Lassú láz emészti testem
Torkomon genny fakad,
Érzem egyre erõtlenségem,
De elhagyni magam nem szabad.
Kínzón gyötör az éjszaka,
Hörgõim makacsul tapadnak,
Mint bûn, az ember lelkéhez,
Hozzám kíméletlenül ragadnak.

Talán ez lesz utolsó éjszakám,
Talán még lesz egy- két napom,
De még az is lehet, miért ne,
Hogy évnyi haladékot kapok!
Sorsom kezedben van Istenem,
Megadom magam szüntelen,
Hisz te tudod nékem mi a jó,
A késõbb, vagy a hirtelen.

A végcélom te vagy
S a nyugalom otthona,
Hol nincs betegség, halál,
Mi itt, e föld nyomora.
Nekem ott már nem fáj semmi,
Bár elõtted biztos remegni fogok,
Hisz én nem tettem semmi érdemit,
Olyat, mint az igazi nagyok.

Testem ismét lázban
Genny hatol át torkomon,
Én pedig, becsukom a szemem,
S várom szólító alkonyom.
Nem lesz kezemben bot,
Sem vándortarisznya,
Csak egy megtört szív,
Mely halál kelyhét kiitta.