1984 - 85-es tanév

XII. C OSZTÁLY ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

MATEMATIKA ÓRA

   Már megkezdődött a tanítás, mindenki minden erejét összeszedve készül az órákra. Ez az utolsó év nekünk ebben az iskolában. Nagy feladat áll előttünk. Az érettségire, valamint a felvételire készülnek az osztály tanulói.
   Épp egy matematika órán vagyunk. Nagy csend, mindenki dolgozik, a feladat megoldásán gondolkozik, amikor valaki kiszakít egy lapot a füzetből. Mindenki arrafele néz, ahonnan a hang jött. Ki volt az, aki, azt hiszem mérgében, mert nem sikerült a feladat, a lapot kitépte? Imre Attila.
   - Mit csinálsz Imre? - kérdi a tanárnő.
   - Kitéptem egy lapot.
   - Miért?
   - Azért mert nem kellett.

1984. november. 15, csütörtök

OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA

   Vége a szünetnek, becsengettek. Mindenki leül a helyére, és rendbe szedi magát, ahogy azt osztályfőnöki óra előtt illik. A lányok felteszik a hajpántot, a fiúk a nyakkendőt. Ez alkalommal meg is fésülködik mindenki. Miért?
   Azért, mert a szünetben meghallották egyesek, hogy ez a nap felejthetetlen lesz számunkra és elhíresztelték az osztályban. A XI- esek adják át a maturandus szalagokat.
   Csendben vártuk a tanárnőt. Már 10 perc eltelt az órából, mikor a tanárnő megjelent az ajtóba, de nem a szokásos köpenyben és naplóval, hanem útra készen nagykabátban.
   Megdicsérte az osztályt, hogy rend és csend van. Mi pedig elárultuk, hogy már alig vártuk, hogy megérkezzen, mert mindjárt jön a XI. C. Nemsokára Pozsony Mihály tanárelvtárs vezetésével meg is érkeztek. Ünnepélyes keretek között egy szál szegfű kíséretében átadták a szalagokat és meghívtak a szombat esti, úgynevezett MATURANDUS BULIra.
   A buli jól telt. Jó volt a zene, csak kár, hogy egyik osztály sem jelent meg teljes létszámmal. Alig gyűltünk össze 36-on.

ÓRIÁSPÓK

   Borbély Bany valahonnan kapott egy akkora fekete pókot, mint egy ló. Mindenkit ijesztgetett véle, főleg azokat, akik irtóztak az óriás állattól. Miklós Lenkét akár a világból is ki lehetett volna kergetni véle, annyira félt tőle.
   Szegény állat, hát attól nem volt mit félni, mert tiszta szín gumiból volt.
   Egyik nap az osztály nagyon fényes kedvében volt. Aznap is Baby birtokába volt a pók és gondoltuk, hogy valakit megviccelünk vele. Amikor ez az ötlet jött, éppen egy lyukas óránk volt, utána pedig magyar következett. Tudjuk jól, hogy az egészséges viccek jók, az osztályfőnöknő is szeret viccelni, és nem fog megharagudni, ha egy kicsit megijesszük a pókkal.
   Mindenki összeszedte az ép eszét és gondolkozott, hogy hova helyezzük el a pókot.
   - Tegyük a székre.
   - Fonjunk cérnából hálót, s tegyük a falra.
   Ilyen javaslatok hangzottak el. Egyszer valaki azt mondja, hogy kössük fel a katedra fölött lévő lámpára, a kötőt vezessük hátra a hátulsó padig, s óra közbe meglepetésszerűen szöktessük a katedrára. Jó volt az ötlet, s véghez is vittük. Cérna hamar előkerült és nagy kínlódások közepette sikerült a pókot "felkötni". Alig, hogy elkészülünk, bejön Kovács Levente tanárelvtárs, hogy szünet van, és tessék kimenni. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelte, hogy a tanárelvtárs észre veszi-e a cérnát s a végén a pókot. A próba sikerült. Nem vett észre semmit.
   Becsengettek. Mindenki leült a helyére, és virágos kedvében várta a tanárnőt. A tanárnő belépett. Látta a visszafojtott mosolyt az arcokon. - Mi van magukkal?
   - Lyukas óránk volt, vicceket mondtunk, és még a hatásuk alatt vagyunk.
   A tanárnő leült, hamar elintézte az osztályfőnöki problémákat és nem tudott eleget csodálkozni a jó kedvünkön.
   Elővette a magyar könyvet és kezdett magyarázni, mi pedig akartunk jegyezgetni. Alighogy leírunk egy-két szót, a tanárnő kétségbeesett csodálkozó hangját halljuk:
   - Mi az Isten csudája?
   Erre kitört a nevetés.
   A tanárnő nem ijedt meg az állatunkról, mert egész órán azzal játszott.
   Mikor a következő magyar órára jött be, amíg a katedráig elért, addig röpke pillantást vetett a plafonra és a lámpákra, hogy ismét valamit nem ugratunk-e elejébe a katedrára.

