A
szerelem története ...
Gyógyírt - Idő
-nem nyújtott nekem
fedetlenül hagyta tátongó sebem
Csak nézem, nézem tehetetlenül
lelkem míg elég, végül megsemmisül
Csúsztam már
térden,
ha nem volt semmi más
kuruzslóktól kikönyörgött talmi gyógyulás
Nem kaptam mást, hamis álmokat
én adtam, én - gyémántokat
Kincseim elhordták,
időm lejár
Szívedhez utat, e szív ha nem talál
..Ez hát sorsom, érzem legbelül..
szívem dobbanna még,-de végleg kihűl...
Szavakat formálnak
ajkaim
el -nem hangzanak soha
Szeretni óhajt e szív
reménykedik.. ostoba..
Szavaidhoz szorítottam
égő homlokom
..nyári éjben eső - ha simít szomjas lombokon
..Vagy hosszú tél után
rügyek, megint, már vén akácoson
Néma,-tiltott
szavak
Tán erejük sincs, hogy elhangozzanak
..Álmok, melyeket Sors bár engedett
álmodójuk ajkára mérget csepegtetett
Álmodni dőreség, korhol
Józan Ész
De álmok nélkül - jól vigyázz !
Szív nélkül élsz...
Előtted lehajtott
fővel térdelek
a hideg, a fagy, a jég, szívemet érinti meg
börtönöm bár nem rideg kövek
álmaim mégis mögöttük sínylenek
Rácsaim sem hideg
vasak
távol csak fényt, szerelmet tartanak
Egyetlen fém, acél van talán
Szívedet övezve csillan, minden délután
Mosolyod elzárod
szűk szavak mögé
lelked csillogását másnak
szórva, mint gyöngyöt, disznók közé
falakat emelsz szellemem köré
Szavaim gúzsba
kötik kegyetlen félszavak
arcomon százszor legördült könnyek patakzanak
Szívem már utolsó döfésre készül
Tőröd csak szó - mártsd belé végül...
Tavaszom rejtélye,
titka, mosolya- Tiéd
Rád emeli az Ég, kéklő tekintetét
De túl felhők s álmok sejtelmes ködén
Egyedül-e világ peremén,
Egyre csak várlak én...
Bíbor köpenyét
Hajnal ,
Mint édes szeretőt, kócos vörös hajjal
ölébe vonja az Ég
S feledve álmok, vágyak izzó igézetét
harmatával oltja szerelme tüzét...
Hajnal
bíbor léptei nyomomban járnak
didergő szívem vágyai szívedre várnak
küldj hát bíztató, titkos jelet
Add szíved, add szerelmedet...
Gondolok Rád
álmos hajnalon
napfény, ha villan hunyorgó ablakon
vagy ágakat, ha ráz a szél
suttogón, titokban Rólad mesél
Sóhajom hozzád indul el
néma lelkem hozzád, Rólad énekel...
Újra s újra álmodott,
csalóka álmok
mind reményt kelt, s mégis álnok
mint lebbenő ködfátyol, mely rejti még
Ám hordozza a fény éltető ígézetét...
Út, mely hordozza
lépteid
Eső, ha mossa édes könnyeid
Szellő, hogy simítsa lebbenő fürtjeid
Szív, mely kínálja titkos kincseit
Engedd, én hadd legyek...
Mint jég alatt,
vulkán kitörni ha készül
S tüzével felhőket fest lángvörösre végül
dermedt szívem mélyén a szerelem
Vulkán.. önmagát pusztítva tör ellenem...
Írj
E-mail címem
Szerelmes versek
1 2 3
4 5 6 7
8 9 10 11
12 13 14 15
16 17 18 19
20 21
|