Üdvözöllek honlapomon!

Már az Internetet szülőanyja, az Arpanet megalkotásakor is az egyik legfontosabb szempont volt a hibatűrés. Ha az egyik elem kiesik, attól még a többi tud egymással kommunikálni. Például atomtámadás esetén. Ezért olyan szabályokat hoztak létre az összekapcsolás, és a működtető szoftverek megalkotásakor egyaránt, amelyek mindezt biztosítani tudták. Elosztott rendszert alkottak. A modell annyira sikeres volt, hogy lett belőle Internet. A globalizáció egyik nagyon hasznos terméke.

Sajnos nem minden globális rendszert terveztek ilyen gondos elővigyázatossággal. Nem kell az előző példától nagyon eltávolodni. Ott van például az erősáramú nemzeti határokon átívelő elektromos hálózat. Már többször volt rá példa, hogy egyetlen egy lokális probléma egész régiókra kiterjedő lavinaszerű áramszünetet okozott. Mind Európában, mind Amerikában. Nem véletlen tehát a lokálisan behatárolt (akár csupán egy településekhez kötődő) kis erőművek nyugat-európai divathulláma. A rendkívül sérülékeny globális rendszerek hibatűrő alternatívája tehát a hálózatba kötött, viszont decentralizált lokális rendszerek építése, amíg nem késő.

Természetesen az elosztott rendszerek hibatűrése nem csak a műszaki rendszerekre igaz. Az élet szinte minden területén találhatunk olyan pontokat, ahol van értelme ez irányú törekvéseknek. Csak lehet, hogy éppen másképp hívják. Például regionalizmusnak, vagy autonómia törekvésnek. De beszélhetünk akár a fogyasztói kultúra lokalizációjáról. A patrióta vásárlási szokások például védelmet jelentenek a globális piac függőségeitől. Ha esetleg helyi ellátási gondok akadnak, akkor még mindig ott van a külső segítség.

Ha csak a külső megoldásra támaszkodik mindenki, akkor a helyi források hiánya miatt katasztrofális hatásai lehetnek az esetleges ellátási zavaroknak. Magyarán a globalizáció káros hatásai ellen a lokalizáció nyújtja a biztos védelmet. Okos döntésekkel e kettő harmonikus egyensúlyára kell törekednünk.