OSZTÁLYNÉVSOR

XI. C - XII. C

   Albert Éva
   Antal Erika
   Antal Erzsébet
   Antal Klára
   Barabás Erzsébet - csak XI. osztályban
   Bálint Piroska-Ildikó
   Becze Orsolya - csak XI. osztályban
   Borbély Erzsébet
   Bodó Zita
   Borbé Levente
   Bors Kornélia
   Darvas Gabriella
   Dávid Diána
   Dombi Sándor
   Farkas Ernő
   Fülöp Ibolya - csak XI. osztályban
   Gergely Katalin
   Gergely Zsófia
   Imre Attila
   Korodi Piroska
   Kovács Attila
   László Levente
   Máthé Árpád
   Miklós Lenke
   Molnár Tamás
   Nagy Erzsébet
   Salló István - csak XI. osztályban
   Sándor Imre
   Sólyom Ildikó
   Szabó Magdolna
   Száfta József
   Székely Mária
   Szopos Attila
   Szőcs József-Attila
   Váncsa Zoltán
   Zsakó Katalin - csak XI. osztályban
  

1983 - 84-es tanév

XI. C OSZTÁLY ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

   1983. szeptember 15-ét írunk. Ez az a nap, amikor hosszú vakáció után minden diák előveszi táskáját, letörli a portól, hogy az elkövetkezendő tanévben szükséges könyveit és füzeteit belerakhassa.
   Számunkra ez a tanévkezdés változatosabb volt, mint például a tavalyi. A félévi 5 X. osztály tanulóit rostálta eggyé. Együtt örvendtünk azokkal, akiknek sikerült a felvételi vizsgájuk és együtt ereztünk azokkal is, akiknek nem sikerült bejutniuk oda, ahová akartak. A régi osztályból többen elmentek máshova. Például András Csaba és András László az elektróra felvételiztek sikeresen. Szász Edit és Antal Klára a Matematika - Fizika Líceum filológia szakára felvételiztek, de mivel nem sikeresen, ezért visszajöttek a mi iskolánkba. Edit mechanikára, Klári pedig az építészetire. András Emil, Erőss József és Salamon Imre szakiskolába mentek. Voltak, akik Gyergyóba a kereskedelmire felvételiztek, akik közül Márton Ildikó sikeresen, Kósa Olga, Todorán Rózália pedig nem annyira sikeresen. Ferencz Adél a 3-as Ipari Líceum tanulója lett. Mások, mint például Becze Éva, Szőcs Mária, Kósa Z. Edit, Csiszér Ildikó dolgozni mentek.
   A mostani XI. C osztály többsége a X. E-ből áll. Ezért osztályfőnökünk Beder Rozália is megmaradt.

Más osztályokból jött tanulók:
   - Albert Éva
   - Barabás Erzsébet
   - Borbé Levente
   - Bors Kornélia
   - Dávid Diána
   - Dombi Sándor
   - Farkas Ernő
   - Fülöp Ibolya
   - Imre Attila
   - Kovács Attila
   - Nagy Erzsébet
   - Sándor Imre
   - Salló István
   - Solyóm Ildikó
   - Száfta József
   - Szopos Attila
   - Szőcs József-Attila
   - Váncsa Zoltán
   - Zsakó Katalin

   A felsoroltak most az osztályközösségünket alkotják.
   Az első osztályfőnöki óra, az első KISZ gyűlés szervezésével telt el. Először megismerkedtünk, majd a KISZ titkár, Miklós Lenke jellemezte az elmúlt évi tevékenységet. Új kisztitkárt, helyettest, kultúr -sport - sajtófelelőst választottunk.
   Kisztitkár: Miklós Lenke
   Helyettes: Nagy Erzsébet
   Kulturális - sportfelelős: Máthé Árpád
   Sajtófelelős: Gergely Zsófia
   Az osztályfőnöknőtől megtudtuk, hogy megyünk pityóka szedni Pálfalvára. Minden második nap megyünk, és egész nap szedjük, másnap pedig szabadok leszünk.
   A pityókaszedés után pedig kiállunk a gonddal teli napok elé és legyőzzük őket. Később nem is lesznek nehezek, amikor már belezökkenünk a kerékvágásba.

