Üdvözöllek honlapomon!

Meglehetősen álságos lenne azt állítani, hogy nincs, és azt is, hogy a Munkáspárt utcára ki nem merészkedő nyugdíjasaiból tevődik össze. Sokkal életszerűbb szerintem az az elképzelés, hogy a radikális baloldaliak csoportjai nemzeti minimumban való kiegyezéssel csatlakoztak a radikális jobboldaliakhoz.

A világon mindenhol közismert, hogy a radikális baloldaliak többnyire anarchisták! A radikális jobboldaliak pedig inkább rendszeretők! Míg az egyik csoportot a nemzetgyalázás hozza ki inkább a béketűréséből, addig a másikat pedig a meglehetősen antiszociális kormányzati intézkedések! Éppen ezért szerintem a 15-ei késő esti utcai megmozdulásoknak paradox hangulata leginkább a megrendezett anarchia parafrázissal jellemezhető.

Szomorúsággal tölt el, amikor azt tapasztalom, hogy még szoros és összetartó közösségeken belül is van, mikor mindenki kölcsönösen hülyének nézi egymást.

Lehetséges ez? Miért van ez így? Hogy is van ez? Kell e szomorkodni rajt?

Természetes versengés a közösségen belül elismert, és el nem ismert, de létező pozíciókért?

Minden bizonnyal, de van valami más is, ami közösségek nélkül is jellemző emberi természetünkre. A kellő empátia hiánya, amely csupán lustaságból fakad. Mindig könnyebb a másikat egyszerűen hülyének nézni, mint empatikusan szemlélni motivációit!

Lehetséges ugyan, hogy akit lehülyézünk, annak nincs megfelelő tudása, nincs a miénkéhez mérhető intelligenciahányadosa, vagy éppenséggel az érzelmi intelligenciája alacsonyabb a miénknél. De óvatosan bánjunk a meglehetősen sértő értékítéleteinkkel! Mert mindig lehet nálunk több háttértudással rendelkező, értelmesebb, vagy csupán erkölcsösebb személy, akinek a nyilvánosságra kerülő véleménye alapján a mi helyesnek vélt értékítéletünk szánalmas ripacskodássá silányul! Egyrészről szomorú, hogy a lehülyézések túlnyomó többségében ez a helyzet, másrészről nem kell siratni, mert minden egyes lehülyézéssel tisztul egy kicsit a kép a fejekben az adott kérdésről, nő a helyzetértékelő képességünk, és fejlődik a közerkölcs!

Szereted a háborúkat?
Akkor megkérhetlek egy szívességre,
amellyel segíthetsz egy békésebb világot felépíteni?
Buzdíts mindenkit a radarellenes szavazásra!

Ne kergessünk illúziókat! Az erkölcs sokkal fontosabb!

Igazságosságról:

Szerintem egy olyan társadalmi szerződés biztosíthat társadalmi szinten igazságot, amely kimondja a törvény előtti egyenlőséget. Sajnos olyan erkölcstelen társadalomban élünk, ahol a kimondás ellenére még ez sem biztosított maradéktalanul. Továbbá a történelem bebizonyította, hogy azok a társadalmak életképesebbek, melyek az egyenlőség helyett az esélyegyenlőséget preferálják. E két dolog tehát az, amely a legjobban befolyásolja az emberek igazságérzetét: az esélyegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség. A nagy igazság odaát van, ideát törvényességnek hívjuk a sok kicsi igazságot! A törvényeknek pedig az erkölcs szilárd alapjairól kell biztosítania az esélyegyenlőséget!

Erkölcsről:

A fiatalok ritkán követték el szüleik hibáit újra, de sokszor teremtettek divatot új hibáknak! Mivel az emberiség mindig is öngyógyító volt, az erkölcs lett az ily módon letisztult örök divat. Ami mindig fog magában rejteni hibákat, de mindig tud tisztulni is! Szerencsés esetben a jogalkotás az így kialakult értékítéletek alapján hozza meg a törvényeket, a társadalom pedig a szükséges letisztulás kivételével követendő példaként igyekszik betartani. Vigyázzunk, mert ahol nincs erkölcs, ott nincs se igazság, se szabadság, se törvényesség!

Idézném a számomra legfontosabb gondolatokat:
http://igazsagossag.net/index.php?go=igazsagossag

Kapitalizmus kontra szocializmus:

„Fontos azonban leszögeznünk, hogy míg az igazságosság szükséges és kívánatos jellemzője, eszköze és célja egy jól működő társadalomnak, az egyenlőség nem lehet cél, és hosszú távon nem segíti a társadalom működését. Éppen az igazságosság érdekében kell elfogadni az egyenlőtlenséget: az az igazságos, ha a társadalom elismeri a teljesítmények közötti különbségeket, ha a jobb teljesítmény nagyobb javadalmazással, elismeréssel stb. jár.”

Magyar viszonyok (álszocialista, vadkapitalista):

„A hazai kutatások azt mutatják, hogy az igazságosság igénye a társadalmi lét minden dimenziójában felvetődik, de a legnagyobb igazságtalanságot az emberek a jövedelmi viszonyokban, a tulajdoni viszonyokban, az érvényesülési esélyekben látják. A társadalom igazságosság-felfogását nem önmagukban az egyenlőtlenségek sértik, hanem az, ha a javakhoz, lehetőségekhez való hozzájutás nem a teljesítményektől, hanem a családi háttértől, a földrajzi helyzettől, a politikai vagy kapcsolati tőkétől függ.”