Roppantul kreatív hangulatomban vagyok.
Szóval túléltem ezt a hetet. Habár még van egy nap, ami azért a legnehezebb lesz… De voltam melózni (kétszer nem annyira komolyan, egyszer: ma komolyabban), minden reggel korán keltem (és későn feküdtem, ha egyáltalán lefeküdtem, jé, de meglepő ez tőlem!) - igaz, délelőtt-délután aludtam, ha időm engedte… Aztán szalagavatóztam […]
Szép volt, jó volt. Túléltem!!
Gratulálok, Judit!
Itt ülök és várom a Múzsámat. Vicces, néha mennyire nem jönnek a szavak…
Volt az úgy, hogy megszülettem. Egyszer. Biztosan. Legalábbis ezt mondják. Az élethez meg kell születni. És a halálhoz élni kell. Ha nem élsz, nem is halhatsz meg. Ha pedig nem születsz meg, nem élhetsz. Tehát ha élsz és gondolkozol, esetleg ezeket a sorokat […]
Bocsánat, Enikőő!!
- folyton fáradt
- sokat alszom, mégis fáradt…
- újra meló (az első tényleges, ergo komoly napom szombaton lesz) (amúgy meg a szokásos: Bakker Holland Kft., csak most már telefonon is fel kell vennem rendeléseket…)
- horrort olvasok - és élvezem (Joseph D’Lacey: Hús)
- van sok-sok régi füzetem, mert kaptam, amibe írhatok […]
Jaj, anyám, de nagyot tettél,
mikor egyszer, mikor egyszer megszülettél!
Megszülettél egyszer, ebbe a világba,
hogy megteremts engem apámat gyalázva,
kifosztva kincsből, megtöltve búval.
A magány haragja ekképpen szólal:
Megfogtál, cibáltál végtelen, monoton,
megfogtál, ne eressz, markolj még, akarom!
Ragadj el, lüktess, szívd ki erőmet,
lüktetek, téplek: adj még többet, többet.
Folyjon, gyötörjön, kínozzon halál,
folyjak, gyötörj, ordíts és megállj!
Teremtő gyilkosom így lettél te egyszer,
mikor miattad, […]
Mostanában ennyire telik tőlem. Sajnálom.
- De olyan hirtelen…
- Nem lehet az. Itt voltam mindig is – szünet. – Alkottam, most elveszek. Mert ez lényegem. – Szünet. – Mint egy rejtett, homályba veszett lélek, aki a világot olyan szemmel látja, mivel senki más: s ha ő lelkének zokogó hangjait papírra égeti, számára értelme van […]
Egy fekete holló egy éhező őszi napon dióra lelt az avarban.
Kopp. Szól a dió keserűen, mikor egy villanyoszlopról aszfaltot ér. Kopp. Az az ostoba holló hát nem betörni próbálja őt? Kopp. Anyját! Elvetemült Newton! Kopp! Édes tudatlanság… Kopp. Ha így dobálja, a végén nem áll (di)jót magáért! Kopp. Egész di(j)óságát lantba veti, és […]
A lépcső fokai mesterien állnak össze. Valaki odarakta őket és úgy vannak, míg szét nem hullnak.
Lehet fa, kő vagy márvány, a kérdés fel sem merül, elvégre lépcsőről van szó. Korlátját kicicomázhatják, mintha karneválra, mint életre, készítenék fel: mutassa a világnak mindig azt, ami hamis, ami fölösleges. Lefaraghatják, csiszolhatják csúszósra és nehézre, élesre vághatják […]
Ma szép kis túrát tettem a városban. Jártam olyan helyeken is, ahol még soha azelőtt. És roppant büszke vagyok magamra: minden helyet, ahova eljutni vágytam, kapásból megtaláltam! No persze bevallom, egyszer előfordult, hogy a páratlan oldal helyett a párost céloztam meg, de hamar rájöttem a bakira és visszakoztam. Aztán meg csak úgy mentem […]
Mert újabb ostoba játékba kezdtem az Interneten!
Az Ikariam egy városépítős, terjeszkedős, kereskedős, fosztogatós, háborúzgatós szerű játék, aminek semmi értelme - mint az ilyeneknek általában. Csak kattingatni kell, várni sok-sok időt és természetesen arra törekedni, hogy felfogd a lényeget és a játékmenetet, meg hogy mit és hogyan és miért kéne megcselekedned… Nem […]