Kispesttel együtt mintegy 300 település nevezett a Magyar Turizmus Zrt. idei, 20. Virágos Magyarországért elnevezésű környezetszépítő versenyére. A héten zsűrizték a kerületet.

A zsűri tagjai, akik ellátogattak a kertünkbe: Kanászné Szandy Éva elnök, Grigor Zsuzsanna, a Főpolgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Főosztálya Környezetvédelmi Csoportjának munkatársa és Spanyár Dávid, a Közép-Dunavölgyi Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség munkatársa, valamint kerületünk Önkormányzatától és a Zöldirodától kedves ismerőseink…

A bejáráson megtekintették csoda kertünket, megismerkedtek néhány kertészünkkel, és a burjánzó zöld-sziget minden növénykéjével is. Kíváncsian járták körbe be az ágyásokat, nézegették a terméseket, és vissza-vissza gondolva a régi időkre….mosollyal az arcukon említették: „…anno a nagymamánál, a kertben…emlékeznek még rá, szedték a paradicsomot bőszen…és csak úgy ették és ették…” Bizony nemcsak kertészkedni jó ide lejönni, de egy kellemes beszélgetésnek, jó hangulatú kikapcsolódásnak is örömmel ad otthont ez a zöld kis sziget fogalmazták meg. Mi ezen gondolatok mentén meséltünk a sütögetésről, a laza össze jöveteleinkről. Kíváncsian nézegették fotóalbumainkat, a kezdeteket, az első évet, a jelen látványa magával ragadta őket.

Kaptunk dicséretet, nem is keveset és lelkesítést, hogy bizony szükség van rá, és még hasonlókra.

Bevalljuk őszintén, büszkék is vagyunk, nagyon, és szeretnénk a továbbiakban is szépen ápolni, gazdagítani a már meglévőt.

Búcsúzóul a saját termesztésű levendulánkból sütött házi-keksszel, szárított zöldfűszerekkel és ízletes-roppanós paradicsomainkkal ajándékoztuk meg látogatóinkat, majd mindannyiunk egészségére egy pohár mentás-limonádéval frissítettük magunkat.

(Képek hamarosan…)

Vasárnap ismét bútorépítő-napot tartottunk. Egy kisebb asztal és két pad született a fiúk keze nyomán, köszönet érte!

Rögtön fel is avattuk és került rá egy nagy tál gyümölcs, amit szempillantás alatt fel is faltunk, jóízűen, örülve az újabb „családtagnak”. J

…persze kéz nem maradt szárazon – továbbra sem! – mert bizony a kert egyéb része is munkálatok alatt szépült meg. Volt aki megragadta a kapa nyelét, volt aki gazokat fenyegetett, és olyan is, aki locsolta a már meglévő, épp szomjazó növényeket.

Egyszóval, öröm volt újra közösen nekilátni valami(k)nek.

Íme a szép eredmény, képekben. (hamarosan…)

Esténként kitelepülünk a kertbe, locsolni, kicsit beszélgetni egymással. Na, olyankor tényleg szép számban szoktunk lent lenni, mert először csak egyikünk érkezik, aztán szép sorjában lassanként mindenki ott lesz.

Mostanában már egyre többször csal ki minket a jóidő, és bizony nem egyszer van olyan – sőt, szinte már naponta! – hogy egyikünk egy tál gyümölccsel vagy épp frissen sütött süteménnyel, aprósággal tér be és kínálgatja a többieket. Így szépen lassan hozzászoktunk, hogy bizony nem is olyan rossz a kötelező dolgok mellett, után kicsit tovább ott maradni, beszélgetni egy jót, nevetni és közben jókat falatozni a szabad ég alatt, a jó levegőn.

Úgyhogy tegnap fogtuk magunkat és spontán „vacsorázást” tartottunk, csak úgy, batyus módra. Vagyis, aki, amit hoz, azt falatozza alapon. Jó, nincsenek szilárd keretek, tehát lehet egymásét kóstolni, sőt kötelező!

Jó volt a hangulat, igazán elengedtük magunkat, már-már családias volt a légkör.

