Irodalom
  Babits Mihály
  Kosztolányi Dezső
  Tóth Árpád
  Juhász Gyula
  Vörösmarty Mihály
  Arany János
  Janus Pannonius
  Mikszáth Kálmán
  Petőfi Sándor
  József Attila
  Katona József
  Móricz Zsigmond
  Berzsenyi Dániel
  Csokonai Vitéz Mihály
  Zrinyi Miklós
  Kölcsey Ferenc
  Madách Imre
  Ady Endre
  Radnóti Miklós
  Szabó Lőrinc
  Déri Tibor
  Örkény István
     
    Folyt. köv.
     
  Vissza
  Főoldal

 

Katona József (1791-1830)Katona József (1791-1830)

Katona a romantika és a reformkori függetlenségi harcok előfutáraként lép fel, saját irodalmi és politikai hangot megszólaltatva. Tehetsége drámai érzékében, gördülékeny színpadi játékában és a nyelvi erőben mutatkozik meg.
 

Élete:

Katona József 1791. november 11-én születetett Kecskeméten. Pesti majd a kecskeméti gimnáziumban tanul 1801-1807-ig. Egyetemre előkészítő tanfolyamot Szegeden kezdte el, de Pesten fejezte be. 1810-től a pesti Egyetem jogi karán tanul. Itt került szoros kapcsolatba a 2. magyar színtársulattal. 1811-ben négy, idegen nyelvből fordított darabját mutatták be. 1812-től már német átdolgozások, dramatizálások kerültek ki keze alól. Ezek a fordítások vezették be a drámaírás műhelytitkaiba. De írt történelemből merített műveket: Ziska, Jeruzsálem pusztulása. Fellépet szereplőként és rendezőként is. Reménytelenül szerelmes volt az akkor még hajadon Széppataky Rózába. Csak levélben vallotta az érzelmeit, szóban nem merte. Róza házassága, vonzatlan szerelme távolította el a színháztól, színészettől. Búcsúzásnak szánta egyetlen vígjátékát, mely Dériné ellen irányult, címe "A rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között" (1814). 1815-ben írta egy drámapályázatra a Bánk Bánt, amit az Erdélyi Múzeum című folyóirat hirdetett meg, azzal a céllal, hogy majd a pályanyertes darabbal nyithassák meg a kolozsvári "körszínházat". Ez nem a végleges változata a Bánk Bánnak, a bíráló bizottság fel sem figyelt rá. Ez elhallgattatta Katonában az írót. 1815: ügyvédi vizsga, 1820-ig Pesten ügyvéd. Elő akarta adatni a Bánk Bánt a fehérvári színtársulattal. Ebben segítette Barany Boldizsár (kritikájában). Cenzúra tiltotta, de könyv alakban megjelenhetett (1820. november). Visszatért Kecskemétre, ahol alügyész, 26-tól főügyész. 10 évig él Kecskeméten. Megakarja írni a város történetét, nem sikerül, 1830. április 16-án meghal.

Bánk Bán

Katona József pályája kezdetén színész volt. Később befejezte jogi tanulmányait. Ügyvéd lett, a jobbágyok védője volt. Több történelmi drámát írt. Ezek közül a legismertebb a Bánk bán, amit a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására hirdetett pályázatra alkotott meg. A dráma csak halála után jelent meg színpadon. Erkel Ferenc zenésítette meg. A Bánk bán c. dráma cselekménye nem írói fantázián alapul. II. Endre uralkodása idején, 1213-ban valóban sor került Bánk bán mozgalmára. A dráma legtöbb fő alakja valóságos történelmi személy. A műben Katona József saját koráról ír. A jobbágyok helyzete ugyanolyan keserves volt, mint 600 évvel ezelőtt. Lényegében a magyarság küzdelméről ír az idegen elnyomókkal szemben.

