A szerelem története ...

Fekete könnyeit az Éjj
Érte hullatja a Múlt megkövült ölébe
sóhajnyi Hajnalt kérve csak, cserébe

Sorsom kezében tartva, hallgatni int az Idő
békét akkor hagyva,
Szigorú szárnyait széttárva Álomangyal ha jő..

A koldus Remény azért még ittmaradt velem
s hangja emlékének bársonyát
szürke napjaimra, fátyolként-akár-teríthetem

Rámhagyott szavai súlya vén teher lelkemen..
Nevetése gyöngyeit őrzi, makacsul, éhes emlékezetem
de érintése titkát, kétes kincseim közt, már nem lelem

Vajon elmúlt emberöltők
hány törött szív szomorú szilánkját szőtték szerelmes szavakká
s volt e SZÓ,versbe gyúrva, mégis, mely meghalgattatott..
KIVÉTEL, ha szegve szabályt
egy csalódottnak esélyt, ha utolsót is - újra adhatott..

Szerelmem, hogy túléljen rég elmúlt jövőt
csillag féktelen tüzébe rejtve várja vissza Őt
hol születő, izzó, haldokló Napok cirógatják a didergő Fagyot
jelet, titkosat, mégiscsak otthagyok

S Idő, ha vénülve végleg, egyszercsak megáll
Lámpást, támaszul éjfekete Éjjben magának talál
Egyetlen,magányos, örökké lángoló szerelemcsillagot
melyet bár Szerencse, Sors, Boldogság régen elhagyott

de tüzén Ő, a könyörtelen Idő-soha NEM fogott...

Véletlen .. régóta kedvelem
mint talált kincset, a ritka percet dédelgetem
boldogan lökve el magamtól az irigy Időt
végtelen pillanatra újra ha láthattam Őt..

Évszakok.. velük haragban vagyok
szívemben mindegyikük örök szilánkot hagyott
talán Tavasz az egyetlen közülük csupán
Ki a fájdalmat két kézzel nem mérte rám ..

Út..mely vonszolódik lépteim alatt, talán nem fogy el soha..
Remény, a vak, csak ő lehet oly hiszékeny ostoba
S velem is mindig elhitetni kész-
Egyszer mégis, újra, hangoddal gyógyítón törött lelkemhez érsz

Felidézve mindazt az éltető csodát
Melytől Sors fosztott meg annyi fájdalmas, hosszú éven át..
Türelmet tanulok addig, némán, napról napra Nevedre ébredve fel
Tudván tudva-múlt, mégegyszer sosem jön el...

Öltözz hófehérbe, én feketébe öltözöm
Szíved elfeledett, apró zugába költözöm,
titkos, homályos emlékké válva
Idegen kéz ha vezet a kedves kápolnába

Virágok .. előtted mind, majd földig hajlanak,
S harmatcseppjeik közül egy, csillanva felragyog..
Pillantásod titkát e könnycseppből végre megtudom
S ha kell, lelkem is, örökre feláldozom,

..ha már nem érintenek meg e szavak..
Csak boldognak lássalak...

Sors.. nemrég kegyetlen, szívtépő leckét adott
Pillantásod szédítő örvénye újra elkapott
Bár néma arcod, ott, nem roppantott össze
haldoklom mégis, lelkemben jeges szilánktól gyötörve,

S nem értem saját magam..
Ajtó ha végképp zárva van
miért keresek kulcsot konokul kutatva
hisz' zárjába vésett nevem szigorún mutatja

lelked szentélyébe, csak egyedül én nem léphetek
Akadály, falak..lánc, mit szét nem téphetek
TILALOM, mely maga, én vagyok..
Törött szárnyakkal hullanak alá az angyalok

Küldhetek bármennyit, hittel hiába szállnak
Közönnyel szemben mind vesztésre állnak
Hősként, hiába halnak, hűséggel harcolva holnap is
Szerelmem, szent célként jelölő szavaim hamis

dicsőséget ígérnek csupán..
Szívedért csatába induló szerelemangyalok
Soha nem győzhetnek
Míg vezérük, örök vesztesként, pusztuló szívemmel, magam vagyok...

Egy könnycseppel fizess az isteneknek
könnycseppel, ha tudod mit jelent
gúzsba kötve, mozdulatlanul, ölelni próbálni át, a végtelent

Egy mosollyal fizess az embereknek
mosollyal, ha tudod mit jelent
Az érzés, melyet e mosoly varázsütésre megteremt

Egy érintéssel fizess, ha méltó érintésre Ő
érintéssel, ha tudod mit jelent
vágyakozni rá, de Ő, már más érintésre lelt

S egy szóval fizess nekem..
egyetlen szóval, ha tudod mit jelent
némának lenni ott, hol egyetlen szó halált vagy életet jelent...

Írj

E-mail címem

Szerelmes versek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21