Gergely Zsófia

   Az jött be divatba, hogy minden lány a nyakába köt egy kendőt. Van egy ilyen kendője Zsakó Katinak is. Ugyancsak Katinak van egy bundája is. Babynak megtetszett ez a híres bunda és felpróbálta. A kendőt nem a nyakára, hanem a fejére tette, ahogy azt a falusi nénik szokták. Kerestünk a kezébe egy szatyrot és így sétált végig az osztály előtt. A kendőt jól a szemébe húzta, és ezért az osztály nagyobb része hirtelen nem ismerte fel. És ekkor történt az, amire nem számítottunk. Nyílik az ajtó és belépik a tanár. Baby hirtelen azt sem tudta, hogy a bundát vesse-e le, a szatyrot dobja-e el, vagy a kendőt vegye-e le a fejéről. Szerencséjére gyorsan működött és mire a hetes elkiáltotta magát, hogy: "Osztály vigyázz!", akkorra Baby (Borbély Erzsébet) már vigyázban állt a padjában.

Gergely ZS.

1983. november 5. (szombat)

   A mai napra tűzte ki osztályunk a XII. C, hogy átadjuk az érettséget jelző szalagokat, vagyis a MATURANDUS-okat. Ezt pedig egy úgynevezett MATURANDUS BULIVAL toldjuk meg. Megbeszéltük osztályfőnökünkkel és Gagyi tanárelvtárssal, a XII.- esek osztályfőnökével. Osztályunkból kettős sorban állva indultunk a XII. C felé. Bementünk az osztályfőnökünk vezetésével az osztályba, a tanárnő elmondta akaratunkat, Zsakó Kati rövid búcsúztatót olvasott fel, Antal Klári verset szavalt. Ezek után, követve osztályfőnökünk jó példáját, aki elsőnek feltűzte Gagyi tanárelvtársnak a szalagot, mi is átadtuk egy-egy szál szegfű kíséretében.
   A tanárnő azért nem tűzött MATURANDUS szalagot a tanárelvtárs köpenyének gallérjára, mintha ő is végezne, hanem egy emléket adott át, ami fogja emlékeztetni a tanárelvtársat arra, hogy 1984-ben adta át a sorsnak 33 diákját, akik eddig tőle és a többi tanártól, nevelőtől tanulva, meg fogják állni helyüket az élet forgatagában.

Gergely Zsófi

1983. november 19. (szombat)

   Utolsó hét, utolsó nap. Hétfőtől osztályunk gyakorlatra megy.
   A mai nap első két órája történelem Egyesek javítani akarnak, másoknak, pedig muszáj jegyet kapniuk, mert kevés jegyük van. Ziccet ír a társaság.
   Ahhoz, hogy a tanárelvtárs jobban eldöntse, hogy a bukásra állókat átengedje vagy ne, szerre hívja őket a térképhez. Nagy Erzsébeten van a sor (egyesek szerint Beecze Orsolya volt). Izgul, drukkol, hogy "bár olyant kérdezne, amit tudok"! Ekkor elhangzik a tanárelvtárs ajkáról, hogy: - Mutassa meg, hol van Indokína. De se nem India, se nem Kína, hanem az anyád kínja!
   Erre az osztályban kitör a nevetés. Erzsi megmutatja-e vagy nem, az már nem lényeges, hanem Miklós Lenke a soros. Ő már nem Indokínát kell megmutassa hanem Közép-Ázsiát. Lenke mutat a térképen egy részt. Gondolhatta magában, hogy hátha eltalálta, mire a tanárelvtárs (Nagy Benci) eldönti, hogy jót mutatott-e vagy sem. Lenke egyszer csak azt hallja, hogy: - Az Kína szívi, és nem Közép-Ázsia.
   Ugyancsak erről az óráról jegyzem meg, hogy egyeseknek bár felelniük kellett, kevés jegyük is volt és bukásra is álltak, erre az órára nem készültek. Ilyen volt Becze Orsolya is. Alig hogy a tanárelvtárs lediktálja a kérdéseket, Orsi forgolódik, kérdezősködik, segítséget kér a könyvtől is, és a füzettől is, de nem megy. Persze mindezt a tanárelvtárs nem nézi karba tett kézzel, oda megy Orsihoz, elveszi a lapját és a naplóig meg sem áll. Tekintettel arra, hogy Orsinak egy 4-es és egy 2-es felelete volt, erre az ellenőrző dolgozatra "javítás céljából" kapott egy 1-est.
   Javított is. 3-as lezárás helyett történelemből 2-re van lezárva.

