Bartók Béla 1881. március 25-én született, Nagyszentmiklóson (jelenleg Sânnicolau Mare), Torontál megyében.

Voit Paula, a zeneszerzõ édesanyja német származása ellenére magyar szellemben nevelte gyermekeit. Tanítói oklevelet szerzett, és a nagyszentmiklósi iskolában tanított. Két gyermekük született: Béla 1881-ben, Erzsébet (Elza) 1885. július 11-én.

Bartók Béla gyermekkorának két jellemzõ vonása volt: visszahúzódó természete és zenei érdeklõdése. Édesanyja visszaemlékezése szerint egészséges, életerõs csecsemõ volt. Sajnos három hónapos korában himlõellenes oltással megfertõzték. Ötéves koráig állandó orvosi kezelésben részesült. Az anyai féltés, dédelgetés félénkké tette, elbújt az emberek elõl, ha észrevette, hogy sajnálják. Betegsége miatt az átlagosnál késõbb kezd járni. Kétéves elmúlt már mire beszélni kezdett, de az éneket, a zenét már elõbb is feszült figyelemmel hallgatta. Alig egyévesen már jelezte, mely zenéket szereti, melyeket nem (beszélni még nem tudott ekkor). Másfél éves korában felismert egy dallamot, háromévesen fejlett ritmusérzékét bizonyította, négy éves korában egy ujjal kipötyögtette a zongorán a számára ismerõs dalokat (negyvenet tudott már, s ha mondták a dal kezdõ szavát, õ azonnal emlékezett a dallamára). Ezek a zeneszámok feltehetõen népies mûdalok lehettek. Ezt késõbb maga is megerõsítette vallomásaiban. Az igazi népdalt tehát Bartók gyûjtõ és kutató útján fedezte fel.

A kisfiú mindig nagy érdeklõdéssel hallgatta, illetve biztatta éneklésre a körülötte levõket. Figyelmét leginkább a hangszerek kötötték le, valóságos tanulmányokat végzett a vonós hangszereken. „Elsõ tanítóm édesanyám volt”-vallja. „…Március 25-én, éppen ötödik születése napján kezdtük el a tanulást, és április 23-án, Béla napkor egy kis négykezessel lepte meg az édesapját.”-emlékezik az édesanyja. A zene mellett nagy érdeklõdéssel foglalkozott természeti környezetével, selyemhernyókat is tenyésztett. Különben közismert nagy-nagy természetszeretete. Édesanyja tanítói szerepe azért is fontos, mert figyelme mindenre kiterjedt. Bartók Béla negyedik osztályig – feltehetõen – nem járt iskolába, de már nyolc éves korában magánúton levizsgázott a I–IV. osztályos tananyagból. A szülei különben is óvták a beteges gyermeket a sok sétától, az iskola pedig távol volt a lakásuktól. Hatéves korában utazik el elõször otthonról, az ausztriai Radegund fürdõhelyre apjával. Innen írja édesanyjának elsõ levelét is. Denis Dille Themetisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartók 1890–1904 (Bartók Béla ifjúkori szerzeményeinek a tárgymutatója) címû német nyelvû kötetében, amely a MTA gondozásában látott napvilágot, megtalálhatjuk az elsõ levél fényképmásolatát. Ötödik születésnapján, saját kérésére, anyja zongoraleckéket kezdett adni neki (1886).

A Nagyszentmiklóson szerzett zenei élmények közül kétségkívül nagy hatást gyakorolt a kis mûvésztehetségre az apja által vezetett Zene-és Dalegylet 1887. március 26-i nagysikerû hangversenye. Az eseményrõl megemlékezve, Bartók Béláné mondja, „Hogy ez volt az elsõ alkalom, amikor kisfiúk orchesterzenét hallhatott. Jól emlékszem még. hogy a Semiramis ouvertürjét adták elõ mint elsõ darabot. A vendégek tovább ettek-ittak, de õ azonnal letette az evõeszközt és teljes odaadással hallgatta a zenét, el volt ragadtatva, de méltatlankodva mondta, hogy tudtak a többiek enni, mikor ilyen szép zene szólt.” A Nagyszentmiklósi Közlöny tudósítása szerint a mûsoron: Induló, Egyveleg, Keringõ Strauss Cigánybárójából, Traviáta Verditõl, Magyar népdal-egyveleg, Donizetti Lammermoori Lucia stb. szerepelt. A terített asztalok körül 120 egyén szórakozott. Ami a szórakozást és a terített asztalt jelenti, nem kell meglepõdnünk, hiszen a vacsora, a hangversenyteremként szolgáló vendéglõ bérbevételének egyik feltétele volt. A fiatal Bartók zenei fejlõdésére visszatérve, szintén anyjától tudjuk, hogy hét éves korában a gyermeknek már „abszolút hallása volt”. Schreyer Viktor a következõket nyilatkozta ezzel kapcsolatban a Temesvári Hírlap egyik munkatársának 1926. november 19-én: „Tud már komponálni is, s bizonyságul bemutatta nekem a Trillereket. Mire én megkérdeztem, hogy hát ez micsoda? A kisfiú pedig ezt válaszolta: A Duna, amint folyik.” Tudjuk, hogy a szóban forgó szerzemény nem azonos a Duna folyásával, de része annak, éppen ezért a kis Bartók jegyzetfüzetében: „A Duna folyása, ajánlva mamának, 1890–1894. Szerzemény helye: Nagyszõlõs-Nagyvárad Nagyszentmiklós” beírás szerepel.