Politika? Hatalomvágy, vagy közjó?
May 28th, 2007 by Mátyás BalázsAz ember tagadhatatlanul társas lény! Közösség nélkül életképtelen egyed pusztán. Robinsonok létezhetnek ugyan, de kihalásra vannak ítélve! Mindenki, aki részt vesz a közéletben, az, még ha akaratlanul is, de politizál!
A marxista ideológiával ellentétben a politika tehát NEM a hatalom megszerzésének és megtartásának a tudománya! Gondolkodjunk csak bele, milyen embereknek hoz az hasznot, ha a jó emberek távol maradnak a politikától? Ez mindig jusson eszünkbe, mikor a független, politika mentes, tisztán szakmai közélet hamis illúziójával próbálnak etetni minket!
Az a legszerencsétlenebb, ha a politikai elit üldözi a szellemi elitet. Látványos gazdasági, társadalmi, és kulturális hanyatlás következett be mindig, ha a hatalom üldözte az értelmiséget. Lásd Hitler, Sztálin, illetve a középkori abszolutizmusok. Legfőbb stratégiájuk, hogy képzetlen, de szolgalelkű politikusokkal vették körül magukat. Az sem sokkal szerencsésebb eset, ha a politikai elit hatalmával visszaélve irányítja a szellemi elitet. Lásd anyagi függés, és médiabefolyás!
Az a legszerencsésebb, ha a szellemi elit irányítja a politikai elitet, de még jobb, ha politikai elit a szellemi elit köreiből érkezik. Ekkor szolgálja a politikai elit leginkább a közjót, és ekkor a legkisebb a hataloméhsége is! Természetesen csak azokat az értelmiségieket tekintem szellemi elitnek, akik meg tudják tenni azt a logikai lépést, hogy az ember csak akkor lehet sikeres, ha a szűkebb és tágabb közösségének minél több tagja sikeres! Képesek eljutni a szellemi fejlődés azon fokára, hogy a sokezeréves vallási paradigmákat nem tekintik irracionálisnak.
June 7th, 2007 at 9:19 am
Jelenleg a helyi médiaelit és a politikai elit egymást tartja hatalomban a globáltőke legnagyobb megelégedésére és szolgálatára.
December 27th, 2007 at 3:48 pm
A politika fogalmának körülhatárolásához szeretnék egy cikkel hozzájárulni, melyeket a korábbi tanulmányaimból, ill. azok forrásaiból merítek.
A poltitika fogalmának filozófiai megközelítései:
Elvont értelemben a politika az egész közösség számára kötelező erejű döntések meghozatalának folyamata a hatalmi pozíciók elnyeréséért folyó, az érdekek ütközéséből fakadó társadalmi küzdelemmel együtt.
A politika szó a szabad görög városállam, a polisz nevéből származik. Arisztotelész szerint a politika lényege a városállam mint közösség helyes vagy jó rendjének kialakítása volt. Fő kérdése az, hogy milyen is a legjobb alkotmány, amely erényes és jó polgárokat teremt, s közben fenntartja a társadalmi rendet, biztosítja az egyenlő polgárok szabadságát is.
A háborúk, hódítások, és a nyomukban fellépő nagy birodalmak azonban kézenfekvővé tették a politikának egy másik felfogását, mely szerint a politika mindenekelőtt elnyomó uralmi technika, amely a társadalom törvényes rendjének fenntartását szolgálja, szemben az anarchiával és káosszal, valamint a nem törvényes erőszak barbár állapotával. A politikának az a felfogása, mely a hatalom megszerzéséért és megtartásáért folyóharcot állította a középpontba, még mindig él.
A politika harmadik felfogása, melyet eszkatologikusnak nevezünk, s amely a bűnösség vagy elidegenültség állapotából való megváltásra törekszik. E felfogásnak vannak vallási és világi felfogásai. Véget kell vetni a konfliktus és örök harc állapotának, ami az emberek társadalmi életét megkeseríti, és meg kell valósítani az örök békét. (Ézsaiás 2,4 „A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha”. A politika eszkatologikus felfogásának belső ellentmondása, hogy az ilyen ideális, de utópisztikus társadalmi állapot csak újabb harc árán valósítható meg, ez a törekvés pedig rendszerint új konfliktusokat támaszt, amelynek elfojtása végül az elnyomás új rendszeréhez vezet.
