Üdvözöllek honlapomon!

Már az Internetet szülőanyja, az Arpanet megalkotásakor is az egyik legfontosabb szempont volt a hibatűrés. Ha az egyik elem kiesik, attól még a többi tud egymással kommunikálni. Például atomtámadás esetén. Ezért olyan szabályokat hoztak létre az összekapcsolás, és a működtető szoftverek megalkotásakor egyaránt, amelyek mindezt biztosítani tudták. Elosztott rendszert alkottak. A modell annyira sikeres volt, hogy lett belőle Internet. A globalizáció egyik nagyon hasznos terméke.

Sajnos nem minden globális rendszert terveztek ilyen gondos elővigyázatossággal. Nem kell az előző példától nagyon eltávolodni. Ott van például az erősáramú nemzeti határokon átívelő elektromos hálózat. Már többször volt rá példa, hogy egyetlen egy lokális probléma egész régiókra kiterjedő lavinaszerű áramszünetet okozott. Mind Európában, mind Amerikában. Nem véletlen tehát a lokálisan behatárolt (akár csupán egy településekhez kötődő) kis erőművek nyugat-európai divathulláma. A rendkívül sérülékeny globális rendszerek hibatűrő alternatívája tehát a hálózatba kötött, viszont decentralizált lokális rendszerek építése, amíg nem késő.

Természetesen az elosztott rendszerek hibatűrése nem csak a műszaki rendszerekre igaz. Az élet szinte minden területén találhatunk olyan pontokat, ahol van értelme ez irányú törekvéseknek. Csak lehet, hogy éppen másképp hívják. Például regionalizmusnak, vagy autonómia törekvésnek. De beszélhetünk akár a fogyasztói kultúra lokalizációjáról. A patrióta vásárlási szokások például védelmet jelentenek a globális piac függőségeitől. Ha esetleg helyi ellátási gondok akadnak, akkor még mindig ott van a külső segítség.

Ha csak a külső megoldásra támaszkodik mindenki, akkor a helyi források hiánya miatt katasztrofális hatásai lehetnek az esetleges ellátási zavaroknak. Magyarán a globalizáció káros hatásai ellen a lokalizáció nyújtja a biztos védelmet. Okos döntésekkel e kettő harmonikus egyensúlyára kell törekednünk.

A GPL! egy olyan licenszelési politika, amely a legjobban hasonlít a licenszelés megjelenése előtt, a felhasználási feltételek tekintetében kialakult társadalmi gyakorlathoz. Ennek köszönhető a népszerűsége, és hatékonysága.

Mindig az lendítette előre az emberiség szekerét, ha az egyszer már kitalált, és jól működő dolgokat (technikák, ismeretek) mások szabadon felhasználhatták tökéletesítés céljából. Természetesen így nem volt biztosítva a szellemi tulajdon védelme, és nem tette lehetővé a licenszelésből származó extraprofit felhalmozását. Lehetővé tette viszont az áruba bocsájtást. Illetve mivel ismert és szabad volt a reprodukálási eljárás, a társadalom számára ez biztosította a gyorsabb, és hatékonyabb fejlődést.

Sokkal könnyebb és érdemesebb egy jól megkonstruált dolgot tökéletesíteni, csiszolgatni, mint mindent 0-ról újrakezdeni.

Komolyan kezdek aggódni!
Egyre több intézmény, egyre több ügymenete alakul át elektronikussá. Lásd az elektronikus adóbevallás kényszere. Ez még nem is lenne gond, mert a gyorsuláson kívül sokrétűbb, összetettebb problémákat is megoldani tudó lesz az ügymenet. De gondoskodnak-e a nagy hevületben biztonsági háttér megoldásokról az érintett intézmények, magánszemélyek. Rögzítik e papíron is a kritikusan fontos információkat?

Nem akarok vészmadár lenni, de a papír már bizonyított. Évezredek távlatából is közvetíti számunkra az értékes gondolatokat. A legújabb divat adathordozója, a DVD pedig csak néhány évig őrzi meg titkait. Hatalmas különbség. Az újabb és újabb adathordozókra történő mentés egy jó stratégia, de az igazi, ha a legfontosabbakat papíron is rögzítjük.

Aggodalmamat egy vadonatúj díszes tollba rejtett, valódi „PEN”-drive okozta. Gazdája büszkén jelentette ki, hogy mostantól kezdve minden elektronikussá fog válni nála. Nincs több papír! Ez a story kifejezetten az “Utánam az özönvíz” politikájára emlékeztet.

1996-ban kerültem egyetemre, és rögtön a számítógép teremben kötöttem ki. Éreztem, hogy mekkora lehetőségek rejlenek az informatikában. A bölcs intést „A számítógép nem cél, hanem eszköz!” , mint oly sokan, én sem vettem túl komolyan. Az életem egyik fontos részévé vált. Igyekeztem mindig a felhasználói szempontból legfontosabb kérdésekben járatos lenni. Ezáltal sikerült sokat segítenem sokaknak. Mi több rendszerüzemeltetői gyakorlatot szerezni. Tehát mint látszik, nem vagyok luddita, mégis nagyon túlzónak tartom az utóbbi hónapokban az informatikába helyezett társadalmi bizalmat. Tapasztalatból mondom, hogy minél összetettebb egy rendszer annál sérülékenyebb szabály itt fokozottan érvényes. Alapvetően fontos a biztonsági hátsó ajtókat megépíteni, mielőtt még bent ragadnánk a hirtelen összeomló épületben.

Érdemes megnézni, hogy miből lesz a cserebogár:

http://videobomb.hu/video/Real_beauty