A kutatók és életrajzírók viszonylag keveset foglalkoznak Bartók nagyszentmiklósi kapcsolataival. Fontos tudni, hogy Bartók többször megfordult szülõvárosában az elsõ világháború elõtt és után is. Ide kötötte elhunyt apja iránti élõ emlékezete is. 1903-ban több napot töltött Nagyszentmiklóson barátai meghívására. Április 13-án itt tartotta elsõ nyilvános hangversenyét a Fekete Sas szállodájában. A mûsor a következõ volt: 1. Schumann: Szonáta, fisz-moll, 2. Chopin: a) Nocturne cis-moll, b) Étude c-moll, c) Ballada g-moll, 3. Bartók Béla: a) Ábránd, b) Etûd balkézre, 4. a) Schubert: Impromtu esz-dúr, b) Paganini, Liszt: Etûd e-moll, c) Saint-Saëns: Keringõ 5. Liszt: Spanyol rapszódia.”

Közben a rendezõség, pontosabban a Jurkovits-lányok számos plakátot helyeztek el a városban, értesítették a környékbeli falvak értelmiségét, s minden tõlük telhetõt megtettek azért, hogy barátjuk bemutatkozó hangversenye igazi társadalmi eseménnyé váljon. Az emlékezetes hangverseny elõtti napon újabb közleményt olvashattak a nagyszentmiklósiak a helyi lapban: „Bartók Béla, a nagyhírû zongoramûvész, városunk szülötte…hétfõn este tartja meg hangversenyét…A hangverseny iránt a környéken is élénk érdeklõdés mutatkozik, amelyet Bartóknak nemcsak kiváló mûvészete, hanem szülõvárosa iránti ama elõzékenysége idézett elõ, hogy itt tartja nagy körútja elõtt elsõ önálló hangversenyét. A mûvész már szerdán megérkezett városunkba és Bayer Gyula vendégszeretõ házának a vendége.” Bartóknak nagy sikere volt. Egy Bösendörfen zongorán játszott, amely hosszú ideig a Bayer-család birtokában volt, majd Buziásra, onnan pedig Nagyváradra került. Annyi bizonyos, hogy annak idején Bartók a nevét is beleírta. Az említett hangversenyre Bartókot anyja és húga is elkísérte. Meglátogatták a földmûves iskolát, elmentek a temetõbe is, ahol elidõztek az apa és a többi rokon sírjánál. Ezután Bartók Béla visszatért Budapestre, fõiskolai tanulmányainak befejezésére. Innen írta édesanyjának: „…ugyan minek tétének az újságba, hogy én Nagyszentmiklóson játszottam? Há` ez oly nevezetes esemény?…”

A Felsõ-Torontál címû helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zenemûvész érkezését. A cikk egyben azt is tanúsítja, hogy szülõvárosa zenekedvelõi mindvégig nyomon követték a nem mindennapi tehetség addigi pályafutását. A cikk osztrák és más lapokra hivatkozva emlékezik meg Bartók addigi sikereirõl. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felsõ-Torontálban a közelgõ Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttérõl – írja a lap – akkor, midõn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértõk érdeklõdését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával.(…)Bartók Béla legközelebb európai körútra indul, hogy mûvészetét bemutassa a vén Európának. Büszkék lehetnek a nagyszentmiklósiak, hogy Bartók Béla szülõvárosa iránt érzett kegyeletbõl önálló hangversenyeinek sorozatát április 13-án Nagyszentmiklóson kezdi meg.

Bartók Béla nem szerette a hangos hírverést, s különösen nem tartotta oly nagy eseménynek azt, hogy a család régi barátait zeneesttel ajándékozta meg. Azért mindig szívesen emlékezett vissza a szülõfölddel való találkozásaira.

Visszatért ide 1919-ben. Ekkor itt és a környéken népdalt gyûjtött. Búcsúlátogatására 1926 februárjában kerül sor, egy romániai hangversenyturnéja alkalmából. Sarolta nénjét és barátait kereste fel. Elidõzött a temetõben apja sírjánál. Nagyszõlõsre elkerülve szülõföldjén szerzett élményei nyomán két újabb szerzeményt komponált Bartók. Ezeket Op. 6 (oláh darab, Oláhos) és A ragedungi visszhang (Op.16) variáció jelzéssel látta el. Bizonyára ezekben is apja iránti tisztelete öltött mûvészi, zenei formát.

Ötvenedik születésnapja alkalmából a nagyszentmiklósiak ismét felkészültek arra, hogy vendégül lássák Bartókot. Emléktáblát szerettek volna elhelyezni a szülõházán. Nem rajtuk, sem Bartókon nem múlott, hogy a tervezett ünnepségre akkor nem kerülhetett sor…. Bartók Béla utolsó hangversenyére Temesváron került sor 1936.május másodikán, Zathureczky Ede hegedûmûvész társaságában. (A háborút megelõzõ hangulat feszültsége miatt a mûvész lemondott a turné további hangversenyeirõl, innen hazautazott.) A temesvári hangversenyen részt vett több nagyszentmiklósi ismerõse is, rokonok az apai ágról. Gyorgyevicsné Putics Natália a következõképpen emlékszik vissza a mûvészre: „Találkoztam Bartókkal. Galambõsz fején, szép kékesszürke szemén kívül megragadott egyszerûsége. Közvetlen és rokonszenves volt. Emlékezett rokoni kapcsolatainkra, bár csak a hangverseny szünetében beszélgettünk.” A temesvári fellépés után Bartókkal még folytak tárgyalások arról, hogy fellépjen Romániában, de az újabb élmény csak álom maradt barátai számára.