Sajnálatos módon elfeledkeztem a kereken 200. bejegyzésemről (egyhuzamban)… Úgyhogy most, a 225. alkalmával emlékezünk meg róla is!
Nem tudom, jó-e ez így avagy rossz, szükséges vagy fölösleges, elviselhető, esetleg nem az… Mindenesetre teszem ezt, mert megígértem - és mert titkon azért remélem, hogy jó, szükséges és elviselhető. Írok napi rendszerességgel - pontosabban minden egyes napra teszek […]

Azt mondják: nem vagyunk szabadok. Mert valaki mindig irányít, valakinek a parancsát, még ha nem is tűnik annak, követjük. Vagy éppen azért, mert egy emberfeletti (vagy -alatti) lény írta meg sorsunkat.
  De mi is az a szabadság? És tényleg nem vagyunk, nem is lehetünk szabadok?
  Önfeledten nevetni. Az esőben futkorászni. Virágokat szaglászni. Párnával vagy paradicsommal […]

A napok elszelelnek, és könnyen jönnek újabb napok. Amikor a sötétségben reszketsz, valahol, máshol, éppen felébrednek és nekiveselkednek a szürke pirkadatnak.
Az árnyékot is könnyebb meglátni, ha süt a nap. Tiszta fehérben, noha nem leled a feketét, megszűnik a fehér, és megszűnsz te magad is.
A zöld fű nem zöld. Csak fű.
Az égen a csillagok múló pillanatok. […]

A félelem egy olyan gonosz kis fickó, aki akkor bukkan fel, amikor akar; olyan formában, ahogyan akar; ott, ahol csak akar. Zsenialitása abban áll, hogy megtalálja áldozatának gyenge pontját. Mindig. És lecsap, könyörtelenül lecsap. Amikor nem akarod, amikor futni próbálsz. Nem üldöz. Nem követ. Nem vadászik rád. Elkísér. Mindig. Legfeljebb néha álruhában.
A félelem egy AAA-s […]

…mert mi is különbözteti meg a hamist a valóstól? Elvégre vallhatja bárki: rokon vagy éppen jó barát, a hazugság igaz szónak hat az ember fülében, ha szépen csengő ajkak vallják. Hozzá pedig a hízelgés, a bókok, miket - az ember azt gondolná - csupán a tehetséges színész képes eladni a közönségének, s az, ki nem […]

Azt mondják, ne legyek egyedül, mert egyedül lenni nem jó. Az ember társas lénynek teremtetett, miként minden másik állat, akik keresik és kedvelik fajtársaik közelségét. De a tömeg nem társaság, és egyetlen arc is válhat homályos, időkoptatta képpé, ha a szem, ami nézi, úgy kívánja látni.
  Emberek között nincsen nyugalom. Emberek között gondolatok sincsenek. Csupán […]

Archetoposz.
Hová jutunk, ha rálépünk egy útra? Vagy talán nem is mi haladunk, mi állunk egy helyben, és az út halad alattunk? De akkor honnan jön és merre megy? Érdekes mindez egyáltalán?
Néha szeretnék válaszokat találni. Nem csupán feltenni a kérdést. Néha, amikor elgondolkozom azon, hol is vagyok és merrefelé tartok… Sablonos gondolatok, tudom. De hát mit […]

(Ja, nem indítottam ilyen sorozatot… Csupán jól esik ez most így és egyébkéntisna.)
Az éjszaka csendje és mámoros magánya utánozhatatlan. Van valami borzongatóan gyönyörű abban, ha akkor térsz rá az utcák kövére, amikor már a természet sötétbe vonta önnönmagát, vagy kiülsz valahová, annan láthatod a sötétkék-feketébe öltözött fákat és földeket - és az eget a millió […]

(Csak röviden. )
A gondolatok olyan teremtmények, amelyek pihekönnyű testükkel szálldosnak az agyban összevissza feszítgetve a fej határait, a koponyát, s mert áttörni rajta nem tudnak, visszapattannak a csontfalról, hogy aztán ismét, mint valami megtébolyodott hópehely, zúduljanak a cikázó agysejtek sűrűjéből alá s fel, elvégre odabenn nem működnek a fizika törvényei, így hát a gondolatok, […]

Szeretnék egy kicsit kiszakadni ebből a környezetből - a megszokottból. Olyasmit csinálni, amit soha azelőtt nem csináltam. De tényleg. Csak magamnak lenni, nem aggódni semmi miatt. Tényleg jó volna egy kis váltás, azt hiszem… És jó volna, ha megtanulnék nem az álmaimban élni. Mindent magam mögött hagyni. Minden képzelgést. Vagy olyanná formálni őket, amit mások […]