Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány tárgyalja. Míg a legtöbb életrajzi mû azt boncolgatja, hogy Liszt német vagy magyar nemzetiségû volt-e, olyan tanulmányokkal is találkozhatunk, amelyek azt állítják, hogy Liszt valójában szlovák nemzetiségû volt. A zeneszerzõ nemzetiségének hovatartozása csak 1918. után lett vita tárgya, 1918. elõtt Lina Ramann három kötetes életrajza teljesen elfogadottnak számított. Ramann állítása szerint: Liszt „Apja magyar volt, anyja osztrák”.

Liszt nemzeti hovatartozása a trianoni békeszerzõdés után vált igazán viták tárgyává. Ekkor lett Doborján Ausztria része, nem sokkal ezután került Liszt szülõházára a német nyelvû emléktábla is. Ezt követõen, 1931-ben Peter Raabe megjelentetett egy kétkötetes Liszt életrajzot Liszt Ferenc címmel, amelyben kijelentette, hogy a zeneszerzõ német eredete nem bizonyított. A nemzetiszocialista idõszak (1933-1945) német szerzõi mind Liszt Ferenc német származását hangsúlyozták. A vita a Liszt-emlékévben, 1936-ban csúcsosodott ki: számtalan cikk és tanulmány jelent meg, könyveket is írtak róla. Ekkor történtek az elsõ tudományos próbálkozások is: anyakönyvi kivonatok tanulmányozása, családfák felállítása. Bár a kutatók ugyanazokat az iratokat vizsgálták, az eredmények ellentmondásosak voltak. Ennek oka a kutatók politikai pártállásával magyarázható.

Liszt Ferenc doborjáni szülõházán ma két márványtábla található. Az egyiken, magyar nyelven, a következõ olvasható: „Itt született Liszt Ferenc 1811. október 22-én. Hódolata jeléül a Soproni irodalmi és mûvészeti kör.” Ezt a táblát a zeneszerzõ jelenlétében leplezték le, 1881. április 7-én. A másik táblán német nyelvû felírat olvasható: „Itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép állította a német mesternek.” Ezen táblát 1926-ban a német birodalmi kormány, az osztrák szövetségi kormány és a burgenlandi tartományi kormány állította.

Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erõsítette. Az egyik legjelentõsebb bizonyíték az, hogy habár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetõségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt. Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös levelébõl derül ki: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok.” (Liszt, Lammenais abbénak írt levele)

Liszt Ferencet akkor is magyarnak nevezhetnék, ha õ maga nem tartotta volna magát annak, ugyanis az apja, Liszt Ádám magyar volt. Erre több bizonyíték is van: Liszt Ádám családnevét a pozsonyi gimnázium anyakönyvébe Lisztnek és nem Listnek írták be.1823-ban magyar útlevelet állítottak ki a részére. Saját magát magyarnak vallotta (lásd. többek közt 1823. májusi pesti koncert plakátja, melyet saját kezûleg készített), ugyanakkor nem maradt fent egyetlen olyan feljegyzés sem, melyben azt állította volna, hogy osztrák, vagy német lenne