Üdvözöllek honlapomon!

Ezért “Soha ne add fel!”

Nem baj, ha elragadnak indulataink. A keresztény, vagy ha új jobban tetszik, akkor jóindulatú indulataink! Viszont, ha olyan indulatok ragadnak el, amelyek alkalmasak arra, hogy másoknak ártsanak, akkor az már baj!

Szomorúsággal tölt el, amikor azt tapasztalom, hogy még szoros és összetartó közösségeken belül is van, mikor mindenki kölcsönösen hülyének nézi egymást.

Lehetséges ez? Miért van ez így? Hogy is van ez? Kell e szomorkodni rajt?

Természetes versengés a közösségen belül elismert, és el nem ismert, de létező pozíciókért?

Minden bizonnyal, de van valami más is, ami közösségek nélkül is jellemző emberi természetünkre. A kellő empátia hiánya, amely csupán lustaságból fakad. Mindig könnyebb a másikat egyszerűen hülyének nézni, mint empatikusan szemlélni motivációit!

Lehetséges ugyan, hogy akit lehülyézünk, annak nincs megfelelő tudása, nincs a miénkéhez mérhető intelligenciahányadosa, vagy éppenséggel az érzelmi intelligenciája alacsonyabb a miénknél. De óvatosan bánjunk a meglehetősen sértő értékítéleteinkkel! Mert mindig lehet nálunk több háttértudással rendelkező, értelmesebb, vagy csupán erkölcsösebb személy, akinek a nyilvánosságra kerülő véleménye alapján a mi helyesnek vélt értékítéletünk szánalmas ripacskodássá silányul! Egyrészről szomorú, hogy a lehülyézések túlnyomó többségében ez a helyzet, másrészről nem kell siratni, mert minden egyes lehülyézéssel tisztul egy kicsit a kép a fejekben az adott kérdésről, nő a helyzetértékelő képességünk, és fejlődik a közerkölcs!

Szereted a háborúkat?
Akkor megkérhetlek egy szívességre,
amellyel segíthetsz egy békésebb világot felépíteni?
Buzdíts mindenkit a radarellenes szavazásra!

Ne kergessünk illúziókat! Az erkölcs sokkal fontosabb!

Igazságosságról:

Szerintem egy olyan társadalmi szerződés biztosíthat társadalmi szinten igazságot, amely kimondja a törvény előtti egyenlőséget. Sajnos olyan erkölcstelen társadalomban élünk, ahol a kimondás ellenére még ez sem biztosított maradéktalanul. Továbbá a történelem bebizonyította, hogy azok a társadalmak életképesebbek, melyek az egyenlőség helyett az esélyegyenlőséget preferálják. E két dolog tehát az, amely a legjobban befolyásolja az emberek igazságérzetét: az esélyegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség. A nagy igazság odaát van, ideát törvényességnek hívjuk a sok kicsi igazságot! A törvényeknek pedig az erkölcs szilárd alapjairól kell biztosítania az esélyegyenlőséget!

Erkölcsről:

A fiatalok ritkán követték el szüleik hibáit újra, de sokszor teremtettek divatot új hibáknak! Mivel az emberiség mindig is öngyógyító volt, az erkölcs lett az ily módon letisztult örök divat. Ami mindig fog magában rejteni hibákat, de mindig tud tisztulni is! Szerencsés esetben a jogalkotás az így kialakult értékítéletek alapján hozza meg a törvényeket, a társadalom pedig a szükséges letisztulás kivételével követendő példaként igyekszik betartani. Vigyázzunk, mert ahol nincs erkölcs, ott nincs se igazság, se szabadság, se törvényesség!