Politikai marketing
November 11th, 2006 by Mátyás BalázsHogy lehet politikát eredményesen eladni?
Hát úgy, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy eladsz nekik.
Magyarán spontán, rutinból megvegyék azt, amit, eléjük rax, mert az divatos, trendi, meg tök jó.
Hát ennyi a recept. Nem kell más.
Ha politikát akarsz eladni, csatold tök kommersz, de trendi termékekhez, életstílusokhoz, úgy, hogy ne vegyék észre, hogy politikát vesznek becsomagolva.
Hogy szalonspiccesen, hogy jöttem rá erre a felfedezésre?
< Felfedezés, mert hiába éreztem eddig is, hogy így próbálnak manipulálni, nem tudatosult bennem, hogy ez egy nagyon egyszerű, és hatásos technika.>
Úgy történt, hogy alapvetően immunis vagyok a csomagolásra, azaz nagyon gyakran átlátok a lila ködön. És csodák csodájára most nem láttam semmit mögötte. Egyből gyanússá vált. A dohányzásról való leszokásról volt szó. Ez egy nagyon szép csomagolás lenne, de most nem raktak mögé semmit. Nekem sikerült indok nélkül egyik napról a másikra leszoknom. Tudom, hogy ez mennyire pozitív gondolat.
Ha sok ilyen pozitív gondolatot sugárzunk egy csatornán, akkor nyugodtan közé rejthetjük a politikai üzeneteket. Kajálni fogják.
Ez a felfedezés arról a gyarló tulajdonságról szól, hogy a dolgokat csak akkor vesszük igazán észre, ha már a hiányát érezzük.
November 15th, 2006 at 1:42 pm
Igen, ahogy Wermer András is mondotta volt, „a mosópor és a politika eladása technikailag semmiben sem különbözik”. Mondjuk mosóporból azért nagyobb a választék…
De bármit is adsz el, valójában hitet adsz el, egy életérzést, a fílinget.
A dohányreklámokban sem azt mondják, hogy szívd x márkát, mert az nem olyan büdös vagy mert az „light”. Egyszerűen megjelenítenek egy célcsoport számára kívánatos életformát, amihez tartozni szeretnének, (ami trendi), közben fel-feltűnik a dohánytermék csomagolása, neve. Mondhatni: árukapcsolás. A dohánytermék megvásárlásával valójában egy életérzést szeretnél megvásárolni, hisz azért azt a terméket vetted meg, mert abban a reklámban ábrázolt célcsoporthoz tartozol/szeretnél tartozni.
Az átverés ott van, hogy hiába veszed meg a szimpatikusabb életérzést ábrázolót (mondjuk egy Marlborot), ettől még ugyanolyan csóró maradsz. Az életérzést vetted meg, de a cigiért konkrétan fizettél, nem is keveset – és a gyártónak épp ez volt a célja. Mondjuk azt szar beismerni, hogy a Marlboroval illusztrált életforma nem jött el számodra a cigitől, és ezért nem is fogod. Győzködöd magad, hogy te igenis ahhoz a csoporthoz tartozol, és megveszed a következő dobozt is.
Tehát ábrázoljuk magunkat olyannak, amilyennek szeretnénk, hogy az emberek lássanak minket! Mondjuk, nem árt, ha van konkrét stratégiánk az image építésére.
Na most mindezt a politika színpadán a jelenlegi nagyobbik kormánypárt sikeresen alkalmazza. Igaz, a vásárlók üres mosóporos dobozokat kapnak tőlük, de mint említettem, azt a tényt, hogy „átbasztak, mint szart a palánkon” a legnehezebb saját magunknak bevallani. Mert senki sem szereti hülyének érezni magát – és ezt a továbbiakban is ki lehet használni: és újra és újra átverni ugyanazokat az embereket!!!
Mi ebből úgy törhetünk ki, ha nem csak a csomagolást adjuk el, hanem a dobozt meg is töltjük tartalommal: elérhetővé tesszük az elérni kívánt életforma megvalósítását. Igaz, ahhoz, hogy ezt megtehessük, előbb el kell adnunk a mosóporunkat! Utána bizonyíthatjuk, hogy tényleg „fehérebbre mos”! (No, akkor most jól megcáfoltam az előző mondatomat.)
