Cenan Mariát, mint tanárnő ismertem meg. Mivel IX-X-es koromban vízgázszerelő osztályban jártam nem tanított minket. Igaz, akkor is volt dögivel építészeti szaktantárgyaink, de ezeket más mérnökök tanították. 1983-as esztendő őszén, amikor a csíkszeredai 2-es számú Ipari Líceum XI-es diákja lettem sikerült először találkoznunk.
   Néha, a rakoncátlan tanítványainak beszámolt élete történetéről. Arról, hogy milyen szegénységben éltek, és hogy küzdötte fel magát. Mindezt, ahogy mások is igazolták, becsületes tanulással érte el.
   Csenan Maria tanárnő 1949. november huszadikán látta meg a napvilágot Kolozsbóson (Boju). Tordán, majd Kolozsvárott tanult. Igyekvő, tevékeny és szorgos volt a tanulásban. Szerette a becsületes és igazságszerető embereket. Inkább az ők útjukat követte. Lelkesedése az erdélyi otthonteremtésért mindig benne élt. Szenvedélyesen szerette, védte, óvta ezt a csodálatos soknemzetiségből álló régiót.
   10 esztendővel azelőtt, hogy személyesen is találkoztunk volna, került a csíkszeredai Építészeti Szaklíceumba. Az elmondások szerint nevelés terén érzett rátermettsége szinte az első perctől érezhető volt. Román anyanyelvünkét megtanult magyarul. Célja mindig az volt, hogy jobban megtudja értetni magát. Mikor már az osztályunkat is tanította elég szépen beszélt a mi nyelvünkön. Akkor sem jött zavarba, ha mi huncut tanulók a nyelvi hibákon elmosolyodtunk. Egyik kedvencünk az volt, a feladat megoldása közben, amit krétával nyomatékosított "kit írunk fel a táblára!" Nyilván annyi volt az eszünk... Akkor is tudtuk hogy ez mekkora gyerekeskedés, de mégis nem éreztük úgy, mint az idő előrehaladtával. Bizony komoly feladat és nem éppen könnyű az anyanyelveden kívül értelmes mondatokat összerakni. Mindezek mellett egyenessége, segítőkészsége bizalmat sugárzott. Következetes volt mindvégig. Hitelét megőrizte nemcsak a diákok és tanárok előtt, hanem bárki előtt, egész életén át. Igazságérzete lassan ránk ragadt. Egyszerűségével belopta magát a diákok szívébe. Személy szerint egy kis védelmet éreztem mellette. Lénye nyugtatóan hatott rám. Pedig megvolt neki a komolysága, és szigorúsága is. De az embersége valósággal megbabonázta azokat, akiket tanított. Ezért szerették nemzetiségtől függetlenül bármilyen néphez tartozó a diákjai. Az anyag leadása közben kis furfanggal elővarázsolta mindazt, amire egy tanulónak szüksége volt a tanult anyag elsajátításához. Ez a varázslat megmozgatta a fantáziát, és az egyszerű tanórából érdekes és figyelemreméltó szakmai értekezés lett. Nemcsak elméletre, hanem a gyakorlatra, a tapasztalatára is hagyatkozott, amelyet ő maga is átélt.
   Számtalan diák köszönheti neki, hogy bejutott az építészmérnöki egyetemre és nemcsak. Nem válogatott, akiben tehetséget vélt felfedezni segített rajta. Elsősorban az emberségével hatott rá. Hiszen megerősítette a diákjait abban, hogy igenis képesek elérni mindazt, amiről esetleg csak álmodtak. Egy batyu bátorsággal és magabiztossággal engedte el tanítványait a nagyvilágba. Mindehhez igen kifinomult általános műveltsége, főleg irodalmi és történelmi jártassága segítette.
   Az 1989-es rendszerváltás meghozta az igazi vallásszabadságot. Jómaga a kommunisták által önkényesen megszüntetett görög-katolikusok mellett állt ki. Természetesen testvérként tekintett romai-katolikusokra. Számára ugyanolya példa volt Márton Áron püspök, mint bármely székelynek, erdélyi magyarnak, vagy más népcsoporthoz tartozó tiszteletadó embernek.
   Sajnos, főleg a rendszerváltás után Építészeti Szaklíceumra nehéz idők jártak. A zűrzavaros események ideje alatt úgy érezte nem tudja úgy képviselni hajdani intézményét, ahogy szerette volna. Ezért a csíkszeredai Házgyárnál folytatta munkáját. Később a Hargita Megyei Gyerekvédelemhez került, majd nyugdíjazásáig a Hargita Megye Tanácsi hivatalába dolgozott.
   Nem is olyan régen a zsögödfürdői szálloda sorsát beszéltük meg. Sajnos, ahogy mondta a tulajdonosok több pénzt kértek a Tanácstól, így az épület hamarosan össze fog omlani. Néhányszor sikerült is találkoznunk. Nagyszerű pillanatok voltak. Barátnak tekintett, természetesen ez kölcsönös volt. Saját magáról beszélve elmondta, hogy örmény származású, de félig székelynek tekintette magát. Ezt minden további nélkül elhiszem, hiszen kiállt a székelyföldi autonómia törekvések mellett is.
   Betegségét is méltósággal viselte. Egy olyan szív-lélek embertől búcsúzhattunk augusztus elején, aki már jelenlétével is könnyebbé tudta tenni napjaink terheinek hordalékát. Hiányozni fog a barátsága.

Forrás: Darvas Kozma-József atya blogjáról: http://dkjozsef.blogspot.com/2020/08/cenan-maria.html