18 AdarII 5784
2024-03-28
Útravaló:

 

Az oldalon használt javascriptet Krupa György készítette. A Clearbox JS2 letölthető innen:

 


Galéria - Feljegyzések

Rövid-hosszabb kiegészítések, gondolatok, fordítások, melyek nem kaptak külön oldalt, de a sumér témához szorosan kapcsolódnak.  Ninahakuddu

Várkonyi Nándor írta Ki volt Berosszosz?
Városnév variációk Indus-völgyi civilizáció
A Necronomiconról A Szent Nász szertartása
Az istenek neve Párthusok, A Párthus Birodalom
A kunhalmokról Sumér és a sumér nép megnevezései
Az Ur-i királysírok és temető Szabír, Kabar
Nimrod - avagy Bábel tornya Nimrod álma
Bevezetés a sumér nyelvbe A Kárpát-medence népeiről

Ki volt Berosszosz?

Berosszosz, görög nevén Berossos valahol Babilóniában született, i.e. 330-323 körül. A Szeleukidák birodalma ekkor formálódott ki. Akkád szülött volt, akkád neve Bel-re'ušu, aminek jelentése "Bel pásztora" (Bel vagy Bél = az Úr = Marduk). Egy időre elköltözött Kos szigetére az egyiptomi fáraó fennhatósága alá, Kisázsia partvidékére és asztrológiai iskolát alapított. Később Ptolemaiosz (az egyiptomi dinasztia első uralkodója, Nagy Sándor egyik hadvezére volt) fennhatósága alá tartozó régióban lakott. Nem ismert mikor halt meg. Fő műve a Babilónia Történelme egy teljes, befejezett mű, még az ókorban elveszett. A maradványok ókori klasszikus írók forrásaiból ismertek. Feltételezhető, hogy a művet I. Antiochus megrendelésére írta, akiben talán felvetődött a vágy az újonnan szerzett földek történelmét megismerni, de az is lehetséges, hogy a Nagy Templom papjai Marduk imádására kerestek igazolást a Szeleukidák földjén egy történeti munkában.
Műveinek idézetéből tudjuk, hogy a Vízözön, a Bábel torony legendája mint történelmi valóság ismert volt egész Közel-keleten, sőt az Ararát hegyén landoló vízözönt túlélő bárka helye is közszájon forgott Berosszosz idejében, ahogy az idézetekből megtudjuk.
Két idézetet írok ide ami Berosszosz munkájáról szól. Az első rövidebb -pár mondat-, a másik hosszabb lélegzetvételű.

Dr. Márki Sándor - Az ókor története c. könyvben írja:

"Mózes könyvének, az első világtörténelemnek olvasása már is azt a kérdést veti fel, hogy az emberiség múltjának megállapításánál az ő adatai is figyelemreméltóak-e vagy csak azok a dátumok, melyeket a legújabb kutatások szolgáltatnak? És ha csak az utóbbiakra támaszkodunk, nem tehet-e bennünket ingadozókká az a tény, hogy a történelmi bizonyítékok és leletek száma aránylag még mindig nagyon csekély? Pedig milyen különbség, ha csak hat vagy ha kétszáznegyvennyolc ezredéves múltról beszélünk! A történetíró 1910-ben, még a bizánci éra szerint is, csak 7420 esztendővel mer visszafelé tekinteni és eltöpreng Berosus adatán, aki szerint az özönvíz előtti idő 192 korszakból vagyis 691200 esztendőből áll."


Várkonyi Nándor a Sziriat oszlopaiban írja a vízözön kapcsán:

