…én meg tele vagyok szavakkal. Ez jó is volna. De az már nem jó, hogy ezek a szavak mind-mind egyszerre akarnak kijönni az ujjaimon… Pedig nekem csak tíz ujjam van, két kezem, ezeken maximum egy gondolatsor tud egyazon időben kijönni, több nem. De mi van, ha az agyamban egymást lökdösik, amíg én az egyiküket próbálom […]

Temetésen voltam. Azért siettem el annyira a délelőtti próbáról. A nagymamám (as Nyanya ) nővére halt meg olyan 2-3 nappal ezelőtt. Lefeküdt este aludni, s azzal végső nyugalomra hajtotta fejét. 83 éves volt, szép kort megélt… Szomorú dolog, ha valaki meghal, persze, mert hiányozni fog, és mi, akik itt maradunk, nem gondolunk bele, hogy […]

… A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s […]

“Ha keveset adsz, keveset is kapsz. Ha világokat adsz, mérhetetlen a jutalmad.”
“Szabadságodban áll tudatosságod szintjén változtatni, akár hóbortokkal, akár tanulással, akár tervezéssel. Nem áll szabadságodban megállni az élet kifejezésében. Hallgass a válaszaidra még ha őrültek is. Idővel ők lesznek legfőbb igazságaid…”
Azt hiszem, a problémám megoldódott, legalábbis már tudom, mit kell tennem. Köszönet érte ‘Rincikének és a […]

Tele van a fejem démonokkal, vámpírokkal, fejvadászokkal, boszorkányokkal, mágusokkal, nedaidákkal, mohínokkal, emberfeletti képességekkel rendelkező halandókkal, normális emberekkel, és még hosszan sorolhatnám, kikkel és mikkel… De nem jó ez így - nagyon nem…
Hm, hogy valójában mi a fasz bajom van? Adamas a bajom. Noé a bajom. Valea a bajom. A Világ a bajom… túl sok minden […]

…sehe ich immer die hellichte Seite des Lebens!*
Mindez azt jelenti, hogy köszönöm, jól vagyok! ^^ Hosszú idő óta először, végre… Nem tudom, mi segített: a tél lehelete, az eső vagy az, hogy végre rendet raktam nagyjából az asztalomon (és alatta), de segített, és ez a lényeg! Jó kis húzós hétvége volt (végül is […]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ajtó.
Mindenki azt várta tőlem, hogy lépjem át az imént említett ajtó küszöbét. Nem mondták ki egyszer sem, én mégis tudtam. Mégsem mertem lenyomni a kilincset, s nem is tudtam, hogyan tegyem meg, ezért ott toporogtam előtte, vártam, néztem, ahogy jönnek-mennek az emberek, csukódik-nyitódik az ajtó. De én […]

Vitathatatlan tény, hogy mostanában nem viszem túlzásba a szavak megállás nélküli áradatát, sőt igencsak keveset és lényegtelen dolgot írok… amikor egyáltalán írok. Ennek is megvan az oka (persze): nincsen semmi, ami írásra késztetne. Nincsen semmi, ami ösztönözne. Pedig sokminden történik errefelé: féléves biosz “vizsga”, nyakunkon egy szalagavató osztálytánc, továbbá most tudtam meg ugye, hogy nem szabadulok […]

Szép volt, jó volt.
KÖSZÖNÖM!!
Ennyi.