Egy ember imádkozni ment az Isten házába. Útközben betért a szomszédjához, hogy magával hívja.
- Nem mehetek – mondta a szomszéd. - Gyermekem lázasan fekszik, nem szeretném egyedül hagyni.
- Gyere velem –hívta az ember-, imádkozunk érte az Úrhoz, és minden jóra fordul.
- Köszönjük – mondta a szomszéd-, de én úgy érzem, itthon kell maradnom.
Az ember otthagyta és ment tovább. Az Isten házában sokáig imádkozott, de érezte, hogy imája nem ér sehová, hogy nem hallja az Úr. Feljajdult:
- Uram, hát nem hallasz?
- Mondjad, mit kérsz? –jelentkezett az Úr. – Nem érkezhettem meg előbb, mert a szomszédodnál voltam, hogy ápoljam a gyermekét, őt pedig megvigasztaljam.