   Vége a tanításnak, gyakorlaton vagyunk. A mester kiadta azt a munkát, amit négy hét alatt kell elvégezzünk.
   Van az osztálynak egy öltözője. Egy hosszú asztal volt az öltözőbe, amikor a miénk lett. Első nap a fiúk eszkabáltak két padot melléje, hogy legyen, amire üljön a társaság.
   Mikor eljön a tízórai szünet, mindenki leül a helyére és kipakolja az asztalra az ételt. Ilyenkor az arra járó belépőt egy olyan kép fogadja, azt hiszi, hogy egy középkori lakomára érkezett.
   Nemcsak étel van mindenki előtt, hanem egy-egy nagy csésze is. A csészéből igaz, hogy nem bort iszunk, hanem helyette egy-egy forró tea is megteszi a magáét.
   Van külön egy új tiszta veder, amiben fő a tea. Reggel megérkezünk, átöltözünk és már mondás nélkül valaki fogja a vedret, mert tudja, hogyha reggel nem tesszük oda a vizet melegedni, akkor délre abból nem lesz tea.

XII. -ES SZOKÁS

   Amióta világ a világ, azóta a XII osztályosok eljárnak szerre minden osztálytárshoz elbúcsúzni. Ezt mai néven éneklésnek nevezik. Ilyen éneklésen vettünk részt Miklós Lenkének ez év december 15-én.
   Innen a városból indultunk Tusnádra. Este nyolc előtt pár perccel indult a vonat. Mi már félnyolckor összegyűltünk a váróterembe, mindenki megvette a jegyet és körbeálltunk. Lenkének vettünk egy óriáscicát, amit a kör közepébe helyeztünk.
   Amikor leértünk Tusnádra, az állomáson várt Korodi Piroska és Darvas Gabriella. Szép csendben (már amennyire tőlünk tellett) vonultunk Lenkééknek a házuk felé. Lenke, amikor kinyitotta az ajtót és meglátta, hogy milyen sokan vagyunk, majdnem rosszul lett. Én pontosan nem tudnám ide leírni, hogy hányan voltunk, de annyit tudok, hogy az osztályból ötön hiányoztak. Aki jött az általában nem jött egyedül, hanem barátjával, barátnőjével vagy az "unokatestvérével", mert egyedül nem engedték el. Azon kívül még ott volt Lenkének a fél rokonsága, barátai és barátnői a faluból.
   Sokan voltunk, de bátorkodom megjegyezni, hogy mindenki jól viselkedett, senkivel nem volt baj, még a fiúk sem ittak olyan sokat, hogy hazafele szeretni kelljen őket.
   Hogy jól telt-e? Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy 16-án reggel az 5 óra 25 perces vonattal jöttünk haza.

Elismerés és köszönet Lenkének!

NAGY BULI

1985. február. 9.

