A szerelem története ...

Tűzbe néztem ..kéktüzű, mágikus csillagok
tűzhöz értem..rubin mosolyért lángolok
tűzben égve..jéggé, lelkemig fagyok
tűzre vágyom..szívemen szomorú jégcsapok

Tűz..az ezeregy, álmatlan éjszakát
tündérmesékben, ha lobogva íveli át
s e bűvöletben minden szív életre kel
de lebbenő lángjában vágyaim, álmokká égnek el

Végtelenbe vesző parázsló pillanat
Szív legmélyére zárva, végleg, ha itt marad
s Egyetlen..az Örök Éjszakát
rőt fényével ha fájón világítva át

Emlékek homályos tükrében mutatja arcodat..
Megfakult mosolyom melletted..
.. torz árnyék csupán
görbe emléktükör törött hátoldalán

Tűz.. újra és újra hiába lobbanva fel
Tűz.. önmagát, ha lángolva emészti el
..Tűz.. hasztalan álmokat hevít..
Tűz.. nem simítja hangod, háborgó lángjait..

Tűz.. olthatatlan lobog
mást megéget, Téged örökre ölelni fog...

Születésnapodon..
Szíved, ma ne érje bánatom
Rózsák szépséges szirmaiba rejtem
Egyetlen lélegzetig idézve fel
múltat, jelent, jövőt..-mely nem jön el...

Nevetésed szívemben szét, igazgyöngyökre hullt
Lelkem kopott kövein e maroknyi csoda végiggurult
érintetlen, titkos tavasszá változtatva át
fáradt álmaim, s a köröttük gomolygó öreg éjszakát

Világomban most második legjobb dolog
hangod bársonyának egy lélegzetig, ha hódolhatok..vágy, számolatlan ,már álmatlan éjszakán remeg pillantásod tükörkék tavában, egyszer újra fürödni meg

..Idő.. Ő álnokul régesrég elkerül
Emlékeimre, Rólad, kegyes árnyéka nem vetül
Vallatnám sorsom, de pecsétes titok
Szíved elvesztett kulcsához, mégis, hogyan juthatok..

Kimondott szavaim bűvös ereje elfogyott
lelkem szivárványa, szürke alkonyattá, hirtelen kopott-..Vörös Rózsa.. szerelmes szívek szent szószólója

ezer egy, áldozta szépséges életét
visszakapni értük, törött lelkem, elveszett felét...

Egyetlen szóért, hiába, meghalt ezer egy szál rózsa hétköznapi csoda, senki nem tud róla..

szívemet szavakkal, pusztítsd el, most! kérlek..
Szerelemért cserébe billenjen a mérleg
közömbös nyelve a halál felé..
lelked úgysem roppan belé

Kincsem, féltett, már egyetlen egy maradt
nemrég csak új szívdobbanás, egy régi szív alatt..
Enyém? Talán.. néhány röpke, örök éven át
feledtetve még a kegyetlen, közelgő magányt..

A Jövő nem jött el értem
Múltat, a némát, hiába kérdem
.. Jelen.. Ő reménytelen..
Sohasem törődik velem, múltammá válva löki el szivem..
Kedves Köd..ereszkedj lopva Fájdalmam köré,
rejtsd hófehér, jótékony fátylaid mögé,
vezesd homályos, úttalan utak közé
Árnyát ne borítsa többé, tépett lelkem fölé ..

Majd, mikor valóságról álmodnak az álmok
Lebbenő köpenyében Idő, az álnok
talán, egyszer, szembe áll velem
el, nem hárítja többé könyörgő kezem...

Írj

E-mail címem

Szerelmes versek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21