Lenkey huszárok
Lenkey huszárok
dokumentumkötet
1977-ben jelent meg Nemeskürty István “Kik érted haltak szent Világszabadság!” című könyve. Petőfi verse, és az ebben talált dokumentumok keltették föl az érdeklődésemet Lenkey János ‘48-as honvédtábornok, majd fivére, Lenkey Károly honvédezredes személye iránt. No, meg talán az, hogy az én dédapámat is Zádiorfalvi Lenkey Pálnak hívták. Hamarosan “előbújt belőlem” az oknyomozó újságírói énem, s éveken át tartó levéltári, könyvtári, családi nyomozásba kezdtem a két Lenkey fivér ügyében. Így született meg A két Lenkey című történelmi regémyem, mely ez év elején látott napvilágot.
A fent említett kutatrások során több olyan dokumentum - családi levelek, Kossuth - levelezés, egyéb dokumentumok - kerültek e kezembe, amelyeket ugyan a regény megírása során csak háttéranyagként, vagy egyáltalán nem használtam föl, de kortörténeti érdekességnek, s közreadandónak találtam. Így születtek meg azok a tanulmányok, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg (Honismeret, Hevesi Szemle, Polisz Palócföld, Somogy, Hévíz, Szövétnek,Napút, stb.) vagy díjat nyertek az írószövetség, illetve a NKÖM milleneumi pályázatán. Ezekből, és az FMK 1986-os drámapályázatán III. díjat nyert egyfelvonásosból állítottam össze a kötet anyagát.
E dokumentumok - néhány korabeli illusztrációval, s a két Lenkey fivérről készült festmény - borítóval - méltó emléket állíthatnak a szabadságharcnak és a két méltatlanul elfeledett főtisztjének.
Aki eladta a császár borát
Lenkeyné, a szlovén feleség
Az osztrák- magyar monarchia hadseregének katonái közül (főleg a tisztek és tiszthelyettesek ) nagyon sokan abból az országból “vettek maguknak feleséget”, ahol a csapattestük állomásozott. Így történt ez Lenkey Károly / a Petőfi által is megénekelt Lenkey kapitány - aki 1848 májusában elsőként hozta haza a forradalom védelmére a huszár századát - bátyja / esetében is.
Amikor Lenkey Károly befejezte a tanulmányait az aradi minorita gimnáziumban, 1819 - ben bevonult a 2., József huszárezredhez hadapródnak. 1824 - ben hadnaggyá, 1829 - ben főhadnaggyá léptették elő. 1836 - tól százados és századparancsnok. Szlavóniában beleszeretett egy hozzá hasonlóan szegény, de szép polgárleányba, Preidigo Máriába, aki egy postatiszt leánya volt. Miután nem tudta letenni a korban szokásos cautiot, melyet a császári - királyi hadsereg tisztjeinek kellett letenniük nősülés esetén, 1839 - ben lemondott tiszti rangjáról és kilépett a hadseregből. Lenkey Károly ekkor 37, a felesége 19 éves volt.
Házasságkötésük után egy ideig Vukováron éltek. Itt született Albin fiuk 1839-ben és Emma lányuk 1840. október 18-án. Az utóbbi anyakönyvi kivonata szerint a keresztelést végző pap neve Alexander Preydigo.
Károly édesanyja, Keszlerffy Terézia 1845 - ben halt meg Egerben. Vagyonát a két fia, Károly és János örökölte. Az idősebb fivér megváltotta öccse örökrészét, s ez módot adott arra, hogy családjával - ekkor még csak két gyermekük volt - Vukovárról Egerbe költözzön, s a gazdaságából tartsa el őket. Ezt követően még öt gyermekük született. Vilmos 1846. szeptember 27 - én, Károly 1848. július 29 - én, Vilma 1850. május 5 - én, majd Ilona és Johanna.
Amikor Lenkey 1839-ben lemondott tiszti rangjáról, s nyugalomba vonult, úgy gondolta, végleg búcsút mondott a hadseregnek. A sors azonban másképp határozott. Az 1848. márciusi események, a forradalmi lelkesedés őt is magával ragadta, s mint megannyi kortársa, ő is belépett a nemzetőrségbe, s március 18 - tól részt vett a nemzetőrök kiképzésében. Május 1- jén a vármegyei közgyűlés beválasztotta az 1848. évi 16. törvénycikk értelmében Heves és Külső - Szolnok megyék Állandó Bizottmányi tagjainak sorába.
1848. június 19 - től Heves megye egyik nemzetőr őrnagya. Augusztustól részt vesz a délvidéki harcokban. December 23 - tól alezredes. 1849. január 25 - én lemond. Április 2 - től ezredes, a 10. huszárezred / Vilmos huszárok /, május 2 - től a 13. huszárezred / Hunyadi huszárok / parancsnoka. Június végétől hadosztályparancsnok a 10. hadtestben. A szabadságharc bukása után gyalog hazaindul Egerbe, ahol két hónapig bujkál, majd önként jelentkezik a német városparancsnoknál. Aradon először golyó általi halálra ítélik, majd ezt 12 évi vasban töltendő fogságra változtatják. Kegyelem folytán 1853. december 19 - én szabadul.