Ez a jó a kertben! A zöldségeken és egyéb mohóságon kívül. Az, hogy összejöhetünk, az, hogy együtt lehetünk, hogy közös élményeink az alapok és arra építkezhetünk, barátságokat.

Hiszen ez annyit jelent, hogy sokszor nyitogatjuk, sokszor megyünk be és jönnek is Hozzánk. Szóval csikorogjon-nyikorogjon, bátran! Mi majd kenjük rendületlenül!

Június utolsó hétvégéjén újra a lecsóba csaptunk, és nekiláttunk a gazolásnak, a komposzt- és a belső-, külső területeink rendbetételének. Ott, ahol épp kellett, permeteztünk is. (persze csak bio módon.)

Lelkesedésben nem volt hiány, akik tudtak besegítettek, és még az idő is kegyes volt Hozzánk, úgy nekikezdett sütni, hogy mindenkinek napbarnított színe lett.

Volt, aki közben töltekezett finom szalonnával, amit a tűznél sütögettek, és volt, aki később látott neki a falatoknak, de a hangulat és jókedv végig kitartott!

A kert üde és szép lett, gazmentes (még, a következő esőig J, a komposztunk rendezett és átszűrt, a betolakodó bogaraknak pá-t intettünk és előkészítettük a leendő újabb padjaink és asztalunk deszkáit a még meglévő raklapok anyagaiból.

Mindegy, hogy férfi avagy nő emelte a kapát, vagy a kalapácsot, ugyanolyan erőbedobással végeztük a teendőket. Másnap már sátrat is vertünk és előfordult, hogy mezítláb láttunk neki a munkálatoknak. Szalonna és hagyma előkerült akkor is.

A kinti kerti padoknál egy néni kezdett gyomlálni, és olyan kedvesen és lelkesen tette ezt, hogy beinvitáltuk sütögetni, ami számára hatalmas élmény volt. Majd nem sokkal később egy kedves hölgy nézett be Hozzánk, hogy bizony ő kedvet kapott Tőlünk a hasonló kertalapításhoz, hogy összefogja a lakóközösségét és tanácsokat, ötleteket kért a kezdéshez.

Szóval, öröm, és felüdülés, mégha kemény munkában is voltunk. Jó volt! És amikor kintről kapjuk a pozitív visszacsatolásokat… na, akkor bizonyosodik be igazán, hogy kell is ez, jó is ez és nagyon megéri panelbetyárnak lenni a XXI. században Kispesten.

Az Első Kis-Pesti Kert második alkalommal vett részt a Városünnepen, Kispest alapításának 142. évfordulója alkalmából a Templom téren megrendezésre kerülő ünnepi kavalkádon, a KMO támogatásával, köszönet érte.

Saját sátras kivonulással és kölcsön kapott asztalkával állítottuk fel standunkat. Szorgos kertésztársak segítségével pillanatok alatt csodás zöldfűszer növényekkel teli asztalkát varázsoltunk.

Bio dobozunkban volt tépősaláta, retek, zöldhagyma, cukorborsó, mind reggeli szedés, üde és friss, fogyott is rendesen. A mentás limonádénak is nagy keletje volt a melegben. A gyerekek palántázhattak és kifestőzhettek. A jó munka jutalma állatfigurás keksz volt. Sikere volt a hüvelyes zöldborsónak is, nagy élvezettel bontották a gyerekek és felnőttek egyaránt.

A hőség ellenére nagy volt a forgatag, az érdeklődés, sokan hallottak már rólunk és tudták hol a kertünk. A kevésbé informált érdeklődőknek szórólapokat (könyvjelzőt) osztottunk.

Mi lányok bele vetettük magunkat a tömegbe, palántákkal és fűszercsokrokkal felszerelkezve, és kvíz kérdésekkel „zaklattuk” a résztvevőket. Igazi élmény volt, a jól válaszolók jutalmul palántát vagy fűszercsokrot kaptak. Mindenki nyert, délutánra csak az üres kosarak maradtak.

képek hamarosan…