Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
(Weöres […]

Utálom az embereket. Főleg akkor, ha kis helyen sokan vannak és nem férnek el. És akkor is, amikor közvetlenek, pedig én nem akarok közvetlen lenni, hanem utálni akarom őket.
És azt is utálom, hogy nem tudom megvédeni magam és képtelen vagyok tisztességesen kiállni az igazamért. De a bunkó, másba belekötő, a tévedését belátni nem hajlandó embereket […]

Mint a part, mely örvényen megy keresztül,
s vak hullámait sodorja a szélnek,
a hegy oltárán magányos kereszt ül,
míg csillagok közt víg bolondok élnek.
Úgy szeretnek, mintha nem volna szárnyuk:
rabok, bezárva az éjsötét mélybe,
bolondok. Úgy taszítják holdtalan álmuk,
mintha egyként olvadnának alattomos fénybe.
És ki érti őket, az, aki megpróbálja,
nem őrizheti meg önnön magát,
mert a sötét, mely őket, s majdan […]

Jöjj hölgyem, jöjj, és vetkőzz le velem,
Vágy kínoz mikor nem szeretkezem.
Mint harcos, ha ellenségére talál,
Lándzsám megfájdul, mert nem döf csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar,
Minden tájnál szebb földet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen,
Tapad, más nem lát bele, de nekem
Hadd suttogja a susogó selyem
Esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
De megnyugtató mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, […]

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte,
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a […]

Ma jártam az Uránia moziban!! Juhúú!

Bementem az Illyésbe…
A portán nem Tibi bá fogadott. Diákok jöttek, mentek, nyüzsögtek (szünet lévén), ültek az aulában, beszélgettek nagy vígan, olvasgatták a hirdetőtáblákat és próbálták kitalálni, melyik teremben lesz a következő órájuk. Alig találtam olyan arcokat, amelyeket sokszor láttam már azon falak között. A falak, padok, ajtók festése változatlan. A tablónk ott vigyorgott az aulára. […]

A virágok rejtelme tisztán és ártatlanul nyílt titok.
  A virágok szépek.
  A virágok szétteregetik szirmaikat a világban.
  A virágok illatoznak.
  A virágok létezésének egyetlen célja a létezés maga.
Magától értetődő?

Mi van akkor, ha az ember úgy érzi, élete legnagyobb álma teljesült már? Érdemes újat álmodnia? Vagy elegendő beletörődnie és élveznie a beteljesülést?
Miért vannak gondolatok? Hogyan lehet őket elkergetni a fejből?
Hogyan lehetséges, hogy az ember egyszerre akar valamit és mégsem akarja?
Hova tűnnek a pillanatok?
Mit érez a fűszál, amikor harmatos?
Milyen az igazi repülés?
Léteznek csodák, amelyek nem […]

Ma (kénytelen-kelletlen) rákényszerültem a szobám kitakarítására. Nem lett kifogástalan - természetesen. Mindenesetre szebb, mint amilyen volt. Ha nem veszünk el az apró részletekben. És megdöbbentő, mennyi mindent lehet találni egy ilyen “nagytakarítás” alatt…
- füzetek, füzetek, füzetek…
- számtalan elem
- zoknik tömérdek mennyiségben (tehát mégsem egy másik dimenzióba esnek át, amikor eltűnnek, csupán felemésztődnek egy […]