Üdvözöllek honlapomon!

Ne kergessünk illúziókat! Az erkölcs sokkal fontosabb!

Igazságosságról:

Szerintem egy olyan társadalmi szerződés biztosíthat társadalmi szinten igazságot, amely kimondja a törvény előtti egyenlőséget. Sajnos olyan erkölcstelen társadalomban élünk, ahol a kimondás ellenére még ez sem biztosított maradéktalanul. Továbbá a történelem bebizonyította, hogy azok a társadalmak életképesebbek, melyek az egyenlőség helyett az esélyegyenlőséget preferálják. E két dolog tehát az, amely a legjobban befolyásolja az emberek igazságérzetét: az esélyegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség. A nagy igazság odaát van, ideát törvényességnek hívjuk a sok kicsi igazságot! A törvényeknek pedig az erkölcs szilárd alapjairól kell biztosítania az esélyegyenlőséget!

Erkölcsről:

A fiatalok ritkán követték el szüleik hibáit újra, de sokszor teremtettek divatot új hibáknak! Mivel az emberiség mindig is öngyógyító volt, az erkölcs lett az ily módon letisztult örök divat. Ami mindig fog magában rejteni hibákat, de mindig tud tisztulni is! Szerencsés esetben a jogalkotás az így kialakult értékítéletek alapján hozza meg a törvényeket, a társadalom pedig a szükséges letisztulás kivételével követendő példaként igyekszik betartani. Vigyázzunk, mert ahol nincs erkölcs, ott nincs se igazság, se szabadság, se törvényesség!

Idézném a számomra legfontosabb gondolatokat:
http://igazsagossag.net/index.php?go=igazsagossag

Kapitalizmus kontra szocializmus:

„Fontos azonban leszögeznünk, hogy míg az igazságosság szükséges és kívánatos jellemzője, eszköze és célja egy jól működő társadalomnak, az egyenlőség nem lehet cél, és hosszú távon nem segíti a társadalom működését. Éppen az igazságosság érdekében kell elfogadni az egyenlőtlenséget: az az igazságos, ha a társadalom elismeri a teljesítmények közötti különbségeket, ha a jobb teljesítmény nagyobb javadalmazással, elismeréssel stb. jár.”

Magyar viszonyok (álszocialista, vadkapitalista):

„A hazai kutatások azt mutatják, hogy az igazságosság igénye a társadalmi lét minden dimenziójában felvetődik, de a legnagyobb igazságtalanságot az emberek a jövedelmi viszonyokban, a tulajdoni viszonyokban, az érvényesülési esélyekben látják. A társadalom igazságosság-felfogását nem önmagukban az egyenlőtlenségek sértik, hanem az, ha a javakhoz, lehetőségekhez való hozzájutás nem a teljesítményektől, hanem a családi háttértől, a földrajzi helyzettől, a politikai vagy kapcsolati tőkétől függ.”

Merő eufemizmus lenne azt hinni, hogy a mai világ békés nemzetei a polgári demokráciák miatt fejlődőképesek. Az üzleti világ kőkemény diktatúrája biztosítja a fejlődés alapvető kereteit! (Főnököknek sohasem azonos a szavazati joguk!) Persze mindehhez szükséges az üzleti világ szintén kőkemény, de magasabb szintű szabályozása is a polgári demokráciák részéről. Ha ez utóbbi nem sikerül, könnyen visszájára fordulhatnak a folyamatok, és néhány üzlet egyeduralma mellett megtorpanhat a fejlődés!

Egy kocka lada motorháztetőjének halántékomra mért erőteljes ütése segített át egy pillanatra oda, ahonnét sokan nem jönnek vissza! Rövid távú, de annál erősebb amnéziát szenvedtem az utolsó másodpercek tekintetében. Tehát a rá utaló jelek, jelezték csupán, hogy így történt, mert a rövid távú emlékek helyett olyan volt, mintha egy nagyon hosszú, nagyon mély és nagyon kellemes álomból térnék vissza exponenciálisan gyengülő érzéssel. Még egy héttel utána is éreztem lelkem körül ugyanazt az aurát, igaz nagyon halványan.

Hosszú álmomban lelkekkel találkoztam, akikkel úgy érintkeztem, mint akiket régóta ismerek. Boldogok voltak, annak ellenére, hogy ugyanolyan küzdelmeket vívtak egymással, mint mi itt a földön. Megdöbbentő volt szembesülni vele visszatérve, hogy az a rengeteg találkozás, meg az a rengeteg érzelem, amiben odaát volt részem, földi idő szerint csupán egy másodperc töredéke lehetett. Ugyanis azt mesélték, hogy az ütközés után azonnal elkezdtem feltápászkodni az aszfaltról!

Megeshet, hogy nem a túlvilágon voltam, hanem csak az emlékeimmel szembesültem. Viszont ez esetben nagyon furcsa, hogy csak a lelkek maradnak meg. Se tér, se idő! Se tér, se idő, azaz nem személyek, hanem test nélküli lelkek csupán! Hogyha meg ez lenne a „lepereg az ember élete egy pillanat alatt” című történet, akkor miért az ütközés után történik meg velem, miért nem előtte? Feltápászkodás közben miért érzem úgy magam, mintha félig még mindig ott lennék? Még mindig peregnek az emlékek? Az érzékszervi tapasztalatok emlékei hova tűnnek, hiszen az agyműködés vizsgálatainkban ezek csalhatatlanul kimutathatóak? Elvesztek, mintha soha nem is lettek volna.

A zenében ott vannak a zenészek lelkei, a táncban a lelkek irányítják a testet! Odaát mindez eltűnik, mégis ugyanilyen érzést kelt bennünk a lelkek zenéjének tánca! Az érzés az csupán, ami megmaradt bennem visszatérve. Nem üzenet, hanem csak egy életérzés. Akármilyen nehéz, akármennyi nagyon súlyos küzdelmen kell átszenvedni magunkat, megéri küzdeni! Biztatást kaptam odaát, mielőtt visszaengedtek volna a lelkek. Mielőtt átjutottam volna, tele voltam kételyekkel e tekintetben. Megkaptam a választ, pedig nem is kértem!