Nincs aláírva

   Mint már tapasztalhattuk a két év folyamán, tudjuk hogy a XI. Osztályosok, persze a fiúk a folyóson minden szünetben radírral fociznak. Ez a szokás és "hagyomány" járja nálunk is, mivel mi is most XI.- esek vagyunk.
   Meg is van ennek a focinak az eredménye, mert az osztályban már senkinek sincs radírja, és ami érdekesebb, minden fiú sántálva megy haza, mert sokszor nem az úgynevezett "labdába", hanem egymás bokájába rúgnak.
   Száfta József is egy ilyen bokarúgás áldozata lett. Valamelyik focista olyant talált rúgni Száfta bokájába, hogy szegénynek a lábáról nemcsak a szőr s a bőr ment le, hanem a zokniján jókora lyuk tátongott. Hogy éppen ne virítson olyan nagyon az a lyuk, Száfta fogta magát, és biztos tűvel összetűzte, hogy valahogy érjen haza.

Gergely Zs

1983. XI. 17, csütörtök

   Osztályfőnöki órán vagyunk. A tanárnő javában beszél az aznapi témáról, az erkölcsről, amikor a száját mosolyra húzza, tovább már nem tud beszélni. Tekintete végigsuha a középső padsoron és valahol, csak ő és a tettesek tudták hogy hol, megállt.
   - Ejsze szerelmes? - kérdezi.
   Mindenki hátrafordul, és szerencsénkre Váncsa Zoli és Imre Attila fülig vörösödnek, mert másképp nem tudnánk, hogy kik azok a szerelmesek.
   Nekik ez nem volt elég, továbbra is folytatták csínytevésüket, amikor az Oszi újra megszólítja. Csak ők hárman tudták, hogy mi az ami elárulja, hogy Zoli vagy Attila szerelmes. Alig csengetnek és az egész osztály rárohan a két hősre. Mindenfelől támad a kérdés, hogy: "Mit csináltatok?"
   Zoli megfogta Attila lábát, ezt vette észre a tanárnő, és ezért szólította meg őket.
   Nem lehet tudni, hogy Zoli miért fogta meg Attila lábát, azért-e mert azt akarta kipróbálni, hogy kibírja-e a 7 fogást, vagy azért mert szerelmes. Ez még titok, és lehet, hogy az is marad számunkra.

Gergely Zs

   Egy korábbi alkalommal említettem, hogy a XI.- es hagyomány a radír foci.
   Egy alkalommal, amikor osztályunk ifjai épp a folyóson fociztak, Dávid Dia szalad be nagy sebbel-lobbal, hogy gyertek gyorsan! Persze az egész lány egyszerre rohan az ajtóhoz, de már késő.
   Miért kellett nekünk olyan gyorsan menni?
   Tudjuk jól, hogy nem helyes az, hogy a folyóson rohangálunk, vagy esetleg, mint ebben az esetben, focizzunk. (Nem mi lányok, hanem a fiúk) Hosszas érdeklődés után Diától és a fiúktól megtudtuk, hogy a mérkőzés kellős közepén zajtalanul, óvatosan és ami a legfontosabb, észrevétlenül megjelent Kákonyi tanárelvtárs a folyóson. Ifjaink csak akkor vették észre, hogy civil van a pályán, amikor az a bizonyos "civil" elkiáltotta magát, hogy: "Tessék letérdelni!"
   Szerencsére a tanárelvtárs nem volt kegyetlen, a focistáink csak 1-2 percet térdeltek. De ez sem használt, azóta is jókedvvel rúgják a "labdát".

Gergely

A gyakorlati idő is hamar elrepült. Balázs József mesterelvtárssal aktívan részt vettünk az iskolánk mellett lévő épület felépítésénél. Hogy dolgoztunk, vagy nem? Ez tükrözi a fal magassága és a naplóban lévő jegyek is. Dicséretet kaptunk mesterünktől is, és azzal jutalmazta meg szorgalmunkat, hogy adott egy szabad szombatot, és egy vagy két nap, a nagy hidegekben nem dolgoztatott.
   Igazolatlanul sem hiányoztunk. Mindenki azelőtt való nap elérkezett, ha másnap valami elintézni valója volt.
   Zsakó Kati hiányzott két hetet bokafájdalmakkal panaszkodva, amire van igazolása.

