Jó tempóban haladt e tanulmányokkal, ám az egész család életére nézve változást hozott id. Bartók Béla halála. Az édesapa fiatalon, 1888. augusztus 4-én, 32 éves korában hunyt el. Apja, anyja és bátyja mellé temették a németközségi temetõben. Férje halálát megelõzõen Bartókné, Voit Paula nem tanított az iskolában. Gyermekeit nevelte és zongoraleckéket adott. A család életrendjét megtöri az apa korai halála. A család fenntartásának gondja az anyára nehezedik. 1888 õszén hivatalos értesítést kapnak: az igazgatói lakást át kell adniuk az utódnak.

Bartókné gyermekeit továbbra is példás nevelésben részesíti, különös pontosságra és rendszeretetre szoktatva õket. A kisfiú gyorsan alkalmazkodott a szerény körülményekhez, az iskolai füzeteket esténként apja nehéz lexikonjai alá rakta, „mert csúnya a füzet, ha szamárfüles”-vallotta be felnõttes komolysággal. A rendszeretet korán beidegzõdött, második természetévé vált. Így ismerte Bartókot, a mûvészt mindenki: pedánsnak és rendszeretõnek.

Évenkénti költözés következett: Nagyszentmiklós után Nagyszõlõs, Nagyvárad, Pozsony, Beszterce, majd újra, ezúttal már végleg Pozsony. Az állandó mozgás és változás Bartók zenei fejlõdésére nem hatott kedvezõen, általában nem voltak képességeinek megfelelõ tanárai, vagy nem ismerték fel képességeit és rossz jegyekkel minõsítették õt. Ennek ellenére egy idõ után már darabokat is komponált, általában táncdarabokat.

Az édesapa halála után elõször albérletbe költöznek „a belvárosba”, a Nistor Oprean és a Gh. Sincai utca sarkán álló épületbe (akkori házszám 1049). Az anya egy évre helyettes tanítói állást vállalt a belvárosi iskolában (az épületben ma az I-IV. osztály tanul), a kis Béla itt fejezi be a IV. osztályt. Sajnos az iskolai bejegyzések eltûntek, keveset tudunk a jövendõ mûvész iskoláséveirõl. Bartókné közben magánzongora-órákat is vállalt tanítói kötelezettségei mellett. 1889 nyarán a tanítói állásra mást neveztek ki, a zongoraórák pedig nem biztosították a család megélhetését. Ezért elköltöztek Nagyszõlõsre, ahol az anya ismét taníthatott.

A rokonok egy része ezt követõen is Nagyszentmiklóson maradt. Bartók Sarolta és Aranka, a két nagynéni, az 1920-as években haltak meg és a család többi tagjai mellett nyugszanak a nagyszentmiklósi temetõben. Továbbra is a városhoz kötötték a mûvész lánytestvérét, Erzsébetet és édesanyját az itt maradt barátok, ismerõsök. Bartókék a rokonokon kívül elsõsorban a Jurkovics-, Schreyer-, Bayer családdal leveleznek a következõ esztendõk során. Az utódok ma is õrzik gyermekkori jegyzetfüzetét, amelyet Nagyszõlõsön keltezett elõször. A több mint száz oldalnyi értékes dokumentum számos utalást tartalmaz az említett kapcsolatok természetét illetõen. Itt olvasható a család barátainak névsora, valamint a gyermekkori olvasmányok és szerzemények címe és dátuma. Ismeretes ezeknek a kapcsolatoknak az alakulása is. Az ifjú Bartókot fõleg az egykori játszótársak iránti vonzalom fûti. Jurkovics Irminek éveken át hosszú levelekben számol be külföldi hangversenyeirõl. Sajnos a levelek nagy része a második világháborúban elveszett.

Pozsonyban azután Erkel László kezei alatt már komolyabb fejlõdés következett, Chopin, Liszt mûvei, valamint Bach Wohltemperiertes Klavierja is repertoárjára került. Egymás után ismerte meg a zeneirodalom klasszikusait, partitúrákat vett és játszott, s hallatlan inspirációt jelentett számára Dohnányi Ernõ pozsonyi emléke – Dohnányi Bartók érkezésekor ment Pestre a Zeneakadémiára tanulni. Õ volt az elsõ, aki Bartók képességeihez mérhetõ, vagyis konkurens volt. Õt követte akkor is, amikor nem Bécsbe, hanem Pestre utazott, a Zeneakadémián tanulni.

Bartók 1890 körül kezdte elsõ zongoradarabjait komponálni.