A szerelem története ...

Talán
ha én lennék a nap
akkor sem nézne rám
este levetve fakult fényruhám
egyedül bújnék hideg horizont mögé

Meg
sem szólítana, legyek bár
nyári éjszaka kívánságot rejtő
egyetlen fénylő, érte lángoló hullócsillaga

Viharként
érkeznem is, tudom reménytelen
balgaság könnyű szellőként érintenem
s esőcseppként hajába szédüljön két kezem
e hétköznapi csodát józanul elvetem

Gondolattá
válni volna jó, kimondatlan
titkokat tudó, sóhajjá, álommá változó
valóságot alkotó gondolattá lenni volna jó...

Árnyék vagyok
megint, vesztettem újra
szemben az idővel,
zsebemből kihúzva
a sokadik nyerő lapot

Csaltam, hiába
markában mindössze másfél óra..
biztos tét
látta belül a féktelen játékszenvedélyt

Szűkmarkú, kapzsi
már túl jól ismerem
nem veszít
egyetlen körben nyeri el összes álmaid

Játszottam mégis
szerelmemért
Mire az óra véget ért
éveket nyert
s álmokat tőlem, hamisan csillogó semmiért...

Szavakká
lényegültél egy éjjel
Azóta nem találom önmagam
kulcsát lelkemnek megvették a zaciban

Érted
vacog e néma szív
s a forró kezek között született szerelem
ízére nem emlékszem, elgurult a gyógyszerem

Bezárult
előttem a lét kapuja,
most minden kincsem ott van odaát
kezdjem újra utolsó padból az életiskolát ?

míg a Nagy Szolgáltató
megszólal majd - az ön egyenlege lejárt...

Hangodra
összebújtak a lombok
s a vadgesztenyék

eldobták
tüskés álruhájukat
s mutatták büszkén bájukat..

Könnyekbe
botlanak a szavak
mond hogyan szólítsalak

gondolatok
árja pusztít
a remény mezején

Szív..
immár fekete
törött szivárvány színe...

Torzít
az elme csiszolta lencse
mintha valóság lenne..

homályos..
emlékeim sugarát mint fáradt
rubin töri meg

vöröseltolódás..
bólogat bölcsen értő csillagász
átgázolt időmön a fény

szerelmem
lángoló karmazsinja
kulcsra zárt ujjaim közül
cseppenként szivárog elém...

Írj

E-mail címem

Szerelmes versek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21