amint egy diák megtanult valamit, máris át tudja adni másoknak is, ahelyett, hogy versenyezni kezdene a többiekkel a jobb osztályzat reményében. Egyfajta egymásra utaltságot építünk fel ebben a folyamatban. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel, ugyanis kutatásaink azt mutatják, hogy amit ezekben az iskolákban megteremtettünk, az az erőszak mértékének radikális visszaesésével és a tanulási eredmények növekedésével járt.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA
- Vallási és Bölcseleti Hagyományok
Egy Beit Sahour nevű kisvárosban jártam Palesztinában, és a nap végén egy 22 év körüli fiatalember azt mondta nekem, "Marshall, nagyon tetszik nekem ez az erőszakmentes kommunikáció, nagyon hasznos lesz ez számunkra, hogy segítsen minket békében élni, de.
Ne vedd zokon ezt Marshall, de nincs a módszeredben semmi új! Egyszerűen csak alkalmazod az Iszlám tanításait!" Ekkor látta rajtam, hogy mosolygok és megkérdezte tőlem, hogy miért. Azt mondtam neki: "Tegnap Jeruzsálemben egy ortodox rabbi azt mondta nekem, hogy én csak a Zsidó vallás tanításait használom. Egy jezsuita pap, aki Sri Lankán koordinálja a programunkat, tájékoztatott róla, hogy ez a Kereszténység. Azon emberek szerint, akikkel Indiában dolgozom, ez a megélt Hinduizmus. Melyiküknek higgyek.
Tehát az emberek valójában minden vallási tanítást kétféleképpen értelmeznek. Sajnálatos módon, a kisebbik csoport az, amelyik szerintem hozzájárul a békéhez a bolygónkon; a másik, nagyobbik csoport az erőszakhoz járul hozzá.
A JÖVŐ ÚTJAI
- Az Élet Nyelve
Nagyon optimista vagyok, mert hiszem, hogy ez az igazi természetünknek sokkal megfelelőbb nyelv. Gandhi felhívta a figyelmünket arra, hogy legyünk óvatosak: ne keverjük össze a "természeteset" a "megszokottal".
Nyelvünk, amire még engem is tanítottak, az erőszakhoz járul hozzá. Az Erőszak Nyelve megszokottá vált. Évezredek óta erre tréningeznek minket. A jó hír azonban az, és én nagyon hiszek ebben, hogy az erőszakmentes kommunikáció valójában sokkal természetesebb nyelvünk. Amikor az embereket megismertetjük ezzel, azonnal megtetszik nekik.
Az életünket tudja megváltoztatni az, ha természetes módon élünk, és kapcsolódhatunk ahhoz az élethez, amelyet egymásban találunk meg.
Látjuk ezt a munkánk során, amikor olyan csoportokat hozunk össze amelyek ellentétes elveket vallanak és harcolnak egymással. Ilyenkor megkérdezzük tőlük: "Milyen szükségletetek kellene, hogy jobban teljesüljön mindezen erőszak által, illetve közepette?" Általában az történik, hogy amikor ilyen csoportokat összehozunk, akkor nem tudnak válaszolni erre, hogy "Milyen szükségleteteket szeretnétek beteljesíteni?"
Amikor Nigériában feltettem ezt a kérdést, ahogy az egyik könyvemben ez olvasható is, a keresztény törzs egyik vezetője átkiabált az asztal túloldalára, ahová a muszlimokat ültettük. Azt kérdeztem tőle: "Milyen szükséglete kielégítésére lenne most szüksége?" Ahelyett, hogy egy szükséglettel válaszolt volna, átkiabált az asztal másik oldalára: "Gyilkosok vagytok!" A másik oldal erre visszakiabált: "Uralkodni akartok rajtunk, de ezt nem többé nem hagyjuk!" A szükségleteikről kérdeztem őket és ehelyett ítélkezéseket kaptam vissza.
A tréningjeink során elmondjuk, hogy ezek a kritizálások mind erőszakhoz vezetnek. Minden kritizálásunk tragikus kifejeződése egy be nem teljesült szükségletünknek. Tragikus kifejeződése egy be nem teljesült szükségletünknek.