Igaz, mivel a „fehérre mosás” alapkövetelménynek számít – tehát jogos elvárás, ezt semmivel nem fogják honorálni számodra a következő vásárlásnál. Ha viszont a vásárló kifejezi, milyen elvárásai lennének még a mosóporral kapcsolatban, azt is ki kell tudni elégíteni. De ha igazán jobb akarsz lenni, elő kell állnod néhány extrával, amit csak a te mosóporod tud és más mosópor cég még nem talált ki – mert másra helyezte a hangsúlyt.
Egyébként igaz a mondás: a demokrácia a 30 % diktatúrája. Ha van 30 %-nyi ember, akik elég meggyőzően tudják állítani, hogy az a párt tényleg jobb, mint a másik (a többi), éppen elegen fognak még rá szavazni.
Meg kell érteni a vásárlót. Azt az érzést kell neki eladni, hogy most azt vette meg, amit ő akart megvásárolni – nem azt, amit mi akartunk neki eladni. A legjobb, ha akkor is boldog a termékkel, amikor már tisztán látszik, hogy ráfizetett: üres a doboz.
Nézd meg az Ördög ügyvédjét – ha még nem láttad. Alapfilm.
November 15th, 2006 at 2:23 pm
Ez mind szép és igaz! Megtudtunk sok mindent a cigikről, meg a mosóporokról. Megtudtuk azt is, hogy nagyjából ugyanúgy van ez a politika terén is. Viszont azt, hogy a politika területén mindezt hogy lehet elérni, na arról “halvány kisegítő pót fogalmunk” sincs továbbra sem.
November 15th, 2006 at 2:39 pm
30% diktálja az életét a 70-nek, szavazatával? Első közelítésben még egyet is lehet érteni. Azonban ha az őszi választásokat nézzük, akkor a tavaszi 30% körüli társaság 15-20% ra apadt, mert közülük sokan nem azt akarták, amire akkor szavaztak. Ha mindent figyelembe veszünk, hogy valójában kik gyakorolják a diktatúrát, akkor az a maradék 15% -ból csak pár fős különböző érdekcsoportok, tanácsadói testületek maradnak. Ami szerintem max. 100 fő. Ők ténylegesen bele tudnak szólni abba, hogy miként alakuljon a többiek élete, de lehet hogy túlzok a 100 fővel!
November 15th, 2006 at 4:47 pm
„Ez mind szép és igaz!”
Mondjuk, én ezt úgy módosítanám, hogy ez nem szép, de igaz.:-)
És hogy hogyan kell a politika területén ezt csinálni? Hát erről szólt az egész: adj el egy életérzés! Hitesd el a népekkel, hogy rád van szükségük.
Mondjuk, ehhez meg kell értened, mi motiválja őket!
Amit egyszer már megkaptak, azzal másodszor már nem lehet nyerni. Tehát, ami ma még extra a mosóporodban, az holnaptól már mindenki számára alapkövetelmény – és ehhez képest kell újat nyújtani.
És ismerni kell a nép lelkét. Persze ezt sötét erők ezt arra is felhasználják, hogy mérgezzék azt.
Nézzük csak, mivel lehetett nyerni 90-ben: „Nyugodt erő”, „Házat, hazát”, „Tovarisi, konyec”. Abban az időben mindenki egy emberként akart megszabadulni a ruszkiktól és független hazát akartunk.
„Van, aki szabadon szereti”, „Tudjuk, Merjük, Tesszük”, „Félre a kételyt, Tölgyessy Pétert!” – no, ez legfeljebb egy szűk értelmiségnek mondott valamit, legalábbis Tölgyessy neve. A nép úgy általában nem ismerte. Pedig minden le volt zsírozva a szadisták győzelmére, az amerikai nagykövet még a szadesz székházban is éjszakázott.
Persze az emberek a szocializmus látszólagos jóléte után alaposan pofára estek a rendszerváltás(?)kor: munkanélküliség, infláció – ami megvalósult; valódi kárpótlás és elszámoltatás – ami nem valósult meg. Egyértelmű volt 94-re a bukta.
A szadesz attól sikeres, hogy ők kormányon is úgy tesznek, mintha ellenzék lennének. Hisz a fennálló kormányt mindig utálni kell – különösen persze akkor, ha „jobboldali”.
94-ben ez elegendő volt a 2/3-hoz: „Hogy a szakértelem kormányozzon”, „Kiszámítható jövőt!”, „A megbízható megoldás”, „Lehet másként! Lehet jobban! MOST szavazzon meggondoltan!”