"De nem hagyhatjuk említetlenül Berosszosz elbeszélését sem. Berosszosz Bél-Marduk babiloni papja volt, ie. 280 körül írta meg Bab-ili birodalmának történetét görögül, három könyvben (Babülóniaka) I. Szeleukosz király számára, márpedig a Marduk templomában őrzött "szent" iratok alapján, mint maga mondja. Az iratok a sumérok első mitikus oktatómesterének, Oannésznek (Haninak) tanításait tartalmazták, s nyilván ez a templom volt megőrzésükre rendelt. Oannész félig hal, félig ember alakú, ahogyan vízilények, hüllők, kígyók, sárkányok az atlanti és más ősnépek isteni tanítói: a görög Aszklepiosz (kígyó) , a kínai Fu-hi (sárkány), a tolték Quetzalcoatl) és a maya Itzamma (tollasfarkú csörgőkígyó), a perui Chon (kígyó). - Berosszosz, a beavatott pap, tehát eredeti okmányok alapján dolgozott, és ez fontos körülmény, mert azt jelenti, hogy nem a Gilgames eposzt oldotta prózává, hanem műve ismeretlen forrásokat rejt. A könyv sajnos elveszett, csak azokat a részeit ismerjük, amiket Euszebiosz, Abüdénosz, Jesephus Flavius, Alexander Polühisztor, Georgiosz Szünkellosz másoltak ki belőle idézetképpen vagy kivonatosan. Az idézetek közül kivált azok érdekesek, melyek a világ- és emberteremtés mítoszait tartalmazzák, de régi forrásai miatt becses a vízözönről szóló töredék is, ennél fogva egészében közöljük. A nevek a szövegben az odaillő görög nevekre vannak átírva; Kronoszon Éát kell értenünk, Xiszuthroszon Utnapistimet. Berosszosznak a király, Xiszuthrosz története a fontos, így elbeszélése főként arról szól, hogyan istenül meg.
"Ardatész halála után fia, Xiszuthrosz uralkodott 18 szár évig [egy szár = 3600 év, tehát 64800 évig]; az ő idejében nagy vízáradás támadt, melyről a szent iratok a következőket mondják: Kronosz megjelent Xiszuthrosz előtt álmában, és kinyilatkoztatta, hogy Daisziosz hónap 15. napján [a nyári napforduló idején] az emberiség vízözön által megsemmisíttetik. Ennélfogva felszólította, hogy minden szent írást, elejét, közepét és végét, vigyen el Szippar városába és ott ássa el. Ezután ácsoljon vízi járművet, családjával, hű embereivel szálljon rá; meghagyta továbbá, hogy eleséget, ivóvizet rakjon be, szárnyas és négylábú állatokat vegyen fel, s ha mindezekkel elkészült, induljon útnak. Xiszuthrosz kérdésére, hogy merre vegye útját, azt felelte: >>Az istenek felé, kérvén őket, hogy az emberek sorsát jóra fordítsák.<< Xiszuthrosz engedelmeskedett, hajót épített, öt [vagy tizenöt] stádium hosszút és két stádium széleset; mindent belerakott, ahogy a parancs szólt, azután feleségével, gyermekeivel és jóembereivel a hajóra szállt.
"Az özönvíz megjött és nemsokára rá a vizek ismét elapadtak. Ekkor Xiszuthrosz kibocsátott néhány madarat, de mert sem eleséget, sem pihenőhelyet nem találtak, visszatértek a hajóra. Néhány nap múlva Xiszuthrosz ismét kieresztette a madarakat, s azok megint visszaszálltak a hajóra, lábukon iszapot hozva. Mikor azonban harmadszor is szabadon bocsátotta őket, nem jöttek vissza többé. Ebből Xiszuthrosz látta, hogy a szárazföld már felbukkant, s kibontva a hajó födelének egy részét, tapasztalá, hogy az egy hegyen megállapodott. Kiszállt tehát feleségével, leányaival és a korányossal, és a földet imádván, oltárt emelt, és áldozatot mutatott be az isteneknek, azután pedig övéivel együtt eltűnt. Midőn a hajón maradottak látták, hogy Xiszuthrosz nem tér vissza övéivel, ők is kiszálltak, és keresték, hangosan nevét szólítván. Azonban nem pillantották meg Xiszuthroszt, hanem Égből jövő hangot hallottak, hogy legyenek istenfélők, ahogy illik; mert ő [Xiszuthrosz] is jámborsága miatt vétetett föl az istenek közé, s ugyanebben a méltóságban részesült felesége, lánya meg a kormányos. És azt is meghagyta nekik ama szózat hogy menjenek vissza Babilóniába, s amint az istenek elhatározták, ássák ki Szippar városában az elrejtett iratokat, és terjesszék el az emberek között. Egyben megmondta a hang, hogy a hely, ahol vannak, Örményország földje. Miután ezeket hallották, áldozatot mutattak be az isteneknek, és gyalog visszatértek Babilóniába. Ennek a hajónak, mely Örményországban kötött ki, egy része még most is megvan az ottani kordüai [kurd] hegységben, és sokan a hajóról lekapart szurkot hoznak onnan, és többféle betegség ellen orvosszerül használják. Xiszuthrosz társai pedig, Babilóniába érkezve, kiásták a Szipparban elrejtett iratokat, és sok várost alapítottak, és templomot emeltek, és Babilont is újra felépítették."

Bábel mondáját Polühisztor és Abüdenosz, az Abydosi Ozirisz templom papja kivonatolta és Berosszosz nyomán megírta a káldeusok és asszírok történetét; (fura módon) az ő műve is elveszett, csak töredékeit bírjuk Euszebiosz, Kürillosz és Szünkellosz idézeteiben.
A Bábel toronyról ezt írja: "Beszélik, hogy a Föld első szülöttei, erejüktől és hatalmuktól elkapatva, magukat az isteneknél is különbnek tartották, és ott ahol most Babilon áll, roppant magasságú tornyot építettek. És már közel jártak az Éghez, midőn nagy szelek támadtak az istenek segítségére, s az építményt halomba döntötték. Ennek romjai Bábelnek neveztetnek. Ez emberek eladdig egynyelvűek voltak, de akkor az istenektől különféle nyelvjárásokat [idiomata] kaptak. Utána pedig háború tört ki Kronosz és Titán között." Értsd háború az égi és földi hatalmak között, a jól ismert világpusztító vihar. ....... Tudniillik a bibliai hagyomány és az asszír-babiloni népies etimológia a babel szót balal-ból [zavar] származtatta, ennek összevont kettőzése: balbel; az ilyen -gyakori- kettőzésnél a második törzsmássalhangzó összeolvad az ismételt elsővel, azaz lesz balbelből babel. De kétségtelen, hogy Babilon eredeti formája Bab-ilim, isten kapuja, igazolja ezt a város régi sumér neve: Ka-dingir-ra, ami ugyanazt jelenti."

Megjegyzés:
diğir, dingir sumér, jelentése: isten
ilu óbabiloni, jelentése: isten


 



vissza a lap tetejére


® by Ninahakuddu, 2008