Gyermeki szemmel rám nézett,
Édesded volt gyönyörû mosolya,
Nem is emlékszem láttam- e
Ily mesés gyermeki arcot valaha?
Édesanyja karján nyugodott,
Mosolygott igaz, békés szívvel.
S én elkezdtem a szertartást,
Hogy megkereszteljem õt,
Megszentelt élettel telt vizzel.

Mosolya soha nem volt szebb,
Mig õ pihe- puha réten álmodott,
Én megszentelt olajokkal kezemben,
Ûztem gonosz démont mely ellene támadott.
Megfogtam kezét, szemébe néztem csendesen,
megsugva néki a legszebb titkot, mi létezik,
Ma Krisztusé leszel, ébredj drága gyermekem!

Kezemben a kis kancsó
A felnõtt szemek kisírva,
Hisz megkereszteltetett a gyermek,
Neve a mennyek országába beírva.
Édes felhõ ereszkedik boldogan,
A gyermek édesdeden játszik,
Sok-sok boldog angyallal,
Mely az õ világába immár látszik!

Boldog volt a mai nap, boldog
A mennyek kapuja nyilt csendesen,
S én vezethettem a gyermeki szívet,
Istenhez hû szívvel, s kedvesen.
A gyermek engem némán átkarolt,
S nem engedett el, én álltam tétován,
De megszólalt egy bölcs öreg hang,
Kis ember, kis ember, menj tovább!