Azok voltak ám szép idõk!
Midõn szállt, gyõzedelmi ének
Visszhangozva Kárpátokon is túl,
Ó áldott légy, Árpádoknak vére!

Nem volt nála vitézebb
Európa csodálattal nézett reá,
S mondotta ezerszer ezer szóval
Tisztelet néked, László király!

Ha kín gyötörte magyarjaid,
Ha láttad országunk nyomorát,
Te atyai kezeddel törölted
Könnyes arcunk szomorát.

Ha támadott ellenünk pogány
Te, magadra vetted Árpádok vértjét,
S védelmezted karddal, kereszttel
Mi magyarságunk számára érték!

Kemény kézzel, s Árpád vérrel
Elhoztad újra népünk tavaszát,
S adtad tudtára minden népnek,
Mi nem viselünk soha rabigát!

Hited volt a kereszt,
Benne, az Úr katonája lettél.
S megharcolva hõs utad
Mennyei koronát, tõle nyertél!

S jöttek századok, új jelszavak
Magyarabbnál, magyar urak
Kik feledtetni akarták az Eszmét,
Mely Emléked felé mutat!

Hiába küzdötök modern századok,
Hiába hoztok új képeket!
Feledtetni nem tudjátok,
Kiben Szent vér csörgedez!

Mi nem leszünk törpe népek!
Mi õrizzük, Szent László lángját!
S visszük tovább unokáink nemzedékén át,
Keresztény Magyarságunk álmát!