A Bánk bán műfaja tragédia, amelyben mindössze három napra sűrűsödik össze a cselekmény. A drámai feszültség, a szerkezeti megoldás segítségével egyre fokozódik az első négy felvonás során, egészen a tetőpontig. A Bánk bán nemzeti és szerelmi tragédia egyszerre. A dráma nyelve mindig a helyzetekhez és a főszereplők jelleméhez alkalmazkodik. A szenvedélyek szaggatott áradása jellemzi. A szónoklat és a belső monolog az előadás jellemző formái. Verselése hagyományos, ötödfeles jambus, ritmusa nem mindig sima. A mű korszerűsége nyilvánvaló: a merániak jelentik a Ferenc korabeli abszolutizmust, Tiborc pedig a kései feudalizmus jobbágya. Tiborc alakjának megformálása forradalmi tett volt. A többi szereplő is társadalmi típus.

I. Expozíció: II. Endre király távollétében felesége, Gertrudis kormányozta az országot. Idegen főurakat hozott be, akik a nép nyakán élősködtek. A magyar nemesek összeesküvést szőttek a királyné ellen. Meg akarták nyerni Bánk bán személyét is, de ő inkább a törvényes formához ragaszkodott.

II. Bonyodalom: Országjáró körútjáról hazatérve azonban megváltozott a véleménye, mert látta, hogy a nép szenved az elnyomástól. Találkozása Tiborccal különösen megrázta. A paraszt elpanaszolja, hogy amíg a parasztok éheznek, addig a gazdagok bármit megengedhetnek maguknak. Bánk tűrésre bíztatja az öreget. Az idegen nagyurak egyre arcátlanabbul léptek fel. Ez különösen a királynő öccsére, Ottóra vonatkozik. A királynő nem a célját, hanem a módszereit helyteleníti.

III. Cselekmény kibontakozása: Bánk bánt egyéni sérelem érte, amikor feleségét, Melindát, hírbe hozták az udvarban. Bár a felelős Ottó volt, a királynőt is joggal lehet hibáztatni.

IV. Tetőpont: Bánk ezért egy alkalommal felelőségre vonta Gertrudist. A beszélgetésük feszült hangulatban kezdődött. A bán az egyéni, és a nép sérelmeit egyaránt felsorolja. Gertrudis nem ismeri el a hibákat, szemtelenül beszél Bánkkal. A vita egyre élesebbé válik. A királynő orvul le akarja szúrni a bánt, aki kicsavarta a kezéből a tőrt, és leszúrta a királynét. Gertrudist az utolsó percben is csak az foglalkoztatta, hogy nem a királyi székben hal meg. Közben kitör a nemesi zendülés.

V. Megoldás: Gertrudis halála után Petúr bán és társai megtagadták Bánk bánt, aki ebben a nehéz helyzetben egyedül maradt. Endre király hazatért külföldről, és nagyon haragudott felesége meggyilkolásáért. Petúr bánra terelődik a gyanú, de Bánk bán megvallja a királynak, hogy ő ölte meg a királynőt, de feltárta az okokat is. Tiborc hozta a szörnyű hírt, Melindát meggyilkolták. A bánt elfogja a keserűség. A király megkegyelmez neki, mert már úgyis megtört ember.

Bánk tragikuma

Katonát leginkább ez a típusú szereplő foglalkoztatta, az ún. mindenkori “második ember”, aki tehetsége, önzetlensége révén az uralkodó mellé kerül, majd meghasonul a hatalommal és annak további szolgálata helyett lelkiismerete parancsát követi. Ilyen szereplő Bánk, a nagyúr, a Bánk bán c. drámában.

Másreszt Katona, aki jogi tanulmányokat folytatott, az állami életet a társadalmi szerződéstől származtatja, azt örök érvényűnek, felboríthatatlannak tartja. Tehát jogtalan minden lázadás! Katona szerint: az uralkodó ellen való lázadás vad indulatokat szabadítana el, és nagyobb szenvedések, pusztítások lavináját indítaná el. (Ezt követhetjük nyomon minden jelentősebb drámájában)

Bánk minden téren a zsarnoksággal kerül szembe. A főúr különbséget tesz jó és rossz uralkodó között. Gertrudis rosszakaratú uralkodó. Bánk abszolút királyhű, Endrét tiszteli, nem ellene lázad, hanem a zsarnokság megtestesítője, Gertrudis ellen.