Gergely

A technológia óráink gyakorlati időre vannak téve. Tehát ez alatt az idő alatt sem ülünk tétlenül, mert tanulni kell.
   Egyik órán a tanárnő éppen feleltetett, amikor a csendet László Levente félhangos hangja törte meg. Valamelyik felelőnek fel volt téve egy kérdés, amire nem tudott válaszolni.
   - Levente - szól a tanárnő.
   - Tessék? - kérdi Levente.
   - Válaszolj a kérdésre.
   - Melyikre?
   Levente feje forog körbe, de a körülötte ülők se tudják a kérdést, mert Levente magyarázatát figyelték. (A két fő beszélgető, Gergely Zsófia és Levente. Ők ketten beszélgettek, amikor Leventét felszólították) - valaki hozzáröffentette e sorokat a naplóba.
   "Nyílik a napló kétfelé
   csúszik az egyes béfelé", mint, ahogy az ének is mondja.
   - Ülj le.
   Levente leül, elgondolkozik és egy pillanatra, mintha felvirul az arca.
   - Még van egy 9-esem és szerencsére ezzel az egyessel sem bukok meg.
   A következő órán a tanárnő kiosztotta az extiket, ez gyengébb volt Leventének is, mint az első. Ez csak 6-os. De az 5-ös lezárás így is kijön. Levente gondolta, hogy ezen az órán is nehogy beszipkázzon egy 1-est, valami elfoglaltságot keres magának. Éppen aznap vittem fel a friss Ifjúmunkást és egy nagyon jó cikk volt benne. Levente elmélyült az olvasásban. Ekkor ismét a tanárnő ajkát elhagyja a Levente neve. Levente felugrik, de ismét nem tuja miről van szó.
   - Tanárnő, én olvasok, mert ha nem foglalom le magam valamivel, akkor beszélgetek, és nem akarok több 1-est kapni.
   - Igen Levente, csak az a különbség, hogy én feleltetlek téged.
   A tanárnő ugyanis azt akarta, hogy Leventét feleteti, és ha tud és megérdemli, ad neki egy olyan jegyet, hogy ne 5-re, hanem 6-ra legyen lezárva. Persze ez füstbe ment terv lett.

Gergely Zsófi

1983. XII. 22

Utolsó nap az első évharmadból és az 1983-as évből. Ezen a napon szokás szerint KISZ gyűlés, az első évharmadi tevékenység bírálása zajlik. Most került sor a krónika felolvasására is. Bálint Piroska olvasta fel, mert megvallom nekem ilyenkor, amikor a saját remekművemet kell felolvassam, gombóc van a torkomban. Szerencsére Piri vállalta.
   Többek között, amikor a fotball mérkőzéshez, valamint a szerelmes jelenethez ért, az osztályban kipukkad az eddig csak fojtogató nevetés. Ismét a fotballal kapcsolatban kel megjegyeznem, hogy egyik mérkőzést mi is megnéztük lányokul. Az osztály ajtójába álltunk, amikor a velünk szembe lévő fűtőtestnél a tizedikes lányok nevetnek. Szerencsére azt is észrevettük, hogy szemükkel Dombi Sanyit követik.
   Szemmel végigszaladok Sanyin és hoppá! Megvan. A lányok azt nevették, hogy Sanyinak a mérkőzés hevében lecsúszott a nadrágján a cipzár.
   Kiáltok Sanyinak, de ő legyint és játszik tovább. Ismét szólok neki, de éppen gól után voltak, nem kaptak, hanem adtak, és lehet ennek hatására nézett rám.
   Intem neki, hogy gyere ide. Oda jön és értesítem a szerencsétlenségéről. Felhúzza a cipzárt, és már szalad is vissza. A mérkőzés végével odajön hozzám és azt sem tudta, hogy köszönje meg azt, amit neki tettem.

Zsófi

   Az első évharmad utolsó napján az osztályfőnöknő ezzel búcsúzik:
   "Kellemes ünnepeket, Boldog Új Évet kívánok, és tanuljanak az angyaltól!"
   Levente erre azt kérdezi, hogy tényleg mit is hoz az angyalunk.
   Nem hallottam, csak már a végét, annak, amit a tanárnő válaszolt.
   "Levente, én a maga angyalát még nem láttam. Csak az András Laci angyalát láttam!"