   Ezt a napot nagy készülődések előzték meg. Nagy izgalom volt az osztályban. Gyergyóremetén Babynál nagy buli lesz. Ilyen párbeszédek hallatszottak mindenfelölről:
   - Jössz-e Babyhoz?
   - Igen. S te?
   - Nem tudom. Ha elengednek.
   - Jó. Akkor találkozunk az állomáson.
   Este szép számban összegyűltünk a szeredai állomás épületében. Megvettük a jegyeket, megérkezett a vonat, felültünk és Ditróig meg sem álltunk volna, ha más állomás addig nem lett volna. Szerencsésen megérkeztünk. A ditrói állomáson várt Szafi (Száfta József) és Kendy (Sándor Imre). Egy félórányit gyalogoltunk egy olyan ösvényen, amelyiken egyszerre csak egy személy mehetett. Ha véletlenül elvesztettük az egyensúlyt, akkor térdig léptünk bele a nagy hóba. Végre nagy havason megérkeztünk Babyékhoz. Szokás szerint az ajtó előtt énekeltünk és csak azután mentünk be. Baby nagy örömmel fogadott.
   Egész éjszaka jól mulattunk. Énekeltünk, táncoltunk, hogy kicsi volt a hely. Reggel nagy szomorúan, hogy ilyen hamar eltelt az idő és kell hazajönni, felszedelőzködtünk és elindultunk vissza az állomásra, hogy feltegyük magunkat egy vonatra és hazajöjjünk.
   Amíg mi mulattunk, addig egész éjszaka havazott, s fáradtak is voltunk, így az ösvényen még többet estünk. Egyesek úgy érkeztek meg az állomásra, mint egy-egy hóember.
   Az állomáson nagy meglepetés várt. A vonat, amelyik 6 órakor kellett volna, jöjjön, késett egy kerek órát, csak 7 órakor jött. Letelepedtünk a váróteremben és kókadoztunk a fáradtságtól. Azt nézte mindenik, hogy hova üljön le, hogy legalább öt percig a szemét lehunyhassa.
   Ezen a bulin is szép számban részt vettünk. Az osztályból 18-an, összesen padig 32-en voltunk.

EGY MÁSIK BULI

1985. március 9.

   Egy hónappal az után, hogy Babynál mulattunk, Neliéknél gyűlt össze a társaság. Azzal a különbséggel, hogy Neliéknél az osztályfőnöknő is ott volt.
   Neli szentmihályi, tehát hozza is vonattal mentünk. Mielőtt hozza mentünk volna, ugyanolyan megbeszélések színhelye volt az osztály. Fele sem ígérkezett, hogy jön. Neli meg volt ijedve, hogy készített s végül nem megyünk. Amikor megérkeztünk olyan boldog volt, mert meglátta, hogy készülődése nem volt hiába. Az osztályt 22-en képviseltük, s az ottaniakkal együtt kb. 30-an voltunk. Nelinél is jól mulattunk A tanárnő beült közénk és velünk együtt énekelt. 12 óra körül aztán lefeküdt, mert másnap olimpiászra kellett menjen. Nem tudom, hogy a tanárnő hogyan és mennyit aludhatott, de mindenesetre mély álma nem lehetett, mert az egyik szobában énekeltünk, a másikban a magnó bőgött, hogy az ablakok is remegtek bele.
   Abos Karcsi is ott volt. Karcsi az iskolánk régi növendéke, az osztályfőnöknőnk egyik tanítványa volt. Az egész város ismerte humoráról. Egyszer azt mondja, hogy ő olyan fáradt, hogy megy s fekszik le a tanárnő mellé. Már indult is be a szobába. Alig tudtuk lefogni, hogy ne menjen be. Később aztán kacagtuk, hogy ő csak viccelt, s mi hogy megijedtünk, hogy bemegy a szobába.
   Még egy érdekesség, ami történt. Hazafele vártuk a vonatot, az állomáson körbe voltunk állva s egyszer azt mondja a tanárnő:
   - Tamás. A reggel levontam egy következtetést.
   - Mit tanárnő?
   Hallottuk Tamás ijedt hangját, hogy vajon a tanárnő milyen következtetést von le. Nemcsak Tamás, de mivel nagy figyelemmel vártuk a tanárnő válaszát.
   - Azt, hogy maga nagyon szépen tud táncolni.
   Megkönnyebbülve lélegeztünk fel mind, de főleg Tamás. Ő valami egyébre, rosszabbra gondolt.
   Szinte elfelejtettem. Amikor az Oszi le akart feküdni, még egyszer végigjárta a házat s megnézte, hogy miként mulatunk. Egyik szobában táncoltak, a másikban beszélgettünk. Bejön a tanárnő, s kezd szaglászni. Meg is jegyezte, hogy amikor kiment, akkor még nem volt cigarettaszag. Mondtuk, hogy nem innen jön. Egyszer felcsendül valahol a közelben az ének, de nem abban a szobában, ahol a magnó szólt.
   - Hol énekelnek? - érdeklődik a tanárnő.
   - A fürdőben.
   - Hol?
   - Ott. Jobbra tessék menni.
   A tanárnő benyit a fürdőbe, eltelik egy-két másodperc, míg a füstben felismeri az arcokat, és máris hallatszik a dorgáló szava, hogy a cigaretta káros az egészségre.
   Kik voltak a fürdőben? Nem lényeges. Tudják ők, anélkül is, hogy megemlíteném. Tanuljanak csak saját tapasztalatukból.

