1. alapvetés
A jobbágytudat egy különleges kapcsolat, amelyben csak a földesúr és tulajdona, a jobbágy létezik, a földesúr teljes mértékben uralja a jobbágyot, még a jobbágy élete is a földesúr kényén-kegyén múlik.
Ez a lét nem ismeri a másik jobbággyal való szolidaritást, vagy lojalitást. A jobbágytudatúak között értelmezhetetlen az összefogás, számukra az egyik jobbágy kiszolgáltatottságából nem következik a másik jobbágy kiszolgáltatottsága, mindketten a földesúrhoz kötődnek, egymáshoz csak annyiban, hogy egy a tulajdonos, aki kegyelméből élhetnek.
2. alapvetés
Az egyén teljesítménye az egyén saját sikere, amelyet adott esetben gyengíthet a másiké, ezért a teljesítmény tekintetében ellenfeleknek tekintik magukat.
Ebből következően egymással semmilyen viszonyuk nincsen, nem alkotnak sem csoportot, sem osztályt, nem vállalnak egymással semmilyen érdekközösséget. Miután a jobbágytudatú ember egyedül és kizárólagosan földesurának tartozik életével,
az egyik ember könnyen a másik, vele egy szinten lévő ember farkasává válhat.
3. alapvetés
A jobbágytudatú emberek elszigetelten állnak a szervezett és felsőbbrendű földesúri hatalommal szemben, és ezt a hatalmat zokszó nélkül kiszolgálják.
Számukra társuk büntetése csak intő jel és bizonyosság, hogy a hatalom tényleg büntet, s nem gondolkodnak el azon, hogy ezt a viszonyt összefogással meg kellene (lehetne) változtatni a jobbágyság javára.
Még azt a fogalmat sem érzik át, hogy jobbágyság, számukra ilyen nem létezik, nem érzik együvé tartozónak, közösségnek magukat, így az abból kivezető utat sem keresik.
4. alapvetés
Egy dolog egy életközösségben élő nép, nemzet adott, örökölt tudata és egy másik dolog, hogy egy nép, nemzet hogyan éli meg a külvilág szakadatlan változását, fejlődését.
További kérdés, hogy a világban zajló változások melyik történelmi fordulatban élő nép, nemzet számára hoznak valódi változásokat, teli értékkel, értelemmel, s melyiknek jelentenek pusztán tartalom nélküli, sokszor zűrzavaros, felforgató eszméket!
A jobbágytudatban élők számára a polgári eszmék éppen ilyenek, felforgatók, értelmetlenek, zavarosak s legfőképpen azért is elutasítandóak, mert kifejezetten azok ellen irányulnak (t.i. a földesurak ellen), akiknek a létezése lehetővé teszi, hogy a jobbágytudatúak élete ebben a földesúr-jobbágy kapcsolatban értelmet kapjon, lételemmé váljon, a tulajdon, a „jószág” fogalma megnyugtató társadalmi alapvetés legyen.
A tudat, hogy földesúr nélküli világban éljenek, megrémiszti őket, hiszen kell, hogy valaki közvetítse azokat az értékeket, amelyek által eligazodhatnak a világban, s amely világnak törvényeit csak azok ismerik, akik parancsolnak nekik...
Boldog(!) belenyugvással fogadják el a feudális protokollt, az atyai gondoskodást és a vele együtt járó drákói szigort, cserébe a biztonságos kunyhóért, a százszorosan ledolgozott haszonbér földért, a titokban lopkodott termésért, az erdei gallyakért!…
5. alapvetés
Lehet bármilyen modern a kor, amelyben a jobbágytudatú ember él, sem a technika, sem az ideológia nem tudja kiakolbólintani ebből a langyos sárból, ebből a dagonyázó életmódból, ahol megmondják neki, mit tehet és mit nem, büntetik, ostorozzák, a másik ellen uszítják - mindezt elviseli, mert az ő földesura teszi ezt vele, és...