Névtelenül

1984. 01. 23

II ÉVHARMAD

   Vége van a vakációnak, mind középiskolás diák igyekezik az iskola felé. Mostantól kezdve reggel zsúfoltabbak a buszok és az utak. A mi osztályunk is teljes létszámmal jelen volt az első osztályfőnöki órán. Úgy látszik, hogy ismét meg akarnak bízni bennünk, mert a biológia kabinetbe tettek.
   Első osztályfőnöki óra, derűs még a hangulat, habár ma mindenki korábban kelt, hogy 8, 30-ra megérkezzen az iskolába. Zen az órán felkéri a tanárnő, hogy akik nem vetették papírra a materialista eszme., akarom mondani szemléletüket, azok legyenek szívesek és ejtsék meg minél hamarabb.
   - Mikor lesz, amikor átadják?
   - Holnap!
   Hát holnap, de vajon melyik lesz az a holnap. Mindegy csak meglegyen.
   Ekkor a tanárnő beleolvas egy-egy ilyen dolgozatba és kiderül, hogy vannak olyanok, akik annyi érthetetlen lehetetlenséget írtak, hogy az nem igaz.
   - Maguk nincsenek tisztában azzal, hogy mi az a materialista szemlélet. Olyanok vannak, akik azt írták, hogy az ők materialista szemléletük a vallás. Maguk összetévesztik a szezont a fazonnal, Gizikét a gőzekével.
   Akármilyen komolyan is kellett volna felfogni ezt a helyzetet, mindenki kacagott a tanárnő mondásán.

Szerző nélkül

   Említettem már, hogy a biológia kabinetben vagyunk. De ha így folytatjuk és esetleg Kovács Levente tanárelvtárs megtudja, akkor, nem tudom, hogy meddig leszünk még itt.
   A biosz kabinetnek elmaradhatatlan tartozéka az embercsontváz. Ebben a teremben is van egy ilyen tárgy. Még szerencse, hogy csak egy. Mivel már minden hely foglalt volt, Kendy (Sándor Imre) kellett melléje üljön. Nem tudom hogy hogyan érzi magát az ilyen haver mellett, mindenesetre én nem szívesen lennék a padtársa.
   Ez mind szép és jó, de szegény csontváz olyan csórén van és még téli időket is élünk. Hideg van kint és bent egyaránt. Mi még felöltözve is fázunk, nemhogy ő. Ilyenekre gondolva a csontvázat felöltöztettük. Került neki egy öltöny. Sanyinak van egy olyan divatos sapkája, hogy nem egy, de két bolyt van a végén. Ez került a "mi emberünk" fejébe. Baby, amikor a kesztyűt akarta felhúzni a kezére, akkor a karja kiakadt vállból. Nem Babynak, hanem a csontváznak, és Babyt majdnem agyonütötte. Na és az öltöztetést betetézte az, hogy a csontváz fogai közé egy ceruzát szúrtak, amivel a hiányzó cigarettát jelképezték.
   Persze amilyen hamar történt az öltöztetés, éppolyan hamar megtörtént a vetkőztetés is. Ennek így volt a rendje, mert ha valaki meglátta volna a fura alakot, akkor mi most nem a 208-ba fagyoskodnánk.

Zsófi

   Osztályunk hímnemű tagjai nem felejtették el, hogy az első évharmadba fociztak és a második évharmadban is már folytatják a bajnokságokat.
   Ismét kezdődik a radírkeresés, boka- és lábszár fájdalmak, valamint az éktelen jajgatások. Ezeket a mérkőzéseket úgy szerették volna lejátszani, hogy a tanári kar közül senki ne vegye észre, de nem sikerült.
   Egyik alkalommal, amikor éppen javában folyt a meccs, Kovács Levente tanárelvtárs akkor jött ki óráról. Mivel hideg van, a tanárelvtárs nagykabátban volt az órán. Meglátta a focistákat a pályán és ő is beállt közéjük.
   Egyet-kettőt rúgott a "labdába" és már el is tűnt a tanári feljárón, mintha ott se lett volna.

