A Bartók család nem bánsági eredetû. Denijs Dille professzor, Bartók-kutató a Borsod megyei Borsodszirákon nyomozta ki a család õseit. A családfa a 18. századig vezethetõ vissza. Bartók János (1785–1876), a zeneszerzõ dédapja került elsõnek Bánságba. Feleségérõl, Bozsovits Katalinról (1792–1851) tudjuk, hogy Szabadkáról való és bunyevác származású.

A Bartók család nem Banátkomlósról, hanem Gottlobról került Nagyszentmiklósra. Bartók Sarolta itt volt óvónõ, Nagyszentmiklóson halt meg 1927-ben. Bartók János, a nagyapa 1863-ban, sikeres versenyvizsga nyomán a nagyszentmiklósi mezõgazdasági iskola tanára lett. Munkáját és mûveltségét elsõsorban a föld mûvelõinek szolgálatába állította. Nagy szerepe volt a nagyszentmiklósi iskola újraszervezésében. „A földmûves iskolát – írja Nagyszentmiklós tradicionális monográfiája címû mûvében Schreyer Viktor – Bartók János gazdasági tanár élesztgette.” Növendékeit anyanyelvükön tanította: magyarul, németül, románul, szerbül. Tudta, hogy alapos ismereteket csak anyanyelvén sajátíthatja el az ember. Idõsebb Bartók Béla apja halála után teljesen átszervezi a mezõgazdasági iskolát és zenei társaságot szervez Nagyszentmiklóson. A családot is neki kellett eltartania: négy lánytestvérérõl és idõs édesanyjáról gondoskodott. Szõcs Gyula szerint ekkor még a volt Cerbului, ma Tiberiu Brediceanu utcában laktak, házbért fizettek. Itt született az anyakönyvi kivonat szerint Bartók Béla, a késõbbi nagy zeneszerzõ. Apja fiatalon nõsült. Huszonöt éves korában, 1880-ban vette feleségül Voit Paulát, aki 1857-ben született Turócszentmártonban. Tanítóképzõt végzett, kitûnõ muzsikus volt. „Azt hiszem, zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettõl a finom lelkû, drága asszonytól örököltem” – emlékezett meg Bartók Béláné Voit Pauláról legilletékesebb életrajzírója: a fia. A házasságban tehát két okos, mûvelt lélek talált egymásra. A zeneszerzõ apja élénk szellemû, mozgékony ember volt, szeretett utazni. Egyiptomban is járt (ahol végzetes betegséget szerzett), de a bánáti, erdélyi tájakon barangolt a legszívesebben. Kitûnõ szakember, szellemes társalgó volt. Több érdekes cikke jelent meg barátja, Schreyer Viktor lapjában, a Nagyszentmiklósi Közlönyben. Õ harcolta ki a mezõgazdasági iskola új otthonának a felépítését, amelyet korszerû oktatási központtá alakított. Megszervezte az elsõ zene-és dalegyletet, amely 1887. január 16-án tartotta alakuló ülését. Számos nagysikerû hangversenyt szervezett. A Fekete Sas szálló éttermében többek közt Chopin, Verdi, Donizetti, Rossini mûveit adták elõ. Az édesapa szívesen hegedült, csellózott, kisebb táncdarabokat szerzett, dirigált is. Schreyer Viktor úgy vélekedik, hogy a kis Béla apjától örökölte tehetségét. A kora gyermekkor e csöppet sem szokványos szellemi légköre döntõ módon kihatott a nagy mûvész különben is korán kibontakozó egyéniségére.