A zsarnokság Bánkot személyisége minden vonatkozásában megsérti. Lelki összeomlása a bosszú ellene forduló következményei miatt történik. Gertrudis megölésekor még bizonyos igazában: “Örvendj becsületem!” Az utolsó szakasz elején még bátran vállalja tettét a király előtt, úgy érzi, jogosan cselekedett. Petúr halála pillanatában azonban megátkozza az “orozva”, alattomosan gyilkolót. Bánkot ez megingatja. Elbizonytalanodik, s Melinda holteste láttán végleg összeroppan. (“Nem ezt akartam, nem ezt”). Bánk jogilag nem büntethető, de a sors rajta beteljesedett. A címszereplő áll mindvégig az események középpontjában: minden erő rá irányul, minden sérelem egyben őt is sérti. A király távollétében az ő kezében van a legfőbb hatalom, még sincs a királyi udvarban, mert G. királynő igyekszik távol tartani, mivel minden hatalmat a saját kezében szeretne tartani. A kiemelkedő hősök gyanútlan jóhiszeműségével fogadta el Bánk ezt a megbízást és hozta fel feleséget a királyi palotába.

Ezzel az emberrel és az egész magyar nemzettel kerül szembe G., a hatalom mániákusa. Bánkban a királyné és a magyarság szembenállása tudatosodik, amikor titokban visszatér országjáró körútjáról. Megdöbbenti az országos nyomorúság, az udvari dőzsölés közötti ellentét, de az igazi csapás a férjet, a magánembert éri.

Lényeges a későbbi megértés szempontjából, hogy Katona hogyan jellemzi Bánkot: “Nemes méltóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik.” Ez a fojtott tűz tör felszínre, mikor meghallja Petúrtól: “Jelszónk lészen: Melinda!”. Döbbenetében csak Melindára és a rá leselkedő veszélyre tud gondolni. Életének értékei közül Melinda a legfőbb, s éppen ezért bukásának is csak Melinda által lehet bekövetkeznie.

Melinda elveszítésének esetleges lehetősége olyan sokkhatást vált ki Bánkból, hogy az egész első felvonás folyamán gyötrődik, képtelen a döntésre, tudatos cselekvésre. (Az első felvonásbeli élmények felzaklató hatása indítja el Bánk életének drámáját.) Majd összeszedi magát, s gyökeresen megváltozott emberként áll előttünk. Nem nádorként, még csak nem is férjként, hanem puszta lelke szerint akar cselekedni. Tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani.

A továbbiakban drámai küzdelem bontakozik ki régi énje és új elhatározása között.

Bánk az éjjel elmegy Petúr házába, az összeesküvőkhöz. Átérzi ugyan a főnemeseket ért sérelmeket, hiszen maga is arisztokrata, mégis leszereli az összeesküvést. Bánk itt a nemesek között a szegények, az ártatlanok képviselője, miattuk ellenez minden erőszakos megmozdulást.

A hazát megmentette, de ugyanezen az éjszakán veszti el családi boldogságát, Melindát. Biberach hozza a hírt. Bánk első reagálása, hogy megöli Ottót, majd rohan haza, hátha még nem késő, s meg lehet gátolni a szörnyűséget.

Későn érkezett (III. felvonás). Bánk úgy viselkedik, mint aki széttépte a családhoz fűző kötelékeit, hazugnak nevezi feleségét, s megátkozza kisfiát. A térdeplő, az atyaátokra sikoltva felugró Melinda magatartásán a téboly jelei mutatkoznak. Bánk is felismeri ezt, a feldühödött indulatok közé kezd beszivárogni a szánalom.

Amikor Melinda azzal a tébolyult rögeszmével rohan el, hogy megátkozott gyermekét Gertrudistól követelje vissza, Bánk elkezd magában töprengeni: “És a királyné álmos volt! Nem-é?”. Befészkeli magát agyába a gondolat, hogy a királynő a kerítőnő szerepét játszotta el. Itt merül fel először Gertrudis megölésének szándéka. Ha most ölné meg Gertrudist, akkor szemünkben nem válna tragikus hőssé, hanem csak férji sérelmét megtorló kisszerű gyilkossá. Csak egy bosszúálló lenne. Ettől azonban az író megmenti őt. Tiborc panaszáradata feltárja a magyar parasztság szörnyű nyomorát, s ez most egybevág saját sérelmével. Tiborc minden szenvedés okaként az idegeneket s Gertrudist jelöli meg. A végső tetthez, a királynő meggyilkolásához Tiborc és a parasztság, a nép szenvedése adták meg a végső lökést, s Bánkban a személyes sérelem fölé kerekedik a Petúrok és Tiborcok személyes panasza.