Továbbra is Zsófi, csak nincs kiírva a neve

MAGYAR ÓRA

   A tanárnő magyaráz, mindenki figyel. A tanárnő látja, hogy valahol hátul a figyelők között van egy, aki írószerrel a kezében irka fölé van hajolva és ír kegyetlenül.
   Meg is szólítja: - Mit ír ott Gábor?
   - Amit a tanárnő tetszik mondani.
   Darvas Gabi tényleg azt írta, amit a tanárnő tetszet mondani, tehát ő is figyelt és közben jegyzetelt.
   A tanárnő egy olyan kérdést tett fel, amelyre a választ csak akkor tudtuk volna megadni, ha a leckéhez hozzáolvastunk volna. Persze a választ senki sem tudta. Ebből következik, hogy nem olvasunk.
   - Már hetek óta csak ugyanannak a tanulónak van a neve kitéve a könyvtárt gyakran látogatók névsorában. A XI. C-be csak egy tanuló van? Csak egy olvas? Miért nem olvasnak?
   Mindenki mondja, hogy a nagykönyvtárba jár, onnan vesz ki könyveket.
   - De ha elmennék oda, megnéznénk, akkor csak a folyóirat részlegről lennének kivéve az olvasnivalók. Minek maguknak betű!
   "Nem írok, nem olvasok
   Én már nem es (is) vagyok"

Szintén zenész

   Matematika órán már a tanárnő leadta az új leckét. A feladatok megoldása következett. Önként senki sem akart kimenni a táblához. A tanárnő (Molnár Zsuzsa) az ablakfelőli sorból szerre küldte ki a fiúkat. Amíg szerre mindegyik kiment a táblához és visszaült a helyére, addig az egész sor fel kellett álljon.
   A tanárnő tanácsadásként megkérdezte: - Miért nem húzzátok kinnebb azokat az asztalokat? Itt van elég hely. Nem fértek ott.
   - S akkor, hogy fogunk puskázni?
   Kérdéssel válaszolt a tanárnő kérdésére Imre Attila.

Gergely Zsófia

   Az egyik statika órán Salló István kellett feleljen, éppen olyan helyen ült, hogy Gergely Zsófia jó nyugodtan tudott neki súgni anélkül, hogy Cenan tanárnő észre vette volna.
   Salló valamit nyökögött, Zsófi súgott és a tanárnő, hogy s hogy nem észrevette.
   Zsófi, ahogy a fejét felemelte, tekintete találkozott a tanárnő tekintetével. A tanárnő nem szólt semmit csak mutatta a hüvelykujját és a naplóhoz közeledett. Persze már tudtuk, hogy a hüvelykujja egy egyest jelentett, ás a közeledés a naplóhoz pedig azt, hogy ezt a szép jegyet a tanárnő be is fogja írni Zsófi neve után.

Bánatos krónikás

   Matematika órán a tanárnő Imre Attilát számtalanszor megszólítja. Attilának egyik fülén be, a másikon kimegy a tanárnő figyelmeztető szava. Egyik órán Attila javába folytatott egy olyan biológiai folyamatot, amit szaknyelven emésztésnek, hétköznapi használatban, pedig evésnek mondanak.
   A tanárnő amint észrevette Attilát, udvariasan felkérte, hogy fossza meg az osztályt jelenlététől. Attila el is hagyta az osztályt. Öt perc múlva kopognak az ajtón, és belépik Attila.
   - Tanárnő, elvehetem a táskámat? - ugyanis a matematika óra utolsó volt.
   - Igen - egyezik bele a tanárnő.
   Attila, míg lehajolt, hogy táskát kivegye a padból, addig félhangosan egy olyan mondat szaladt ki a száján, hogy - jaj be rendes! Persze ezt nem lehetett kacagás nélkül megállni. Mivel Gergely Zsófia vezeti újabban az osztály krónikáját, mindenki rögtön, gondolkodás nélkül fordul feléje, hogy ez be kell kerüljön abba a bizonyos füzetbe.
   Már csend volt az osztályba, egy tanuló feladatot oldott a táblánál, amikor Zsófiból kitört a nevetés, de olyan hangosan kacagott, hogy a többiek rajta kezdtek kacagni.
   Szünetbe elmesélte, hogy azt a történelembe illő mondatot akarta jegyzetfüzetébe bejegyezni, amikor újra átgondolta az egészet és kitört belőle a nevetés.

