Szívem tárom feléd,
Te meg némán hallgatsz,
De hát te vagy az Isten,
Te tudod, nem jó a zajban!

Minden lépésemet tudod,
Ismered minden imámat,
Mely hozzád szól naponta,
S nem rejti el hibámat!

Porba sújtanak a napok
Ólombilincseket vernek reám,
De mégis nézd, imára tárom kezem,
S így várok hittel Reád!

Nehéz a küldetés, nehéz
Mely nékem most adatott,
Mert hova mennem kell,
Ott nem élnek emberek szabadon!

Nehéz a küldetés, nehéz!
De gyáva soha nem leszek,
Ha megfogtam az eke szarvát,
Már el nem veszek!

Benned bízok Istenem,
Benned, ki hívtál egy hajnalon,
Hogy igaz csillag lehessek,
Szomorúaknak tûnõ alkonyon.

Mosolyod legyen ajkamon,
Könnyed, mindig szívemen,
Hogy igy meglássák koldusaim,
Õket mennyire szeretem!

Uram! Nem kérek nagyot,
Csak azt, hogy légy velem,
S mikor úgy érzem roskadom,
Engem szeretettel átölelj.

Nekem nem kell földi arany,
Csak gyermeki koldus ének,
Mely szívhez szólón zengi halkan
Valamit e földön, én is érek!