A politikai nyilvánosságban ma általában a politika két fő jelentésével találkozunk. Az első szerint a politika az, amit a hivatásos politikusok csinálnak, s amiről naponta beszámolnak nekünk a mégia politikai műsoraiban. A politika e felfogásban az elitek dolga, az általuk képviselt „magas” politikára a közembernek nincs tényleges befolyása. A másik felfogás szerint a politika a közügyek optimális eldöntésére irányuló egyszerű tevékenység, amelyben részt venni demokratikus jogunk és egyben állampolgári kötelességünk is.
A politika megfogalmazását segíti a politikus (nem politológus!) céljainak meghatározása is: a politikus legfőbb célja a hatalom megszerzése és megtartása. Amely politikus magáról nyilvánosság előtt nem ezt vallja, az vagy hazudik, vagy szakmailag alkalmatlan.
Politika fogalma(i) másként: 1. államtudomány, 2. valamely államnak az ország kormányzásában követett iránya, 3. valamely társadalmi csoportnak az államhatalom megszerzésére, megtartására és felhasználása érdekében folytatott tevékenysége, valaminek az intézésében.
Forrás: Bayer József: A politikatudomány alapjai. SZTE-ÁJTK, Politológia tanszék előadásai, Akadémiai kiadó: Diákszótár.
Pécs, 2007.12.27. Cseresnyés Szilárd
December 28th, 2007 at 10:30 am
Bayer Úr végső konklúziója leplezetlen marxista kommunista ideológia, amely végtelenül távol áll az Európában ma is legszélesebb körben elfogadott Görög “közjóért” felfogástól.
A “hatalom megszerzése és megtartása” gondolat tökéletesen alkalmas a “közjóért” lelkületű emberek politikától való távoltartására, mind választói, mint résztvevői tekintetben.
A kijelentés értelmezésébe természetesen belefér a „-közélet- hatalmának megszerzése és megtartása” gondolat is, de ez a lehető leg rosszindulatúban kiforgatott megfogalmazás a politikus egyéni személyes hatalmára enged leginkább következtetni, így távolítva el jóérzésű emberek tömegeit a politikától.
A Görög alapokon nyugvó, Római jogállamisággal megtámogatott társadalom modell még mindig a legéletképesebb modell! Számtalanszor bizonyítva ezt szerte a világban, szemben a kommunizmus marxista ideológiájával.
Bayer Úr soraiban több tartalmi tévedés is van, bárhonnan is szedte össze azokat. Nevezetesen nem csak az egész közösség számára kötelező erejű döntések meghozataláról szól a politika. Sőt a leggyakrabban csak szűk rétegek / csoportok számára kötelező döntéseket hoz. A másik, hogy láttunk már számtalan példát arra, hogy bizonyos politikai csoportok hatalmon, vagy hatalmon kívül is, de elemi érdekük volt, hogy az anarchiát és a káoszt növeljék több, kevesebb sikerrel.
A folyton felújuló konfliktusok elméletével maximálisan egyet tudok érteni, viszont totális félreértés a következtetés: Az elnyomás ugyan egyértelműen vezet az újabb konfliktushoz, de a konfliktusokat nem csak elfojtani lehet, hanem feloldani is, és a feloldás képes az elnyomást enyhíteni!
January 21st, 2008 at 12:36 pm
“a társadalom működtetésének két módja van: a demokratikus, és a hierarchikus.
A demokratikussal az a baj, hogy egyenlő jogokat biztosít a nemzet ellenségeinek (pl. rablógyilkosok), a nemzet felemelkedésén fáradozókkal.
A hierarchikus rendszerben mindenki a helyére kerül, mindenki teszi a dolgát a társadalmi hierarchiában előírt posztján. Ennek egyetlen veszélye, hogy diktatúrához vezethet, de szerencsére ezt a Szentkorona-tan bölcsessége kizárja.
Ugyanis a Szent Korona, mint szakrális tér a Nemzet egész testének a tulajdonosa, beleértve az alattvalókat, a földterületet, és persze Erdélyt is. A hatalmat, a földet csak bizományba kapja az uralkodó, a birtokos, bármikor megfosztható tőle, ha méltatlannak bizonyul rá.”