Névtelen

   1984. március 15-ke. Ez egy olyan dátum, amit meg nem jegyezni nagy vétség lenne minden XI.C osztályos tanulónak, főleg Miklós Lenkének és László Leventének.
   Ezen a napon írtuk meg a politikai-gazdaságtan dolgozatot. A tanárnő beteg volt és ezért Nagy Benedek tanárelvtárs íratta a dolgozatot. Már szinte befejeztük a dolgozatírást, amikor megállt a hátamnál. A füzetem a padban volt, de én komolyan mondom, hogy most az egyszer bele se néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhat. Lehajolt. Rajtam már a hidegverejték kivert, amikor nagy megkönnyebbülésemre és Lenke szerencsétlenségére kiemelte a padból a Lenke puskáját. Hát persze, hogy 3-ast adott a dolgozatára.
   Ugyancsak erről a napról tartom érdemesnek, hogy kémia órán a tanárnő extit íratott. Amikor azt mondta, hogy tegyünk el a padról mindent és vegyünk elő egy lapot, László Levente azt mondta, hiába, mert ő mára úgysem készült, mert dolgozatot írtunk s arra kellett tanuljon. Persze ez a dolog a tanárnőt nem hatotta meg. Egyszer látjuk, hogy a tanárnő nagyon nézi Leventét. Intek Babynak, hogy bökje meg Levente oldalát, hogy fejezze be, mert a tanárnő nagyon figyeli. Mire Baby ezt a hőstettet elvégezte volna, akkorra Levente felpillantott és látta, hogy a tanárnő őt nézi.
   - Jól megy ugye? Jól lehet másolni?
   Ezeket hallatva a tanárnő elvette Levente lapját. Most már csak az a kérdés, hogy 2-őst vagy 3-ast ad Leventének.