Miközben a férje az aradi vár börtönében sínylődött, Preidigo Máriának bizony nagyon sok gondot okozott a négy gyermek nevelése, eltartása. Annál is inkább, mert a császár nemcsak a szabadságától fosztotta meg a férjét, hanem a vagyonától is. A bort viszont ottfelejteték a pincében. Úgy segített hát magán, ahogy éppen tudott. Lenkeyné eladta a pincében álló bort, hogy biztosítsa gyerekeinek a kenyeret. Ebből adódott az alábbi bonyodalom.
. 1850 szeptember 10 - én Mártonffy Lajos egri ügyvéd vett tőle bort az alábbi szerződés szerint.” Lenkey Károlyné született Preidigó Mária e jelen szomorú körülményemnél fogva, magam és családom fenntartása kéntelenülvén nemcsak a most meglévő, hanem az évben várandó boraimat is eladni, arra nézve T(ekin)t(e)tes Mártonffy Lajos Úrral következendő feltételek mellett alkudtam meg, jelesen: eladtam 23 1/2 párral, értve hordóstul, párját 36 ezüst forinttal számítva, melynek árát vagyis 461 pft és 30 krajcárt valósággal fel is vettem: az ez évben termendőnek pedig szintén hordóstul 24 ezüst forintért számítva párját, melyért esendőbe jelenleg felvettem 400 ezüst forintot. Az ezen összegen felül a borok számba vétele után esendő mennyiséget pedig szüret után megadni köteles lészen.”
A szerződés a hatóságok tudomására jutott, s mivel Lenkeyt minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztottak, a Mártonffy Lajosnak eladott és 1850. október 27 - én kifizetett borokat hordóstul lefoglalta a hatóság. Az ügyvéd éveken át perelt és kérvényezett, s végül öt évi huzavona után, 1856. október 26 - án kapta vissza a bort és a hordókat.
A börtönből való szabadulása után Monosbélben kapott bérletet Lenkey az egri serviták birtokán. 1861 - től az egri ellenzék vezéralakja lett, s újra Egerbe költözött. 1867 - ben, amikor a törvényhatóságok ismét megkezdhették a működésüket, megyei számvevővé választották, mely tisztségét az 1874.május 18-án bekövetkezett haláláig viselte. Tagja volt az Oszágos és a Hevesi Honvédegyletnek is.
Lenkeyné a férje halála után Emma lányához költözött Puszta Taskonyba, s ott érte a halál is 1885 - ben.
Kivonat
az egri fő egyházmegyében a Tiszán túli alesperesi kerületben Jász Nagy Kun Szolnok vármegyében létező Tiszaszalóki római kathol. anyaegyház halottainak anyakönyvéből, 1885 évi október hó 1ső napjáról.
Folyószám: 91.
A meghalás éve, hava, napja: 1885. október 1
Neve: Preidigó Mária özv. Lenkey Károlyné honvédezredesné.
Származása, lakhelye: Puszta Taskony
Életkora: 64 éves
Vallása: Rom. Kath.
Betegsége. Szívszélhűdés
Részesült - e haldoklók Szentségeiben?: véletlen halt el, nem részes.
A temetés helye és napja: Tiszaszalók október 3án
Az eltemető neve és hívatala: Főcze Aladár Tiszaszalóki rom. kath lelkész.
Kelt Tiszaszalókon 1885. nov. 5én.
Hét gyermekük közül kettő, Vilmos és Vilma apró gyermekként / kétéves korukban /, Ilona 29 éves felnőtt hajadonként halt meg. Emma burai Böck Bertalan felesége lett, aki Puszta Taskonyban volt jószágigazgató. Bárdos József adatai szerint kilenc gyermekük született. Leszármazottaik ma is élnek Egerben és környékén. Emma Tiszaburán halt meg 1896. május 24 - én. Johanna lányuk Vetrán Istvánhoz ment férjhez, aki Bárdos József adatai szerint fakereskedő volt. A legidősebb fiuk, Albin a szabadságharc idején már katonanövendék volt Nagyváradon, a 74. honvédzászlóalj katonanevelő intézetében. A családi hagyományokat követve huszártiszti pályára lépett. Részt vett 1865 - ben Miksa osztrák herceg mexikói expedíciójában, majd 1867 - ben, Miksa császár kivégzése után nem szállt föl a holttestet szállító hajóra, mint az életben maradt bajtársai, hanem gyalog átment Cleveland- be és felcsapott vadásznak. Állítólag az indiánok ölték meg egy fegyveres összetűzés során. Szülei soha többé nem kaptak hírt felőle. Károly postatiszt lett, s felnőtt korában Budapesten telepedett le.
A Lenkey családban évszázados hagyományai voltak a rebellis szellemnek, hiszen már Rákóczi zászlai alatt is több Lenkey harcolt. Azt viszont egyedül a szlovén asszonyról, Preidigo Máriáról jegyezte föl a családi emlékezet, hogy ő bizony eladta a császár borát is, hogy kenyeret adhasson a gyerekei kezébe.
Megrendelhető: