A szerelem története ...

Szemedben néha fájdalmat látok
titkos sóhajok, remények, álmok ..
Ó hidd, a valóság mégsem álnok
szerelmünk fájó próbája csupán
S örök boldogság vár..egy másik életben talán...

Álmodban ha mesebeli óriások járnak
Arcukon mosollyal mosolyodra vágynak
kedved ha rossz, szemükben bánat
Szívükben féltés, érintésük puha
boldogok Ők, ha kimondod Mama...

Álmokban, emlékekben élek
fel - felvillanó képek
bennük közös életünk
Egymás nélkül mond, meddig élhetünk ?
Fájdalmas, lassú nappalok
nélküled minden nap, minden nap meghalok...

Szemedben szomorú csillagok égtek
szívemtől esdve szerelmet kértek
Forró könnyeid kezemre hullva
most is égetnek újra meg újra
Sorsunk ha választjuk kedvesem
örökre úgy legyen...

Szeretni lehet százféleképp
Mint barátot,- s mint anya gyermekét
Lehet fájón, forrón, egy élten át
dúdolva emlékek, álmok édeskeserű sóhaját...

Mint fagyott könnycsepp
szikrázó havon
törékeny szépség jéghideg halmokon

Vagy éjjben suhanó éjféli pillanat
Csillag,-fénye ha láthatatlan marad
Pillantás,- tükrében rejtett gondolat
Szív, ha észrevétlen haldoklik szerelemsúly alatt...

Oly távol vagy, mégis közel
Szívem legféltettebb titkai közé rejtettelek el
Szemed csillaga így ragyog felém..
S álmatlan éjszakák fáradt reggelén
mosolyodba öltözve sugárzik a fény...

Szeretni, csak - nem elég
érintés, pillantás kínzó vágya ég
mardos fájón, szívbemarkolón
S híd, ha leomlik két szív között
Remény ragyog rejtve, romok remegő árnyai mögött...

Sóhajommá lesz az esti szél
Arcodhoz bújva, súgva, altatót mesél
Csillagokká válnak könnyeim.. igen..
S szemed tükrében fényük emléke végre megpihen

Hangomat hallod ha fenyvesek
szelíd morajától szíved dobbanva megremeg
S Hozzád rohanok én
léptek ha koppannak üres utcák fáradt, görnyedő kövén...

Csak akkor sírj ha fáj nagyon
Magányos, álmatlan szürke hajnalon
könnycseppek, lassan, ha gördülnek arcodon

Mint örvényben, egyfelé tartanak
könnyeid majd arcomra hullanak
S megpihenve álmok, vágyak színes szövetén
életek sodrában jöttödre örökké várok én...

Hívásod ha könnyes szemmel várom
fájdalmam kapuját magamra zárom
ölelj magadhoz hisz' egyedül fázom
lélekben szeress ha néha hiányzom...

Nevetni felejtettem el
Bánatból szőtt szomorú lepel
mint makacs köd őszi reggelen
lelkemen lebegve, szívemen pihen

Feledni felejtettem el
Hangod hűs bársonyába bújva
szavaid szikráit keresve, mint
gyermek, anyja kezét ha magához húzza

Emlékedbe takarózva alszom el
Imádkozom..
.. Idő.. -bár fordítva múljon el

Szeretni felejtettem el
Lelkem kopár sziklái között
emlékek homályos képei mögött
remény nem csillan felém
Eltévedve kereslek életem delén

Örökre...

Hajnal ,
ha átsuhan tünékeny álmodon
csókja emléke megcsillan kedves arcodon
S rejtőzve párás pillantás mögé
bebújik, ölelve, meleg karjaid közé

Idézve
régmúlt, bársony éjszakák
szikrázón tündöklő csillagát
Szemed végre ha rám nevet
..álmomban..
mosollyal arcomon ébredek

Reggel
ha öleli erdők magányos tölgyeit
Csókolnám ajkadról
az utolsó kávécsöpp édeskeserű könnyeit

S csöndben
lopóznék mosolyod rubin szikrái nyomán
Mint büszke
árnyék, felhők békés tornyai után...

Írj

E-mail címem

Szerelmes versek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21