1985. április 22.
   Osztályunk névsora, mint általában eléggé változatos. Alberttől Váncsáig minden elképzelhető vezetéknév megtalálható. Vannak komoly nevek, mint: Máthé, László, Gergely, Korodi, amit komoly személyek viselnek és vannak olyanok, amiket parodizálni lehet, és amik a krónikába illő tréfák középpontjai.
   Van két gerincesünk: Farkas és Váncsa - illetve Ván - csuka , egyik a szárazföld réme, a másik vízi szörny.
   Farkas Ernő kikezdett az okos "bagoly" Dombi Sándorral, aki utolsó elkeseredésében kérvényt nyújtott be a többi "erdőlakónak".

KÉRVÉNY A NAGYHATÓSÁGOKHOZ

   Már 138-szor fordulunk önökhöz egy megoldatlan nehéz kérdéssel, melynek tárgya a vén farkas kiirtása a tó környékéről. Ennek fontosabb okait a múlt alkalommal is közöltük, de ezennel még utoljára egyszer közöljük, azután meg akcióba lépünk!
Vagyis:
   Szennyezi a levegőt
   mocskolja a legelőt
   a kis nyuszit megfogja
   a bundáját lerántja.
   Mézért jár a medvével,
   nagy barát a kecskével.
   Ha nagy orrát tóba dugja,
   Váncsa harcsát a hideg rázza.
   Három napig beteg csuka
   Nem mehet soför suliba.
   Én, a bagoly az erdő bölcse,
   Kérést nyújtok ellene.
   S ha a kérvény nem segít,
   a helyzet elkeserít.
   Elő kotrom tudományom,
   Ellene majd felhasználom.
   Ki irtom én, bár kár érte,
   Legvénebb az erdőbe.
   Száz nyarat, telet élt eddig,
   Nehéz lesz a százegyedik.
   Hogy végzem ki még nem tudom,
   Segít majd a sok tudományom.
   Már többet nem írok!
   A többi az nagy titok.
   Hogyha most sem intézkednek,
   Lupus Lupust a fene eszi meg.

A vadon bölcse:

A Rézfarkú bagoly.

A VÉN FARKAS VALLOMÁSA:

   Én voltam az erdő réme
   Míg az erőm el nem hagyott
   Most mindenki elverne,
   Mert az erőm elhagyott

   Első, hátsó lábam reszket
   Szememen nagy okulár,
   Üldögélek egyhelyben veszteg
   Nem kell most már libamáj.

