Feleki László
Okozhat-e nyomott
kedélyállapotot a lábtörés?
(Népszerű orvosi cikk)
Zaklatott korunk, a huszadik század egyik legelterjedtebb népbetegsége a lábtörés,
amely a legtöbb esetben sípcsonti- és szárkapocs-panaszokra (zorga haxniensis)
vezet. A civilizáció átka ez a gyakori ártalom, amely kétségtelenül összefügg
a növekvő gépkocsi- és villamosforgalommal, a síkos járdával és a labdarúgó
bajnoksággal. Az orvostudomány ért már el számottevő eredményeket, egyelőre
azonban nem tudott túljutni a tüneti kezelésen. Ezek sem lebecsülendő vívmányok,
hiszen az egyelőre beváltnak tekinthető hagyományos gipszkötéssel, pihenéssel
és borogatással a tünetek teljesen eltűnnek, a beteg újra járni, futni, rúgni
tud, a betegség kórokozóját azonban eddig még nem sikerült megtalálni. Mintegy
két éve izgalomba hozta a tudományos világot a hír, hogy sikerült megtalálni
a lábtörés vírusát, később azonban kiderült, hogy a szóban forgó, izlandi orvoskutató
összetévesztette a szőrtüsző gyulladással.
A legnagyobb baj véleményünk szerint az, hogy a legtöbb orvos csak lokálisan
kezeli a bántalmat, s kevés figyelmet szentel a betegséget előidéző okoknak
(causa belli) és a megelőzésnek (preventio progressiva). Nem veszik figyelembe
az alapbajt, a beteg általános állapotát, lelki tényezőket. Dr. Manfred Wolkenstumpf
professzor bonni főorvos, akit a budapesti közönség is ismer több nyugatnémet
orvosfilmből, érdekes eredményekre jutott a körülbelül százezer betegen végzett
vizsgálatok alapján a nagy rajnai lábtörés járvány (epidemia fractionis) során.
Megállapította, hogy a lábtörést előidéző okok között megdöbbentően nagy számmal
szerepel a nyomott kedélyállapot, s ezzel az orvostudomány régi kérdésére sikerült
választ kapni, hogy ti. okozhat-e a nyomott kedélyállapot (irritatio neurosis)
lábtörést. Kiderült, hogy igen. A betegek között megdöbbentően sokan nyomott
kedélyállapotban voltak, s kiderült, hogy különösen a kettős nyílttörések járnak
együtt kedvetlenséggel, a homlokráncok olyannyira jellegzetes felhúzásával s
a mellső végtagok kétoldali depressziós legyintésével.
Ma már számos esetben bebizonyosodott, hogy a beteg a kór elhatalmasodását megelőző,
lappangó időszakban nyomott kedélyállapottól szenvedett, s útkereszteződésnél
(hybridisatio vegetatis) a betegség figyelmetlenségben robban ki, s a közvetlen
kórokozó, amely többféle jármű is lehet, el tudta gázolni a meggyengült szervezetet,
minekutána a beteg rövidesen lábtörésről panaszkodott. A megelőzés (praeventio
allegro) útja tehát világos: a betegnek elsősorban a kedélyállapotát kell megjavítani,
nyomasztó hangulatát kell megszüntetni sok vidámsággal (medicina estradis),
gondosan kell megválasztani a lábtörésre hajlamos egyén olvasmányait is, de
gondot kell fordítani arra is, hogy az illető az orvosilag javallt szöveget
ne az úttesten (via corpus) olvassa, mert ez növelheti a fertőzési veszélyt.
Fogyasszunk ezen kívül minél több nyers gyümölcsöt, főzeléket, cukrot, mérsékelten
napfürdőzzünk, gyakran szellőztessünk, megfelelően kezeljük zsíros arcbőrünket,
óvakodjunk a meghűléstől, a hajhullástól, a zsebtolvajoktól, s ha a legcsekélyebb
panaszunk van, azonnal forduljunk a mentőkhöz.