Üdvözöllek honlapomon!

Szomorúsággal tölt el, amikor azt tapasztalom, hogy még szoros és összetartó közösségeken belül is van, mikor mindenki kölcsönösen hülyének nézi egymást.

Lehetséges ez? Miért van ez így? Hogy is van ez? Kell e szomorkodni rajt?

Természetes versengés a közösségen belül elismert, és el nem ismert, de létező pozíciókért?

Minden bizonnyal, de van valami más is, ami közösségek nélkül is jellemző emberi természetünkre. A kellő empátia hiánya, amely csupán lustaságból fakad. Mindig könnyebb a másikat egyszerűen hülyének nézni, mint empatikusan szemlélni motivációit!

Lehetséges ugyan, hogy akit lehülyézünk, annak nincs megfelelő tudása, nincs a miénkéhez mérhető intelligenciahányadosa, vagy éppenséggel az érzelmi intelligenciája alacsonyabb a miénknél. De óvatosan bánjunk a meglehetősen sértő értékítéleteinkkel! Mert mindig lehet nálunk több háttértudással rendelkező, értelmesebb, vagy csupán erkölcsösebb személy, akinek a nyilvánosságra kerülő véleménye alapján a mi helyesnek vélt értékítéletünk szánalmas ripacskodássá silányul! Egyrészről szomorú, hogy a lehülyézések túlnyomó többségében ez a helyzet, másrészről nem kell siratni, mert minden egyes lehülyézéssel tisztul egy kicsit a kép a fejekben az adott kérdésről, nő a helyzetértékelő képességünk, és fejlődik a közerkölcs!