Tabi László
Az adakozó ember
—
Szegény, beteg, öreg ember vagyok… Csak néhány fillért kérek…
— Mit mond, kérem?
— Szegény, beteg, öreg ember vagyok… Csak néhány fillért kérek…
— Piha! Hiszen magából csak úgy dől a borszag!
— Csak néhány fillért kérek…
— Hogy eligya, mi?
— Igenis, kérem. Szegény, beteg, öreg ember vagyok…
— Szegény, beteg, öreg ember, de ha kap húsz fillért, mindjárt a kocsmába viszi…
— Persze, kérem. Mit csináljak vele?
— Nem csoda, ha idejutott!
— Bizony, nem csoda. Csak néhány fillért…
— Nézze, öregem, nekem van szívem. Én tudom, mi az a nincs. De aki iszik, azt
nem sajnálom.
— Értem, kérem.
— Mert italra az isten pénze is kevés.
— Bizony kevés. Egy kisfröccs két forint.
— Szokjék le átkos szenvedélyéről!
— Igenis, kérem. De mit csináljak helyette?
— Takarékoskodjék! Tegye félre a pénzt! Fillérből lesz a forint. Táplálkozzék
rendesen!
— Tetszik gondolni?
— Hát persze! Visszatér az önbizalma, ha lesz egy kis spórolt pénze. De persze,
ha elissza…
— Nem fogom elinni, kérem…
— Ital, kártya, nő — rettentő szenvedélyek ezek! Higgye el, a maga érdekében
prédikálok!
— Köszönöm a jóságát, nagyságos uram …
— Csak semmi hálálkodás… Én azt tartom, jó tanács a legtöbb, amit ember embernek
adhat. Csak aztán jön a pénz.
— Bizony, bizony. Hát a jó tanács már megvolt…
— Nos, itt van egy forint, látja? Azért adok egy forintot, hogy kedvet kapjon
a spóroláshoz. Embert akarok csinálni magából.
— Köszönöm a jóságát…
— Csak semmi hálálkodás… De nem a kocsmába vinni ám…
— Jaj, dehogyis, kérem…
— Nemcsak ígérgeti maga, öregem? Ne éljen vissza a bizalmammal ám! Mert egy
forint az pénz!
— Tudom én azt, nagyságos uram…
— Aztán, ha legközelebb találkozom magával, ne legyen borszaga!
— Jaj, dehogyis… Nekem többé már soha…
— Szóval belátja, hogy igazam van?
— Be, kérem, be. De most már csakugyan tessék ideadni azt a forintot…
— Nono! Csak ne olyan követelőzően!
— Ne tessék haragudni, de nincs erő a lábamban…
— Persze, hogy nincs, ha folyton iszik!…
— Meg tetszik engedni, hogy mondjak valamit?
— Na, mondjon, jóember…
— Csapjon bele az istennyila a nagyságos úrba…
Elbiceg a sarki söntésbe és iszik két kisfröccsöt.
(Kaján Tibor karikatúrája)