Jött a suttogó propaganda, hogy „ezek már 40 év alatt annyit loptak, hogy már nincs rá szükségük, ezek nem fognak már lopni, bezzeg a többi, aki még nem lopott – mert nem volt rá lehetősége – az most lopna”. És persze „ezek értenek hozzá, szakértők, hisz már 40 éve kormányoznak, ők tudják, hogy kell, nem úgy, mint ezek (MDF), akik így tönkre tették az országot”. Igen, ezt az életszínvonal-csökkenés miatti csalódottságot kellett csak meglovagolni. Hisz az emberek 90-ben azt hitték, most majd jobb lesz – de akkor rosszabb lett. Elillant a kádári látszólagos jólét, és belecsöppentek a nagy magyar valóságba. Más kérdés, hogy Antallék nagyon sok mindent el is barmoltak. De talán meg volt kötve a kezük…
November 15th, 2006 at 5:04 pm
De vajon csak a kormányzó pártokat tekinthetjük egy választáson győztesnek?
És egyáltalán, miért nem beszélünk soha arról, hogy mi emberek győzünk, és nem egy párt?! Hisz egy pártnak általában épp az lenne a feladata, hogy a választói érdekeit képviselje. Ehelyett arról beszélgetünk, hogy melyik párt győzött.
Ha most belegondolsz, mind a 4! A kérdés, mi, magyar emberek (leszámítva azt a 386-ot) mikor fogunk győzni.
Jelenleg úgy néz ki, hogy van néhány párt, akik 4 évenként megengedik nekünk, hogy őket újra és újra megválasszuk.
Pedig eredetileg arról lenne szó, hogy ők szolgálnak a nemzetnek. Ugye a miniszter és a ministráns ugyanazt teszi: szolgál. Elvileg.
Szóval csak a kormányzó pártok a nyertesek? Ugyan! Néha valaki azzal nyer, ha türelmesen kivár – ellenzékben. Legalább is, ha pártról van szó. Mert közben viszont mi, emberek egész rendesen szívunk, míg ők azzal is nyernek, hogy majd nem ők lesznek okolhatók pl. az elkúrásért. (Ami persze nem igaz, mert 1998 óta igenis minden rosszról, ami ebben az országban történik, arról csakis OV tehet. Akár szárazság van, akár árvíz, akár hóvihar, az biztos, hogy OV idézte elő.)
November 15th, 2006 at 6:33 pm
És egyáltalán, miért nem beszélünk soha arról, hogy mi emberek győzünk, és nem egy párt?!
Talán egy következő választáson érdemes lehet ebből a kérdésből kiindulni!
Az emberek nagy része ugyanis nem érzi magát győztesnek. Persze a választóknak az a része, akik elmentek választani, és a későbbi győztesre (megint a párt a győztes!) voksoltak, abban a hitben ringatják magukat, hogy „győztünk!”. De vajon tényleg győztek? Egy idő után már nem biztos, hogy győztesnek érzik magukat.
Aki meg a vesztes pártra szavazott, vesztesnek is érzi magát.
A 2002-es választási vereség nagyon jól jött a Fidesznek! Igazából akkor derült ki, mekkora is a támogatottság. Akkor, a két választási forduló között történt valami az emberek lelkében. Valami jó. És összefogtak szeretetben. Ugyan az eredményt nem sikerült megfordítani, de az emberek, akik egész addig soha nem beszéltek még a szomszéddal sem politikáról, most egyszerre rádöbbentek, hogy „te is?!” Persze a következő kérdés soxor az lett, hogy „de akkor ki szavazott ezekre?!” Az emberek ezek után már keresték egymást, polgári körök alakultak, volt egy civil összefogás valamiért, nem valami ellen.
2002-ben a Fidesz nagyon elhitte, hogy ő itt már 4 év alatt annyi jót tett, hogy az emberek ezt egész biztos meghálálják, és újraválasztják őket.
„A választás fogadás a jövőre, nem pedig a múlt népszerűségi tesztje.”
Tehát, amit a kormány pozitív értelemben tesz, az természetes, az jár. És az a következő kampányban már „alapkövetelmény”, tehát ki nem mondva elvárják, hogy teljesítsd.
2002 tavaszán ültem a buszon, mögöttem valami cigány kiscsajok olvasták a maszop szórólapját. Nagyon örültek, mert minden 3. szó az volt, hogy „ingyen”. Odaszóltam nekik, hogy „igen, persze, és kolbászból lesz a kerítés is!” Erre még jobban megörültek! Erre ledöbbentem. Az emberek tényleg ennyire hülyék?! Ezek tényleg elhitték, hogy kolbászból lesz a kerítés!!!
