Mert volt ma egy szép élményem… Meglepődtem magamon! De most túl fáradt vagyok, hogy kifejtsem. És szeretem is csigázni a jónépet azzal, hogy egy férfi nevét írom be, mint bejegyzésem címe, és közben nem mondok semmit! Majd holnap. Na nem mintha addig bárki is olvasná ezt… sőt! Na mindegy. Holnap kifejtem, ki a csuda az az István…

Frissítés

Tehát az úgy volt, hogy pénteken este 6-ig dolgoztam a Bakkernél ( ), de kicsit elszaladt az idő a sok duma miatt, így háromnegyed 7-kor szabadultam ki az irodából… Nyargaltam a végállomáshoz, mert ott szoktam felszállni a PIROS 40-ESRE (nem érdekel, hogy 240E már a neve…). Éppen az orrom előtt ment el az egyik, gondoltam, nekem a FEKETE 40-ES is jó lesz - mindkettő a Móriczon tesz le, ugye, ahova éppen igyekeztem. De valamiért nem mentem át a FEKETE 40-ESHEZ… Megvártam a PIROSAT. És felszálltam rá. És leültem. Jé, de izgi. És láttam a táblán, hogy “Garázsmenet, Sasadi út”, vagy valami ilyesmit. A Sasadinál aztán felálltam, hogy leszállok, de sokat fenn maradtak a buszon, a sofőr sem pattogott, hogy megszabaduljon utasaitól, így gondoltam, maradok. Azért nem lepődtem meg, amikor nem a felüljáróra hajtott, hanem a Nagyszőlős utca felé… Gondoltam, a garázs előtt van egy buszmegálló, ott letesz minket. Hát nem. Szépen befordult a garázshoz, és annak kapujában pakolt le minket!  Tetszett a dolog, hiába voltam már nagyon-nagyon késésben… Ismerem arrafelé a járást, hát elindultam, hogy egye fene, villamos helyett busszal megyek nagyanyámhoz (mert hozzá tartottam). Megyek-megyek, mire leszólít egy srác, s megkérdi, hogy jut el a Móriczra. Mert hogy nem járt még errefelé… Mondom neki, hogy én is arrafelé tartok, menjünk együtt. És szépen beszélgetésbe gabalyodtunk… Kiderült, hogy végzős egy nyóckeri gimiben, amúgy meg Budaörsön lakik és pszichológiát akar tanulni; nem szereti a tüc-tüc zenét, folyton könnyezik a szeme, és túlságosan érett a gondolkozása - a korabeliekhez képest. Szóval elsétáltunk a Móriczig. No, Morphey ránk talált azon az esten: milyen villamos állt benn a megállóban? Na, milyen?! IGEN! “Garázsmenet, Mester utca felé”… Felszálltunk rá - s még jó, hogy tudtam, hol is kanyarodik el a villamos, így leszálltunk a Borároson, vártuk a következőt… Ő a Wesselényi utcáig ment, én a Blaha Lujza térig, úgyhogy csak egy megállóra hagytam egyedül. Tetszett a srác. Mármint nem úgy, hanem úgy. Szimpatikus volt, és iszonyatosan rendes, igaz, a hangja érdekes volt… Mielőtt leszálltam, gyorsan megkérdeztem, hogy hívják. István. Jé! Nem gondoltátok, igaz? Ezzel engedett utamra: “A következő garázsmeneten találkozunk!” És miután leszálltam, vigyorogva tettem meg az utat a Blahától a Köztársaság térig… Mert vadidegennel még nem dumáltam, főleg nem ilyen jót és ilyen könnyen! És mert első alkalom, hogy az a vadidegen, aki leszólít, nem részeg, hajléktalan, illetve 50 és a Halál közötti…
  Szóval: !!