Bánk a királyné előtt is megtagadja feleségét, mégis mikor meglátja a beteg Melindát, képtelen tovább hadakozni szerelme ellen, átöleli, s Tiborccal kísérteti haza. Ez a feltétlen és végleges szerelem a középpontja tulajdonképpen a dráma érzelmi, indulati világának. Ez a keserűség, a boldogság elvesztése miatti fájdalom döfi Gertrudisba a tőrt. Bánk ítéletét a haza (Petúrok, Tiborcok) és a becsület (Melinda) együttes parancsa kényszerítette ki: tette jogos büntetés volt. Bánk azonban a gyilkosság után nem diadalt érez, feltámadnak régi énjének kétségei: helyesen cselekedett-e, megoldotta-e ezzel a haza gondjait, amikor lemosta becsületének mocskát? Megrémül tettének várható következményeitől. (Félelmei nem voltak indokolatlanok: később Petúrt egész családjával együtt ártatlanul végezték ki.)

Az V. felvonásban Bánk újra rendbe szedte lelkét, újra magabiztos. Büszkén és öntudatosan vállalja a gyilkosságot. A hazát mentette meg, ezzel erkölcsileg felmagasztalódik. Az V. felvonásban lezárul a drámai küzdelem: Bánk ellenfele, Gertrudis halott, a királlyal pedig nem száll szembe, nem harcol felkent királyok ellen. Bánk legfőbb célja bebizonyítani tettének jogosságát, azt, hogy a királyné halála szükségszerű volt, különben zendülés és polgárháború pusztította volna el az egész országot.

Bánk tehát diadalmas nemzetmegmentő hős lehetne, mégis összeomlik. Mikor a király előbbi szavai elhangzanak, lelkileg halott. Nem erkölcsileg bukott el! A legszörnyűbb csapás a halott Melinda látványa: élete egyedüli és egyetlen értelme veszett el. Bukásának egyedüli oka, hogy az ő tette, mellyel bár megmentette az országot a testvérháborútól, egyszersmind ki is szolgáltatta Melindát a bosszúnak. Elvesztette élete legfőbb értékét: a szeretett asszony halála vezetett saját megsemmisüléséhez. Így vált a teremtés vesztesévé, további élete értelmetlenné lett.

Tiborc panasza

Tiborc kifejti, hogy nemcsak a magyar urakban van a hiba, hanem a magyar királyban is, hiszen a király nem fogadja őket. Felvetődik a jobbágykérdés. Az önkéntes örökváltsággal megoldódó javaslat, a jobbágyfelszabadítás azonban megbukik. Katona a kor problémáit veti fel: a magyarság nem kíván idegen királyt, nem kíván Habsburg elnyomás alatt élni. A haza és a haladás tükrében felvetődik a függetlenség, a polgári átalakulás (iparosodás, polgáriasodás, városiasodás).

"Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nékünk belépni sem szabad, s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek ...Aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített."

Bánk ezek után dönt, hogy megy és számon kéri a bűnöket. Elátkozza Gertrudist és a szülőhelyét. Gertrudis tőrt ránt, mely saját testébe hatol. Bánkot a leeső tőr koppanása téríti vissza a jelenbe. Az 5. felvonásban megérkezik Endre. Mikor Bánk megtudja, hogy a királynőt nem tartják bűnösnek felesége elcsábításában és meglátja meggyilkolt feleségét, testileg-lelkileg összeroppan. A király nem bünteti meg Bánkot, azért, amiért a bírák nem büntetik meg Ágnes asszonyt sem. Végül maga a király is felmenti Bánkot.

