



















|
Hozzávalók:
9 dkg zselatinpor,
0,5 dl tarkonyecet,
5 dkg vöröshagyma,
2 db babérlevél,
5 gramm egész bors,
1 dl fehér bor,
4 dkg paradicsompüré,
3 db tojásfehérje,
1 l víz,
2 gramm só
|
 |
Edénybe vizet forralunk. Tárkonyecetet, vöröshagymát, babérlevelet, egész borsot, tárkonyszárat, sót , fehérbort adunk hozzá. Lassan főzzük. Közbe langyos vízbe beáztatjuk a zselatinport, majd megduzzad, a forrásban levő aszpikléhez adjuk és lassan fölforraljuk.
A továbbiakban derítjük, pihentetjük, leszürjük, kihűtjük, és hütőszekrénybe tesszük.
Az aszpik színe, világos, aranysárga, íze enyhén savanykás. A jó aszpik átlátszó, kristálytiszta. Állománya lehűtve, megdermedve közepesen rugalmas, kagyló alakban törik. Az aszpik színét minden esetben meghatározza felhasználása, amelyet a hozzáadott paradicsompürével színezhetünk. Ha túlságosan sötét árnyalatú aszpikot kívánunk készíteni, például vadhúsból készített hideg ételhez, akkor a paradicsompürén kívül égetett cukorfestékkel is színezhetjük.
Az aszpikot felhasználhatjuk fényezésre, kocsonyázásra, alapnak, tüköraszpiknak. Az aszpik nem csak díszítőelem, hanem részben ízkiegészítő is a hideg előételek mellett. Ezenkívül részben tartósabbá, eltarthatóbbá teszi a hideg előételeket. Fontos , hoyg az aszpikot mindig tiszta, zsírmentes kézzel, eszközökkel kezeljük. A szakszerűen készített, kezelt aszpik emeli a hideg ételek esztétikai és élvezeti értékét. Az aszpik még készíthető erőlevesből, húslevesből, és különböző alaplevekből. Az aszpikot igen gyakran olvasztott állapotban- temperalva- használjuk fel a hideg előételek fényezésére, rögzítésére.
|
EXTERNET Web-Art Mûhely 1997-1998
|
|