FIZIKA ÓRA

   Nehéz a XII.- es atomfizika, főleg naponként két óra, elég kimerítő, de Debreceni tanárelvtárs kellemes szüneteket szokott tartani. Feleléssel kezdődik az óra, - ebből is adok ízelítőt:
   - Albert?
   - Nem készültem
   - Antal Erika
   - Nem készültem
   - Antal Klára
Szintén zenész
   - Gergely Zsófi?
   Kevés szöveg, Zsófi tud még valamit.
Két nap múlva hátulról nyílik a napló.
   - Váncsa
   - Nem készültem
   - Szőcs
Ugyanaz a duma.
   Még egy pár felelő, s végre összecsukódik a napló. A tanárelvtárs krétát vesz a kezébe, ha van, ha nincs, akkor van szolgálatos és kréta is a kapusszobában. Végre felkerült a cím is a táblára: CIKLIKUS GYORSÍTÓK
   - Na mi az a ciklus - hát mi az?
   - Na mi az?
   - Hát valami megismétlődik. Van kinek 28 naponként vagy hamarabb.
   Utána még egy kicsi szöveg következik, majd két teleírt tábla képlettel. És ekkor a számoknak is vége szakad, 104 és 49. És ezzel vége a második órának is.

   Molnár tanárnő jóvoltából, minden hetet, két fizika órával zárunk. Ez a legkellemesebb, főleg a második óra vége. A szokás szerint minden hetet kellemes "szájízzel" fejezünk be.
   A tanárelvtárs ilyen szavakkal hagyja el a termet:
   - Kellemes vasárnapi tyúkhúslevest!
   Két hét elmúltával, újra szóba kerül a tyúkhúsleves.
   - Tyúk mág van. Vagy talán gyenge a piac És akármilyen gyenge a piac, mindenkinek kikerül a tyúk, ha nem is olyan zsíros.

NAGYON FONTOS DÁTUM

1985. május 9.

   Az osztályunkban felrepítették az első papírrepülőt és ezáltal kitört a papírrepülő invázió. Igaz, hogy egyszer román óra előtt történt a "fölszállás" és a repülőzés eltartott egész óra végéig. Voltak olyan gépek, amik Halmágyi tanárnő sodrába futtak be, de nagyobb leszerelés meg sem történt a tanárnő részéről.
   Ismét elszaporodott osztályunkban az óráról való fityegés.
   Nem volt tömeges lógás, de azért volt egy kihívó, egy Szőcs eset.
   Szőcs József annyira gyéren látogatta az iskolát, hogy már a tanárok is csak képről kezdték ismerni.
   Az osztály komoly lépésre szánta el magát. Megrovásban részesítettük Órák utánra terveztünk egy kiszgyűlést.
   Már szinte három óra volt, és Zsófi ajkáról elhangzik egy rég tervezett kifakadás.
   - Alig várom, hogy kicsengessenek, hogy haza mehessek.
Mire Váncsa így válaszol:
   - Még várj, mert Szőcsöt el kell ítéljük!
. hamar összecsapva meg is született az ítélet.

TIZ KEREK ESZTENDŐ ELTELTÉVEL NÉHÁNYAN MÉG ÍRTAK RÖVIDEN AZ OSZTÁLYNAPLÓBA PÁR RÖPKE GONDOLATOT
Ime:

ANTAL ERIKA (Kerekes)
   Nagyon örülök, hogy viszontláthattam a régi jó osztálytársakat. Mindig valami összetartó melegséget éreztem a mi régi osztályközösségünkben. Sokszor gondolok vissza osztálytársaimra, minden jó volt: és gondolni fogok erre a sikeres bulira is.

Erika

ANTAL ERZSÉBET (Berszán)
   Nagyon vártam a találkozást, hogy viszontláthassam régi osztálytársaimat, de alig sikerült

Berszán

BÁLINT PIROSKA (C.)
   Remélem, hogy majd még a következő találkozókon is együtt leszünk, és ugyanúgy megtaláljuk a közös hangot.

   Ezzel van bezárva ez a napló, habár van még néhány üres lap. Talán nem lenne rossz betölteni, de az eddigi emlékek is fellángoltak bennem, mint örökké égő mécses egy szomorú sötét hétköznapon. Gazdagította életem bohémságát, s rávezetett arra, hogy, diákcsínyeket nemcsak iskolások űzhetik, hisz előttünk egy egész élet, mert legtöbbször csak a szép emlékekre emlékezünk szívesen.

Borbé Levente