Az ötödik felvonás

A Bánk bán első négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gertrudis áll, az ő összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. Az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei játszódnak le, hanem a főszereplők tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott. Bánk pedig el kell, hogy szenvedje egyfelől az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfelől saját belső lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll saját lelki ítélőszéke előtt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik.

Lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul. Petúr átka megrendíti, de még egyszer mindenki fölé magasodik: leteszi a kardját királya, Isten földi képviselője és a haza megszemélyesítője előtt. Tisztaságán azonban rögtön folt esik. Még súlyosabb tőrdöfés Bánk lelkébe: Solom "átkozott"-nak nyilvánítja őt és ezért méltatlannak a bajvívásra. Mind a hazafi, mind a férj bosszújának jogossága megkérdőjeleződött. Bánk önbecsülése, magabiztossága végképp megingott. A családi életbe, a magánszférába való visszavonulás lehetősége pedig a következő percekben hiúsul meg: Tiborc Behozatja Melinda holttestét. Bánknak tehát be kell látnia: megsértette a világrendet, amelynek őréül rendeltetett, Isten büntetése jogosan éri. Melinda holttestének behozatala ugyanakkor Bánk sorspárhuzamát is jelzi II. Endréével, akinek egyrészt Bánk tetteit kell megítélnie, másrészt viszont felesége esetleges bűnösségével kell szembenéznie. A folt Gertrudis becsületén ráadásul a férjre is átszállhat – akárcsak korábban Melindáé Bánkra. Gertrudis mint királyné, mint esetleges bűnrészes Melinda megbecstelenítésében, és mint szeretett feleség méretik meg az V. felvonásban. Endre számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a magyar haza méltatlan uralkodója volt, hogy kizárólag saját dinasztiája érdekeit szolgálta. Ottó bűnös udvarlásával kapcsolatban azonban Endre semmit nem fog megtudni. Endrét, a lelkiismeretes embert és államférfit elvakította ragaszkodása a felesége emlékéhez, egyenlőre erőtlenül vádaskodik saját emberi gyengeségével.

II. Endre tehát Bánkhoz hasonlóan szerető férj, felelősségteljes államférfiú és a becsületére kényes, igazságosságra törekvő ember. A tragikus feszültségek kiegyenlítődése a színpadon majd csak akkor jöhet létre, amikor a király személyes veszteségét ellensúlyozni tudja a haza érdeke, és ezzel együtt a felébredő emberi, emberbaráti érzés. A mű zárképében kiegyenlítődés, megbocsátás és béke uralkodik. Izidóra bosszúszomja már sehonnan nem kap visszhangot, végül is elhallgat. Tiborcon, a család bizalmasán kívül a feltétlen lojális Solom is irgalmat kér Bán számára.

Csak a liberális nemzeteszme érvényesülése segít megoldani a személyes tragédiákat, segíti diadalra az emberség parancsát. Az uralkodó mindezeknek a személyes biztosítéka, letéteményese és őrzője. Az össznemzeti érdekeket képviselő nemzeti király a XIX. század eleji magyarság eszményképe lehetett. II. Endre az utolsó mondatok után nem jut el Gertrudis ravataláig, mert gyermekei kerülnek elébe, és átöleli őket. így a jövő királyaira esik az utolsó tekintet.

Bánk bán: Nagyúr, nagy egyéniség. Felelősséget érző államférfi. Király- és törvénytisztelő, bátor, higgadt. Újfajta hazafiság jelentkezik benne, amely már a nép sorsát is számbaveszi, amikor a nemzet szabadságáért küzd. Tiborcon keresztül értette meg a parasztság sorsát, helyzetét. Segíteni azonban nem tudott, mert a harcban egyedül hagyták. Végső felismerése, hogy a zsarnokságot csak erőszakos úton lehet megdönteni. A szerelemben is példamutató, mert a gyalázat után nem fordult el feleségétől. Nem őt vádolta, hanem vesztének okozóit. Lelkében súlyos küzdelem megy végbe, míg főként Melinda és Tiborc hatására elhatározza magát a királynéval való leszámolásra. A magáramaradottság és felesége halála okozza lelki összeomlását.

