Magam sem tudom,
De egykor régen,
Nevem csillag volt,
S ragyogtam szépen.

Átkaroltam az árvát,
Könnyeket feledtem
S akit csak lehetett,
Mindig csak szerettem.

Irigyeim sokan voltak,
S vannak ma is nékem,
Mert én csak szeretni tudok,
Szemükben, ez a vétkem!

Kifordult ez a világ
Hisz õ is tehetné a jót,
Annyi a szegény itt e földön,
Ki várná, a szeretet szót!

Én csak ember vagyok,
Bennem sok érzés szalad,
S midõn beleolvadok a szívbe,
Leszek boldog, s igazán Szabad!

Mások könnyévé válok,
Ajkakon leszek nevetés,
Én nem bánom, de nem ám,
Mert ez jobb mint a feledés!

Csillag voltam én,
S ma is talán az vagyok,
De ezt már ne én mondjam meg,
Hanem Te, ki e soraim olvasod!