Segítettem a törzs vezetőjének, aki azt kiabálta, hogy "Gyilkosok", hogy határozza meg, milyen szükségletet akart ezzel kifejezni, amikor ezt mondta. Azt mondtam neki: "Főnök, azt akartad ezzel mondani, hogy a biztonságotokra vonatkozó igényetek nem teljesült és biztos akarsz lenni abban, hogy az embereid biztonságban lesznek? Rám nézett és így szólt: "Pontosan ezt mondtam!" Ám nem egészen úgy mondta, hogy "A biztonságra vonatkozó igényem nem teljesült", hanem azt kiabálta, hogy "Gyilkosok vagytok!" Aztán rávettem a másik oldalt, hogy hallja meg a szükségleteit. Nem volt könnyű, mert amikor azt kértem, hogy elmondaná-e valaki, milyen szükségletei vannak a törzsfőnöknek, akkor az egyikük felkiáltott: "Miért öltétek meg a fiamat?!"
Jó előre szóltak nekem, hogy várható egy csepp feszültség, mert hárman a csoportból tudták, hogy aki megölte az egyikük családját, ott van a szobában. Szóval, volt egy kis feszültség és időbe telt ezt kezelni. De sikerült rávennem az egyik vezetőt, hogy kifejezze a biztonságra vonatkozó igényét. Aztán rávettem a másik oldalt, hogy ezt meghallja. A másik csoportnak az egyenlő bánásmódra való igénye nem teljesült. Elértem, hogy az előző oldal ezt meghallja. Jóval több, mint 1 órába telt csak a szükségleteiknek a kifejezése. Mindkét oldal csak 1-1 szükségletet mondott el. Végül az egyik vezető így szólt: "Marshall, ha mi is képesek lennénk így kommunikálni egymással, akkor nem kellene megölnünk a másikat!
Tehát, a mi munkánk lényege, hogy értelmezzük és átültessük ezt a fajta tudatosságot azok számára, akik csak a hatalom nyelvén értenek, ami egy arra teremtett nyelv, hogy a királyok uralkodhassanak az emberek felett.
Mi azt tanítjuk, hogyan tudják ezt átváltoztatni az Élet Nyelvére.
Annak hitével tesszük ezt, hogy ha látjuk mások szükségleteit, akkor megláthatjuk a velük való Egységünket is. Ekkor felismerhetjük, hogy nagyobb örömöt jelent hozzájárulni egymás jól létéhez, mint lenyomni őket és versenyezni ellenük.
A JÖVŐ SUGÁRÚTJAI
- Egy beteljesülő álom.
Majdhogynem félek az álmaimról beszélni, mert akárhányszor megálmodom valamit, úgy tűnik, még azelőtt megvalósul, mielőtt igazán hinni kezdenék benne. Úgy 30 éve kezdtem el járni az Egyesült Államokat. Nem volt pénzem, de egyszerűen el akartam juttatni az embereknek ezt a tréninget, amit értékesnek gondoltam. [rálépett a Hős Útjára]
Arról álmodtam, hogy ha ezt végigviszem, akkor talán 20 évvel a halálom után lesznek olyanok, akik értékesnek találják a munkámat és átadják másoknak is. És talán a világ minden táján akad majd egy-egy ilyen ember. Aztán ez a vízió segített át engem, hogy folytatni tudjam a nehéz időszakokban is. 10 évvel később, éppen repülővel jöttem haza Indiából. India volt az utolsó része a világnak, ahol előtte még nem voltak EMK-tréningek.
Mára azt látom, hogy a világ minden táján átadják a tudást ezek a csoportok. Átadják ezeket az értékes módszereket. És még egyetlen egy évig sem kellett halottnak lennem. Mindig, amikor van egy lehetetlennek tűnő álmom, az megvalósul. Jelenlegi álmom valójában az egész hálózatunk víziója.
Olyan kritikus tömegről álmodunk, akiket sikerül átnevelni, és amikor elérjük ezt a kritikus tömeget, akkor minden ember szükségletei együttérző módon beteljesülhetnek ezen a bolygón. Minden élelemre, biztonságra vonatkozó szükséglet megvalósulhat. Hiszek abban, hogy ez elérhető. Meg tudunk teremteni egy olyan bolygót, ahol együttérzéssel teljesíthetjük minden ember szükségleteit.