...a földesúr maga az ideológia, és egyben maga a valóság!...
6. alapvetés
A vágyak közt azért ott van egyfajta szabadságvágy, ami meghatározatlanul, talán idegesítően zavaros módon jelen van a jobbágytudatú lelkekben, s ezt az érzést időről időre felerősítik a változások, mi több, a változások idővel és időnként őket is kisebb-nagyobb (gyakran nem kívánt) változtatásokra sarkalják.
Ebből fakadóan vágynak (és várnak) a jobbágyfelszabadításra, ám ez nem jelent mást számukra, mint
...változatlanul jobbágyként élni, de földesúri kiváltságban...
7. alapvetés
Ergo, a teljes, tiszta önállóság és szabadság nem kell, félnek tőle, az önállóság és a szabadság föléjük magasodó szirtje taszítja őket.
A szabadság kitaszítottság, a szabadság Rózsa Sándor......és mindaz, ami ebből következik...
8. alapvetés
A jobbágytudatú ember nemcsak statikus díszletként tehet jó szolgálatot gazdáinak, de védelmükben aktív fegyverként is bevethető. Mert természetesen a jobbágytudatú ember ugyanúgy bevethető, mint egy vállról indítható rakéta, vagy mint egy taposógránát...
Erre a bevetésre akkor kerülhet sor, ha a társadalom egyes - az uralkodó osztály szempontjából egyébként is felesleges és kellemetlen - csoportjai, rétegei ellentétes, zavaró módon gondolkodnak, vagy cselekednek. Ez nagy valószínűséggel felbosszantja az uralkodó osztályt, és arra sarkalja őket, hogy megbosszulják e csoportok, rétegek indokolatlan tetteit...
Ilyenkor kerül bevetésre a jobbágytudatú ember. Csoportosan vagy egyenként, ahogyan a helyzet adja. A jobbágytudatú ember ezt is tudomásul veszi, sőt, mi több, örül neki. Legalább visszatörleszthet valamennyit a nagy-nagy kegyelemből, amiben részesül. Hogy él. Hogy élhet és létezhet. Hogy kicsiben azt teheti, amit uraik nagyban. És ez kielégíti, örömmel és hálával tölti el a jobbágytudatú embert.
9. alapvetés
A jobbágytudatú ember szóról szóra elhiszi, amit mondanak neki. A jobbágytudatú ember nem kérdőjelezi meg, amit hall. Tapasztalásból tudja, ez sohasem vezet jóra.
A jobbágytudatú ember tehát azonosul azzal, amit hall, ez az ő stratégiája, ez a teljes hasonulása urához. Még ha fel is merül benne, hogy a dolgok máshogy történnek, mint ahogyan az ő tudomására hozzák, szinte mantraként ismétli - talán hangosan is - a szájába adottakat, amíg elhiszi, így történt... Hogy így is történhetett... Biztosan így történt... Ez az igazság.
A jobbágytudatú ember egyáltalán nem ostoba ember. Azaz, lehet, hogy ostoba, de nem hülye. Csak szegény, vagy bukott, vagy öreg, vagy szánalmasan együgyű. Vagy olyan közösségben él, ahol hinni is közösen kell.
10. alapvetés
A jobbágytudatú emberek - gazdáik szerint - a társadalom legnagyobb csoportját képviselik. Lehet, hogy ez nem így van, de a jobbágytudatú ember így tudja, és
...ez a hit a jobbágytudatú ember kedvére van...
Az uralkodó osztály a jobbágytudatú embert meghagyja ebben a hitében, sőt, ezt a hitet még táplálja is. Ezáltal lesz az ő hatalma erősebb.
A jobbágytudatú ember meg lett vezetve. Csak ezt ő nem tudja. S nem is fogja tudni soha. A felismerés nem a jobbágytudatú ember sajátja, ezért jobbágytudatú,
hogy a jobbágytudatú ember egyszer majd megváltozik, hiábavaló és felesleges időpocsékolás...
...így minden várakozás arra,