A Fidesz nem kampányolt és vesztett. Ugyanakkor persze nyert is – de ezt már részleteztem fentebb. Viszont ami sokkal nagyobb baj, hogy nem tudott élni azzal, amit 2002-ben nyert! Az összefogás, a polgári körök valahogy el-eltünedeztek. Lett is 2006-ban újabb vereség…
2006 teljesen másként hatott. Valahogy úgy tűnt, hogy a Fidesz valójában nem is akart nyerni. Talán azért, mert tisztában voltak vele, hogy a posztkommunista, vadkapitalista, álliberális, intoleráns, magyargyűlölő rablóbanda élükön a pszichopata, exhibicionista hazudozóval a szakadék szélére juttatta az országot, és arra gondolhattak, mindezért ők vigyék is el a balhét!
Talán. De a mi szavazóink győzni akartak. A szavazóinknak ez a választási vereség összetörte a lelkét. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezt megint mi, emberek szívjuk meg.
És mi van 4 évig? Addig kuss?! Tényleg ez a demokrácia? Most akkor a demokrácia rabságában vergődünk? Tényleg azt jelenti a demokrácia, hogy 4 évenként 1x megkérdezik, melyik párt képviselőit kívánod újabb 4 évig megkímélni a munkanélküliség rémétől?! (No, nem mintha félteném a kiesetteket.)
Ezért is a sok kiábrándult ember! Ezért maradnak otthon. Mert úgy érzik, nincs választási lehetőségük. Akármit is választanak, mindig ugyanaz a 386 ember ül a Parlamentben. (Persze van egy kis fluktuáció, de az a lényegen nem változtat.) Gondosan sulykolják is beléjük, hogy „egyik kutya, másik eb”, „minden politikus lop”, stb.
Az a réteg pedig, aki 2002-ben is és 2006-ban is vesztesnek érezte magát a választási eredmény miatt, csalódott, mert úgy érzi, ellenzékben az általa választott ellenzéki képviselők maximum beszélhetnek, hogy ez vagy az nem jó, de ettől még minden megy tovább a rossz úton. És ilyen szempontból nézve, semmi szükség rájuk (ellenzéki képviselőkre, mert csak fölöslegesen beszélnek), legfeljebb 2/3-os törvényekhez. Ma 50 % + 1 fővel egy kormány azt tesz velünk, amit akar. A győztes mindent visz. És az emberek emiatt elfordulnak a politikától. Úgy érzik, nincs beleszólásuk. Ilyenkor aztán előkerül a tehetetlen düh, és esetleg megostromolják a tv székházat… (Persze az provokátorokkal szigorúan elő volt készítve, ahogy október 23. is…)
November 15th, 2006 at 7:38 pm
Szerintem akkor is szép, mert a jó (hatásos) reklámok világa, életünk azon részeit emeli ki, amelyek valóban szépek. Lehet nem szeretni a reklámokat, de azokat az életérzéseket, amiket meglovagolnak kidobni a reklámokkal együtt butaság! A többiről meg: no így már más, itt már volt konkrétum bőven, hogy a mosóhatást mivel kell behelyettesíteni a példákban. THX. Tanulságos iromány.
April 19th, 2007 at 5:30 pm
Már rég az előzőekhez akartam írni, hogy volt a ‘94-es kampányban egy nagyon fontos ígéret: újra “háromhatvan” lesz a kenyér ára!
Sajnos azok az emberek, akik azt gondolták, hogy a rendszerváltással együtt a jólét is “mindjárt másnap” beköszönt, szembesültek a hatalmas inflációval és munkanélküliséggel. Kiábrándultak a “rendszerváltás”-ból, és egyre inkább nosztalgiával gondoltak az azt megelőző évekre.
Ezt csak ki kellett használnia az MSZP-nek.
Egyébként nem hazudtak akkorát: hamarosan tényleg lesz “háromhatvanas kenyér”, igaz nem forintban, hanem euróban…
July 9th, 2022 at 4:14 am
dailytokenews ilk haberlerimiz olarak sizlere hizmet vermekten guru duyaruız
March 17th, 2023 at 9:47 pm
Hello! I could have sworn I’ve been to this blog before but after browsing through some of the post I realized it’s new to me.onwin
April 30th, 2024 at 9:28 pm
batmanapollo.ru