Valaki írta

III ÉVHARMAD

EMLÉKEZETES ESTE

   Mindenki tudja, hiszen régi hagyomány, hogy a XI. Osztályosok kicsengetés előtt 1, 2 nappal, este elindulnak virágot lopni az osztálydíszítésre.
   Mi nem maradhattunk el a többi mellől, ezért 1984. június 14-én este elindultunk virágot lopni. Igaz, voltak némi ellenvetések az osztályfőnöknő részéről, de azért mi mégis elmentünk.
   Voltunk egy jó néhányan, de a teljes létszám persze itt sem volt meg, ugyanis a tévében labdarúgó mérkőzés volt, és egyeseknek, mint Dávid Diána, Sólyom Ildikó, Sándor Imre, Váncsa Zoltán és Farkas Ernő kellemesebb volt mérkőzést nézni, minthogy elrontsák az éjszakájukat a haszontalan viráglopással.
   A randevú 9 órakor volt a Hősök sírjánál, ahonnan Máthé Árpád szavai zavartak el, ugyanis szerinte a rendőrök azért vannak ott, mert látják, hogy egy csoportban állunk néhányan.
   Mivelhogy 9 óra rég elmúlt és úgy tűnt, hogy többen nem fognak jönni, elmentünk a Matamatika - Fizika Líceumhoz, ott várakoztunk tovább. Így összegyűltünk még néhányan, és miután jól besötétedett elindultunk Taplocára a nagy vállalkozás felé. 14-en voltunk: Bors Kornélia, Borbély Erzsébet, Fülöp Ibolya, Nagy Erzsébet (Zsöbi), Székely Mária, Bálint Piroska, Borbé Levente, Imre Attila, Kovács Attila, László Levente, Máthé Árpád, Molnár Tamás, Szőcs Attila és Száfta József.
   Eleinte csak egy pár virágszálat kaptunk, mert csak az utcára kihajló virágokat mertük leszedni, ezeknek többsége pedig már le volt szedve, így hát letértünk a mellékútra. Ott egy darabig kószáltunk és virágot is kapogattunk, de a legszebb virágot Baby kapta, mégpedig egy cserépbe ültetett muskátlit. Valamelyik háztól hozhatta. Biztosan kitették, és a nagy sietségben Baby ezt kapta el, hát elhozta. No, de sokáig nem vitte, mert véletlenül a virágot kihúzta a földből és nem ért semmit. Hogy közben nagylelkűek is legyünk Tamás betette egy udvarra, hadd örvendezzenek neki.
   Mivel, hogy a lámpa Pirinél volt, azt mondta neki Szafi, hogy süttessen csak arra a fára, mert mintha látott volna valami virágot. Hát tényleg oda is ment, és le is szakította a virágot és hozta nagy büszkén az orgonákat. Sajnos a későbbi vergálás után hervadtnak látszódtak és eldobtuk.
   Csoportosan nem volt kellemes a sétálás a csendes sötét utcán, ezért hát öten: Borbély Erzsébet, Bálint Piroska, Borbé Levente, Molnár Tamás és Száfta József lemaradtunk. Azzal búcsúztunk, hogy így talán kellemesebb lesz a viszontlátás, ha esetleg a rendőrségre kerülünk. Tamásnak is és Szafinak is volt lámpája, így tehát felvilágosodva nekivágtunk az útnak.
   Úgy féltizenkettő körül arra gondoltunk, hogy esetleg máshová is lehetne menni. Az ötletnek foganatja volt és így elindultunk Taplocáról a Hargita utcára vezető útra. Amikor kiértünk Taplocáról, rágyújtottunk. No, persze csak egy nótára. Így elértünk Piriék tömbházáig, leraktuk a már leszedett virágokat és elindultunk ZSÖGÖDBE.
   El is értünk szerencsésen az első lakóházakat és megkezdtük a virágok aratását. Tamás és Szafi bemásztak a kerítésen, Baby és Pircsi keresték a virágokat, Levente (Popy) pedig hozta magával a már leszedett virágokat. Szegény feje úgy nézett ki, mint egy menyasszony az esküvő előtt, alig látszott ki a virágoktól.
   Ott össze-vissza kószáltunk, persze gondosan ügyeltünk arra, hogy a törvényszék tájékát elkerüljük.
   Mivel Levente megunta a virágszállítást, hát rábízta Pirire a tisztséget. Piri valami gyanúsat láthatott közöttük, mert óvatosan kiválasztott egy szálat és udvariasan felkérte a társaságot, hogy lehetőleg ne terheljék lelkiismeretüket zöldséglopással, mert ő nem hajlandó salátákat cipelni. Persze, amint lehet gondolni, az a bizonyos saláta, egy szép virág volt. De hát, ki a fenének van macskaszeme. Úgy félkettő fele Szafi kijelenti, hogy ő nem éhes, hogy ő egy tapodtat nem tud tovább menni. Egyik utca sarkán Szafi zsákjából elő is került a terülj-terülj asztalka, és mindannyiunkat meghívott a késői vacsorára.
   Baby és Tamás azt mondták, hogy ők elmennek egyet addig, amíg mi eszünk és megnézik, hogy errefelé miként nőnek a virágok. Úgy 15 perc múlva elő is kerültek, de úgy vigyorogtak, hogy ha a fülük nem lett volna, a szájuk körbeérte volna a fejüket.
   Alig tudták elmesélni, hogy mi is történt. No, hát az történt, hogy Tamás be akart mászni egy kerítésen, de olyan korhadt volt (nem Tamás, hanem a kerítés), hogy majd beesett. Be is dőlt egy kissé a kerítés, ezért Tamás mérgébe bement a kapun. Már éppen visszafele tartottak, amikor megpillantottak egy csoportot. Ezek is virágvadászaton lehettek, mert, amikor döngő léptekkel elindultak feléjük, valamit bevittek a kert mellé és elszaladtak. Gondolták, hátha valami szép virágot tettek le és elindultak oda. Egy óriási nagy kaktusz volt virág nélkül. Elmentünk a helyszínre és megnéztük, és el akartuk hozni, de túl nehéznek és szúrósnak tartottuk, ezért illően hódoltunk neki és egy őt megillető helyre tettük, vagyis ki az út közepére.
   Ezután felvittük a virágokat Babyékhoz, és lassan mindenki hazaeregelt. A szétszéledt virágos társaság elbúcsúzott egymástól.
   Így történt a mi viráglopásunk, de szép is volt az osztályunk, meglátszott rajta, hogy sok virág volt felhasználva a díszítéshez, ami tetszett is a végzős diákoknak.

Bálint Piroska-Ildikó

1984. Már XII.C