A szerelem története ...

Lobog a láng
a kandallóban
mások hívják szívnek is
jól égnek a száraz álmok
illatos füst meseszép múltba visz

Órámon mindjárt éjfélt
üzen a digitális világ,
az éjfél mégse' jön..
lelkét, mely méri s számolja
megette az idő saját kegyetlen vasfoga

Ő értetlenül még
egyszer nekiveselkedik
homlokán gyöngyöznek az évek ..
nem mozdulnak az időmérő gépek
Mielőtt a tűz kihűl
pillanatokra, oda tartja
percmutató ujjait
toporog.. indulna egyedül
Elcsendesül a színes lángok körül
terjengő magányos, kíváncsi éjszaka

Innen nem juthat haza
a múlt örökre magába zárja
hisz' az ajtó kulcsát valaki
lelkemmel együtt szándékkal dobta ki...

Had legyek
nyugalom hona.
Sziklaszirt.
Vonásait
csak simítja az idő vasfoga

Szilárd pont
mikor
káosz, körülötted
tombolva
prédaként minden talmit elsodor

Láng mit
hordozok őrizetlenül
tudva
zsarátnoka
nem enyész, s hevét adni kész..

Hisz' tudod jól.. e tűzhöz tartozol...

Találkoztunk
Nálam nagyjából éjfélre járt
fáradt
gondoltam s az út mellett
itt elszórva pár nyugodt percet talált

Nem tudtam
városom szelíd sötétlő moraja
mögöttem
jelére csöndesül s melyen nyugtatja
lábát a kő sivár jövőmnek hagyja örökül

e pillanatot..
Kocsim épp lassan kanyarodott
Körforgalom
ívének kiflije együtt simult vele
Egy betonoszlop tetején álmatlan nátriumsárga

utcai
lámpa olvasta utolsó üzeneted
Kérted
tőlem Őt.. rejtve szavaidba
jövőt s szemeim írisze képét ekkor fogadta be

Elmémben
fészkelődtek helyüket töprengve kereső
mondatok
Telefonom megismételte újra
„a hívott fél pillanatnyilag nem elérhető”

Úgy
láttam csak pár dolgot megigazít
mozdulatait
nyugodt harmóniában ölelték sápadt csillagok
kezében gyors egymásutánban színes gombolyagok

kuszált
fonala .. talán a kátyús út az oka..
Elsuhantam
Az októberi éj köpenye ránk borult
Észrevétlenül szakadt szál s gombolyagja puhán elgurult

Szorgalmas
ujjai nyomán új minta alakult
Más
holnapok kereszteztek újabb sorsokat
s keze alatt szépen sorban minden megváltozott..

Megátalkodott
hitem hogy elengedhetetlenül szeretem
örökre
pusztán a véletlennek köszönhető ?
Maroknyi fonal a hűvös sötétben ottmaradt

elemek marta kő mögött s menthetetlenül itt hagyott
Idő, terheinket cipelve szokott tempójában tovább ballagott...

Írj

E-mail címem

Szerelmes versek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21