Gertrudis: jó képességeit (okos és határozott) a rosszra használta fel. Elsősorban ő volt a felelős az idegen nagyurak gaztetteiért. Gőgös és gonosz volt. Erős egyéniség, uralkodni vágyó asszony. Méltó ellenfele Bánknak. Sorsát megérdemelte

Ottó: az idegen nagyurakat képviselte. Gyáva, rosszindulatú és aljas volt. A mű legellenszenvesebb alakja. Gertrudistól csak annyiban különbözik, hogy buta és műveletlen volt.

Tiborc: Alakjában az elnyomottak sorsát ábrázolja az író. Bánkhoz ragaszkodó, szókimondó. Őszinte, igazságszerető, öntudatos ember. Nemcsak saját sérelmének ad hangot, hanem az egész parasztságénak. Nem művelt ember, de egyszerű szavakkal is szépen ki tudja magát fejezni. Bánkot főleg Tiborccal alkotott kapcsolata teszi hőssé, alakjának megformálása forradalmi tett.

Melinda: hűséges, jó feleség. Spanyolországból menekült Magyarországra. 15 évesen ment feleségül Bánk bánhoz, amiben jól érezhető a hála is. Tragédiáját az udvar romlottsága okozta.

Petúr bán: az összeesküvők vezére. Hazafias érzelmű, de féktelen indulatú. A szervezéshez jól értett. A nagyurak ellen cselekedni nem tudott. Hibája, hogy csak a nemesség érdekeivel törődött, a parasztság panaszait nem hallotta meg, Bánk bánt pedig cserbenhagyta.

II. Endre király: Alakjában az uralkodó felvilágosult, igazságra törekvő nemzeti uralkodót akarta ábrázolni.

3 évvel Katona halála után a Bánk bánt először mutatták be Kassán. Az előadások sikeresek, de a mű igazán csak a '40-es években érkezik be. 1848. március 15-én Katona drámájával ünnepel a forradalom. 1861 óta Erkel Ferenc zenéjével operaváltozatát is sikerrel játsszák.
 


Tiborc:

Van egy hős, aki kívül esik a Bánk bán - dráma összes táborain. Neki nincs történelmi előképe, pedig sorstársa volt Magyarország túlnyomó része. Tiborc alakján átmegy a drámának mind a négy erővonala.

A jobbágy bőrén tapasztalja magyarságának valamennyi sérelmét anélkül, hogy a más rendű magyarok szolidalítását valaha is tapasztalhatta volna. A hatalom présében ő van legalul. Földjét fokozatosan elveszik, közben a bíboros Ottó tőle szedi a papi tizedet, Petúr a kilencedet, Gertrudis pedig már egész rendszerét dolgozza ki a különféle préseknek, amelyek által még Tiborcból kisajtolhat az állam egy kis többletadót. Legjobb módszernek az adószedés bizonyul. A folyamat végeredménye a nyomor, amelyet csak elviselhetetlenebbé tesz a más nyomorából meggazdagodottak kérkedő dörzsölése.

Tiborc lopni jön a palotába, de még azt is szégyelli, hogy Bánk bánra hivatkozva jut át az őrökön, és bár felesége és öt gyereke otthon éhezik, végül is nem tud ellopni semmit a dúsan terített asztalokról. S bár megmentette egyszer Bánk életét, a nagyúr erszényét nehezen fogadja el. Pedig Bánk az egyetlen emberi kapcsolata az egész tragédiában. És ez a kapcsolat a szemünk előtt válik kölcsönössé.

Tiborccal Bánkon kívül senki nem áll szóba, Bánk is csak véletlenül érzi meg, hogy a szenvedés hidat vert közéjük. Tiborc szavaiban olyan támaszra talál, amivel végre cselekvésre szánja el magát. Tiborc panaszaiból ugyanis összeáll Gertrudis Magyarországának teljes képe. Ezen a torz világon Bánknak, a király távollétében az ország első számú méltóságának nem csupán joga, hanem kötelessége is változtatni. Ezt a segítséget értékelve bízza Bánk éppen Tiborcra Melindát. És ez a gesztus bátorítja odáig Tiborcot, hogy végül a királyi paranccsal szembeszegülve könyörögjön egyetlen támaszának, Bánknak életéért.