Üdvözöllek honlapomon!

“Nem tudom, hogy lehet …”
“Nem értem miért, …”

Nagyon sok hasonló kezdetű mondatot hallok felelős politikusainktól. Ezen mondatok egyenes jelentése ellenére a szövegkörnyezetből leggyakrabban mégis az világlik ki, hogy valójában érti és tudja az illető az indokokat. Mégis nyomatékosabbnak találja, ha ilyen költői kérdés formájában közvetíti gondolatait.

Számukra idézném az Ismerős Arcok zenekar szavait:
“Nem tudni dolgokról az nem érdem!”
“Nem válasz semmire az, hogy nem értem!”
és üzenem mindenkinek, aki azt hiszi, hogy a hasonlóképp kezdett fennkölt mondatainak súlya van.

Ugyanígy vélekedek az újabban szintén divatos: “Miről is beszélünk?!” költői kérdésről. Helyette javaslom, hogy a Tények nyomatékosítására helyezzük a hangsúlyt!

Az ember tagadhatatlanul társas lény! Közösség nélkül életképtelen egyed pusztán. Robinsonok létezhetnek ugyan, de kihalásra vannak ítélve! Mindenki, aki részt vesz a közéletben, az, még ha akaratlanul is, de politizál!

A marxista ideológiával ellentétben a politika tehát NEM a hatalom megszerzésének és megtartásának a tudománya! Gondolkodjunk csak bele, milyen embereknek hoz az hasznot, ha a jó emberek távol maradnak a politikától? Ez mindig jusson eszünkbe, mikor a független, politika mentes, tisztán szakmai közélet hamis illúziójával próbálnak etetni minket!

Az a legszerencsétlenebb, ha a politikai elit üldözi a szellemi elitet. Látványos gazdasági, társadalmi, és kulturális hanyatlás következett be mindig, ha a hatalom üldözte az értelmiséget. Lásd Hitler, Sztálin, illetve a középkori abszolutizmusok. Legfőbb stratégiájuk, hogy képzetlen, de szolgalelkű politikusokkal vették körül magukat. Az sem sokkal szerencsésebb eset, ha a politikai elit hatalmával visszaélve irányítja a szellemi elitet. Lásd anyagi függés, és médiabefolyás!

Az a legszerencsésebb, ha a szellemi elit irányítja a politikai elitet, de még jobb, ha politikai elit a szellemi elit köreiből érkezik. Ekkor szolgálja a politikai elit leginkább a közjót, és ekkor a legkisebb a hataloméhsége is! Természetesen csak azokat az értelmiségieket tekintem szellemi elitnek, akik meg tudják tenni azt a logikai lépést, hogy az ember csak akkor lehet sikeres, ha a szűkebb és tágabb közösségének minél több tagja sikeres! Képesek eljutni a szellemi fejlődés azon fokára, hogy a sokezeréves vallási paradigmákat nem tekintik irracionálisnak.

Már az Internetet szülőanyja, az Arpanet megalkotásakor is az egyik legfontosabb szempont volt a hibatűrés. Ha az egyik elem kiesik, attól még a többi tud egymással kommunikálni. Például atomtámadás esetén. Ezért olyan szabályokat hoztak létre az összekapcsolás, és a működtető szoftverek megalkotásakor egyaránt, amelyek mindezt biztosítani tudták. Elosztott rendszert alkottak. A modell annyira sikeres volt, hogy lett belőle Internet. A globalizáció egyik nagyon hasznos terméke.

Sajnos nem minden globális rendszert terveztek ilyen gondos elővigyázatossággal. Nem kell az előző példától nagyon eltávolodni. Ott van például az erősáramú nemzeti határokon átívelő elektromos hálózat. Már többször volt rá példa, hogy egyetlen egy lokális probléma egész régiókra kiterjedő lavinaszerű áramszünetet okozott. Mind Európában, mind Amerikában. Nem véletlen tehát a lokálisan behatárolt (akár csupán egy településekhez kötődő) kis erőművek nyugat-európai divathulláma. A rendkívül sérülékeny globális rendszerek hibatűrő alternatívája tehát a hálózatba kötött, viszont decentralizált lokális rendszerek építése, amíg nem késő.

Természetesen az elosztott rendszerek hibatűrése nem csak a műszaki rendszerekre igaz. Az élet szinte minden területén találhatunk olyan pontokat, ahol van értelme ez irányú törekvéseknek. Csak lehet, hogy éppen másképp hívják. Például regionalizmusnak, vagy autonómia törekvésnek. De beszélhetünk akár a fogyasztói kultúra lokalizációjáról. A patrióta vásárlási szokások például védelmet jelentenek a globális piac függőségeitől. Ha esetleg helyi ellátási gondok akadnak, akkor még mindig ott van a külső segítség.

Ha csak a külső megoldásra támaszkodik mindenki, akkor a helyi források hiánya miatt katasztrofális hatásai lehetnek az esetleges ellátási zavaroknak. Magyarán a globalizáció káros hatásai ellen a lokalizáció nyújtja a biztos védelmet. Okos döntésekkel e kettő harmonikus egyensúlyára kell törekednünk.

Nem baj, ha elragadnak indulataink. A keresztény, vagy ha új jobban tetszik, akkor jóindulatú indulataink! Viszont, ha olyan indulatok ragadnak el, amelyek alkalmasak arra, hogy másoknak ártsanak, akkor az már baj!

Lehet e kordonokkal és fegyverekkel védeni a szabadságot és a békét?
A kordon a fogság, a fegyver pedig a háború szimbóluma.

A Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Ha szabadságot akarsz, ejtsd foglyul az anarchiát!

Szóval szerintem lehet, csak nehéz.
Meg kell találni az okos egyensúlyt!
Azaz helyén kell kezelni a dolgokat!

Van úgy, hogy az emberek képtelenek rá, mert elragadják az indulataik. Máskor pedig bölcs döntések sorozatával képesek rá, és a kés hegyén táncolva sikerül kordonokkal és fegyverekkel megvédeni a szabadságot és a békét.